Arthur Koestler

„A rendszer, amely ma ma már a világ területének egyharmada fölött uralkodik, a történelem legigazságtalanabb és legembertelenebb társadalmát hozta létre, ezzel a kihívással szembenézni legtöbbünknek ugyanolyan nehéz, mint a gótika emberének elfogadni, hogy nincs mennyország” - ezt írta a Szovjetunióról 1954-ben Arthur Koestler, a 100 éve Budapesten született író.

A Koestler, a diktatúrák szemtanúja címmel rendezett konferenciát Schmidt Mária igazgató nyitotta meg, majd Michael Scammel, a Columbia egyetem professzora következett, aki Koestler élete és kora címmel jövőre jelenteti meg az író életrajzát. Előadásában a kommunista intellektuel kiábrándulásának folyamatát elemezte.

A Londonban élő Sárközi Mátyás arról értekezett, hogy a Sötétség délben (Darkness at Noon) 1940-es megjelenése igazi földindulást hozott a kommunista mozgalomban, főként a második világháború után kiadott francia fordítás ösztönzött arra számos értelmiségit, hogy felülvizsgálja a sztálinizmussal kapcsolatos illúzióit.

A könyv főhőse, Rubasov önként teszi meg vallomását nem létező bűneiről, ami után menetrendszerűen ki is végzik. De miért volt erre hajlandó? Hiába látja előre sorsát, úgy érzi, a Párt adta élete értelmét, a Pártnak ezt az áldozatot meg kell hoznia. Kísértetiesnek bizonyult, hogy az 1938-ban likvidált Buharin a  Sztálinnak írt - nemrég előkerült - búcsúlevelében sajnálkozott: többet használt volna a Pártnak, ha őt titkos tárgyaláson ítélik halálra. Mintha csak Koestler főhőse írta volna a levelet, pedig annak tartalmát Koestler nem ismerhette.

Irina Serbakova, aki a szovjet rezsim bűneit feltáró moszkvai szervezet, a Memorial Oral History programjának koordinátora, még kislány korában, 1966-ban olvasta el a Sötétség délben egyik könyvtárukban rejtőzködő darabját. A kötetet Oroszországban 1988-ban adták ki legálisan, és gyorsan népszerű lett. Ám az orosz írónő-műfordító aggódik: a fiatalok között terjednek a neo-bolsevik nézetek, a téveszme, hogy a kommunista rendszer jó volt, csak Sztálin elrontotta. Jó lenne, ha a mai orosz nemzedék is megismerné Koestler műveit - mondta az írónő.

Dalos György, a magyar szamizdat irodalom emblematikus figurája a magyar ellenzék és Koestler viszonyáról szólt; méltatta Lukin Gábor és Nové Béla egykori fordítói teljesítményét, és utalt arra, hogy egy évvel Koestler halála után, 1984-ben, a Szabadidő szamizdat kiadó jelentette meg először magyarul a Sötétség délbent.

A délutáni ülés díszvendége volt Faludy György. Tibor Fischer (Under the Frog) Angliában élő író, akinek szülei 1956-ban vándoroltak ki, a kommunizmus "savanyú gyümölcseiről" beszélt. A totalitariánus rendszerek szakértőjeként ismert Siegfried Reiprich, akit 1981-ben kényszerítettek az NDK elhagyására, Koestler és a keletnémet ellenzék viszonyát elemezte.

A másik német előadó, Christian Buckard - Koestler monográfiáját 2004-ben adták ki - mélyen beleásta magát Koestler cionista múltjába, és budapesti előadását is ebben a témában tartotta. Koestler Bécsben jár egyetemre, itt ismerkedik meg a cionista mozgalommal, később kivándorolt Palesztinába, és különböző lapokat tudósít a Közel-Keletről. Ám 1931-ben belép a Német Kommunista Pártba, és ezzel egy új  szakasz kezdődik életében. Végül Körmendy Zsuzsa irodalomtörténész a Koestler jelenség címmel tartott előadásában összefoglalta az író életútját és sokoldalú munkásságát.

Egyfajta nemzeti egység lengte körül a Terror Háza előadótermét – a fasiszta és kommunista diktatúrák ártó erejét korán felismerő, és ellenük élete végéig harcoló Koestler Arthur jótékony szelleme összehozta az amúgy ritkán egyetértő  értelmiségieket. Remélhető, hogy a konferencia nyomán újabb rendezvények segítik majd a világnézeti acsarkodások tompítását, horribile dictu, bizonyos kérdésekben liberálisok és kevésbé liberálisok közötti  párbeszéd megindulását. 

-rR-