Értelmetlen fahalál a budai várban

A Budai Vár lakói döbbenten szemlélték a pusztítást, és máig nem értik, miért kellett legalább száz éve honos gesztenyék helyett csenevész díszfákkal szegélyezni a várbéli sétányt. A Tóth Árpád sétány kettős fasorából a külsőt érinti a csere.

Megkeresésünkre az önkormányzatnál a fairtást azzal magyarázták, hogy a fák túlnyomó része menthetetlen, s ha nem vágnák ki, előbb vagy utóbb kipusztulnának. A kerületi vezetés szerint az is gondot jelent, hogy a hatalmasra nőtt gesztenyék nem tudnak megélni a vékony földrétegben, veszélyeztetik a várfalat, és elszívják a fényt a belső fasortól. Ezért ültettek a külső sorba díszcseresznyéket, amelyek ugyan nem nőnek nagyra, jól bírják a nagyvárosi légszennyezést is.

Jogosan merül fel a kérdés, hogyan lehet egy ilyen városképi szempontból is egyedülálló fasort egyik napról a másikra megcsonkítani? Milyen sétány az, amelyiknek az egyik sora százéves gesztenyékből, a másik pedig csenevész díszfákból áll? Az biztos, hogy árnyékot már nem ad. 

Nagy Gábor Tamás, a kerületi polgármester arra hivatkozott, hogy a sétány-rekonstrukció politikai döntés volt, neki a szükséges összeget kellett előteremteni a kerület költségvetéséből: a helyi önkormányzat 75 milliót, a fővárosi 15 milliót szentel a beruházásra. Hogy milyen fákat, mennyit vágnak ki, az már a szakemberek hatáskörébe tartozik. Kár, hogy nem tanulmányozta alaposabban a "rekonstrukció" következményeit: akkor talán még  árnyékot adnának a gesztenyék. A soproni Erdővagyongazdálkodási Intézet 2004-ben született szakértői véleménye szerint elég lett volna egy fát kivágni.