A Cigány gyermekek élményei-játékai című cikk az Óvodai nevelés szakfolyóirat legutóbb kiírt „Játszani jó” pályázatának díjnyertes munkája. A kiírásra érkezett több mint hetven dolgozat közül választotta ki a tíz szakemberből álló zsűri. A cikk egy játék-módszertanon keresztül mutatja be „a cigány gyerekek” élményeit, példákkal bemutatva. A felsorolt öt példából kettőben a roma gyerekek illetve a szüleik lopnak, a harmadikban szatyornak használják a babakocsit, az utolsó kettőben pedig a gyerekek verekednek, obszcén dolgokat mutogatnak. Ráadásul az egyik nevesített gyerek büdös.

A szerző megállapításai szerint a romák „szeszélyesen, és más normák szerint” nevelik a gyerekeiket, a csecsemőket akkor is „csecsre teszik”, ha nyilvános helyen vannak, a roma óvodások „érdeklődése szűk keretek között mozog”, és „nagyon sajátos ingerek indítják játékra, tevékenységre”. Ezen kívül a cikkíró többször is kifejti, hogy a roma gyerekek „mások”, mint a nem romák. A cikk ezután módszertani ötleteket ad a velük való bánásmódra, amelynek célja a szerző szerint elfogadtatásuk a többi gyerekkel.

Roma oktatási szakemberek szerint a cikk mélyen sértő, és előítéletes képet fest a cigányokról. Az Oktatási Minisztérium tanácsadója és volt integrációs biztosa szerint az írás minden jó szándéka ellenére is csak arra alkalmas, hogy a még nyitott óvónők fejében is sztereotípiákat és előítéleteket erősítsen meg. Daróczi Gábor szerint a mű szellemisége ilyen irányú törekvése ellenére sem az integrációt, hanem épp az ellenkezőjét szolgálja azzal, hogy általánosít, és a roma és nem roma gyerekek közti különbséget próbálja bizonygatni.

A szerző úgy véli: cikke nem előítéletes. Tóthné Pápai Mária szerint a valós élet írta a példáit. Az óvónő azt mondja: egyebek mellett azt szemlélteti dolgozata, hogy a játék során a gyermekek „kidolgozhatják magukból”, ami helytelen, mint például a tyúklopás szokása.

A pályázat bíráló bizottságának elnöke szintén tagadja, hogy a díjnyertes munka előítéletes vagy sztereotíp lenne. Kovácsné Bakosi Éva szerint gyűjtik a tapasztalatokat a roma gyerekek neveléséről, hogy megtalálják a legmegfelelőbb utat, de nem jó elhallgatni a felmerülő problémákat, mert azok hatnak a többi gyerekre is.

A periodika szerkesztője azt közölte: az írás módszerét, szakmai megközelítését jónak tartották, ugyanakkor elismerte, hogy a cikket egyesek sértőnek érezhetik. Zsoldos Júlianna hozzátette: már tíz éve folyamatosan közölnek a roma gyerekek neveléséről sorozatokat és volt közöttük kritikusabb hangvételű is. Elmondása szerint a folyóirat tavalyig minden évben kapott támogatást az oktatási tárcától, legutóbb egymillió forintot. Daróczi Gábor annak örülne, ha a lapban megjelennének olyan művek is, amelyek nem a romák-és nem romák közti különbségeket nagyítják fel. A szerkesztő erre úgy reagált: szívesen látják a válaszcikkeket.