Kolláth György
Utószó egy szellemi kukabúvárnak
| A kifogásolt cikk |
| Ungváry Krisztián Papírdandár című cikkét itt olvashatja. Tovább >> |
A hvg.hu internetes újságban
válaszolt
Ismét csúsztatott és hazudott is, miként azt tette végig a polgári és büntető perünk során. Aki a saját szemének hisz inkább, képet kap a honlapomon a per lényeges állomásairól és hivatkozásairól. Látni fogja: Ungváryt a saját szakmájának jóérzésű zöme is megtagadta. Hiába figyelmeztették időben, hogy nálam nem fog találni terhelő tényt az állambiztonsági múltról, akciózott tovább. A történelem szemétdombján kutakodó belevaló gyerek már csak ilyen: ahol tud, árt, betart. Szellemi kukabúvárként erkölcsi-politikai ítéleteket oszt, rongydarabnak nézve azokat, akik a keze közé kerülnek. Ebben a helyzetben összekoszolhatja magát az is, aki egy méltatlan vita szívós résztvevője. Ezért itt és most, ezzel az utószóval abbahagyom a polémiát.
Egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmet. Bő tíz éve az Alkotmánybíróság az ügynökmizériáról szóló törvény felülvizsgálatakor két körülményre helyezett hangsúlyt. Egyrészt, az állambiztonsággal sújtottak információs kárpótlására, másrészt az államélet, s benne a régi rendszer „áttetszőségének” biztosítására. E célokhoz szükségtelen emberek kiszerkesztése, megalázása, személyes adataik sérelme, felmutatásuk akként, hogy jól megköpködhessék őket. Ungváry egész eddigi munkássága az utóbbit példázza. Egy neki tetsző törvény-módosítás (tíz)ezrével hozna felszínre a cikkében szereplő tetemrehívásokat, tárná fel kamu módon összeesküvés-elméletek fő-, és alszereplőit, verné szét még jobban miatta is megosztott társadalmunkat. Tudják, mi van akkor, ha egy japán selyempincsi magáévá kíván tenni egy agarat? Nem éri fel.
