© Túry Gergely

Molnár Lajosnak, az SZDSZ egészségpolitikusának saját pártja már a választási kampány alatt odaígérte az egészségügyi tárcát, s a liberálisok a koalíciós egyezkedések alatt is kitartottak a jelölése mellett. Reformkényszerben és előkészített programok híján a kormányfőnek jól is jött az előre láthatóan csak sok konfliktussal végrehajtható egészségügyi reform vezéreként a csökönyösségéről is ismert Molnár, aki nem számított első vonalbeli politikusnak, ráadásul a kisebbik párt embere volt.

Gyurcsány és a szocialisták a nyilvánosság előtt kettős játékot űztek: egyrészről kiálltak a reform szükségessége mellett, másrészről egyéni lobbizással és nyilatkozataikkal rombolták annak hitelét. A szocialista párt és a kormányfő sem állt ki egyértelműen az egészségügyi reform második meghatározó elemének számító több-biztosítós modell bevezetése mellett, alaposan megnyirbálták a miniszter kórház-megszüntetésekre vonatkozó elképzeléseit. Gyurcsány Ferenc a parlamentben is bírálta a tárca előkészítő munkáját, noha a kormányfő kritikái maguk csak PR-akciókként értékelhetők. A maga feje után menő Molnár nehezen viselte az egyeztetéseket, és különösen a különalkukat, amelyek közül a lovasberényi „koalíciós egyeztetés”, azaz boltolás hagyott mély nyomokat benne.

Molnár bajszot akasztott a változatlanságban érdekelt egészségügyi érdekképviseletekkel, amelyek jelentős támogatást kaptak az ellenzéki pártoktól. Molnár személyét is kikezdték. Előbb azt rótták fel neki, hogy egy vadászfegyvergyártó cégben van tulajdona, aztán azt, hogy gyenge látása ellenére vadászik, majd azt, hogy hibásan operált. Molnár gyomorforgató támadások céltáblája lett, Hódmezővásárhelyen például orvoskollégái Mengeléhez hasonlították, valamint bebörtönzését és halálát kívánták.

Molnár – még a Szent István Kórház igazgatójaként – a közvélemény előtt azzal szerzett nevet, hogy nekiment a kiirthatatlan tartott hálapénzrendszernek. A kormányba kerülése után sem tett le arról, hogy kifehérítse az orvosi jövedelmeket, és ezzel újabb rosszpontokat szerzett a főorvosi karban. Megszüntette annak a lehetőségét, hogy saját intézményben vállalkozóként is alkalmazhassák az orvosokat.

Molnár világos célja az volt, hogy csökkentse, illetve igazságosabbá tegye az állam hozzájárulását az egészségügyi ellátásokhoz, átalakítsa a kórházcentrikus magyar ellátási rendszert, megtörje az egészségügyi ósdi, rendies szerkezetét, és valós teljesítményekhez kösse az állami kifizetéseket. Molnár egészségügyi filozófiájában a beteg megrendelőnek számított, aki hozzájárulásával legálisan vásárol szolgáltatásokat. Mindez igazodott a nemzetközi trendekhez.

A távozó miniszter mellett tulajdonképpen csak pártja állt ki egyértelműen, legutóbb éppen a hétvégi SZDSZ küldöttgyűlésen kísérte nevének emlegetését mindannyiszor viharos taps, és ő tőle kértek a legtöbb autogramot is. Még tegnap is egyeztetett pártja egészségpolitikusaival, és holnap együtt tartott volna sajtótájékoztatót az SZDSZ új elnökével. Nem tudni, hogy Kóka János megválasztása kapcsolatba hozható-e lemondásával, az viszont tudható, hogy Kuncze Gábor pártelnökkel minisztersége alatt végig jó kapcsolatot ápolt. Egyes feltételezések szerint egyszerűen csak besokallt, elege lett, hogy a szocialisták és a kormányfő ővele szemlélteti a doktriner reformpolitikust, és a reform mumusává vált.

Molnár távozásával, amely csak néhány nappal követi a kórházak ellátási szerződésének tömeges aláírását, az egészségügyi reformnak biztosan lezárul az első szakasza. A szocialisták, meglehet, megpróbálják a folyamatot lelassítani, és a több-biztosítós modellre való átállást elszabotálni. Molnár már decemberben világossá tette, ha nincs modellváltás, rá, mint miniszterre ne számítsanak többet. Gyurcsány gyors igenje Molnár lemondására azt is jelentheti, ebben a ciklusban az egészségbiztosítás szerkezete már nem változik.

A miniszter lelépésével a Kóka vezette SZDSZ is nehéz helyzetbe került, mert vagy tengelyt akaszt a szocialistákkal, és akkor egy számára kétes kimenetelű új választást kockáztat meg, vagy lenyeli a békát, és maga is asszisztál a lájtosabb átalakításhoz, amivel mintegy beismeri, tényleg „túlzott volt Molnárban a reformdüh”. A mostani helyzetben Kóka az általa vártnál is hamarább mutathatja meg, valóban csak Gyurcsány kreatúrája, vagy valóban határozottabban és eredményesen tudja képviselni a liberális értékeket és a pártja érdekeit.