© Stiller Ákos

Ungár Klára: Amikor a minisztérium kiír egy pályázatot, és az ember pályázni akar, akkor nem olyan nagy baj, ha megkérdezi a pályázat elbírálójától, hogy van-e esélye. A döntés tehát nem lepett meg, tudtam, hogy nem leszek élből elutasítva, de nem volt "lezsírozva", így nem is voltam benne biztos.

hvg.hu: A kinevezése előtt néhány héttel hozták létre a pozícióját. Miért is?

U. K.: Ez nem az én asztalom, a minisztériumtól kellene megkérdezni. Vélhetően azért érezték szükségét, mert olyan átalakításra kerül sor, amilyen még nem volt az OEP történetében.

hvg.hu: Úgy tudni, hogy az utolsó pillanatig nem volt vetélytársa.

U. K.: Nem tudok semmit a másik pályázóról, csak annyit, hogy nő. Ha jól tudom, az döntött mellettem, hogy egészségmenedzser diplomám van.

hvg.hu: Hogyan fogadták a kollégák, vannak fenntartásaik, félnek?

U. K.: Nem, sokkal inkább kíváncsiságot érzek részükről. Az embernek vannak prekoncepciói egy nagy állami hivatallal kapcsolatban, de nagyon kellemesen csalódtam. Persze, amikor információhiány van, akkor az emberek mindig a félelmükkel töltik ki a hiányokat; de én is beszélek az alám tartozó emberekkel, és a minisztérium is tart értekezleteket, tájékoztatókat.

hvg.hu: Egészségügyi államtitkárként is szóba került a neve korábban. Csalódott volt akkor, hogy nem ön lett a befutó?

U. K.: Egyszer merült fel a nevem, amikor Molnár Lajos lemondott, a helyére pedig Horváth Ágnes lépett, és a válaszom az: igen, csalódott voltam. De legutóbb, amikor Kincses Gyula kinevezésére került sor, már nem aspiráltam.

hvg.hu: Pozíció így is akadt. Most miért pályázott?

U. K.: Szívügyem az egészségügy reformja. A 2002-es választási programban írtunk először a több-biztosítós modellről, akkor a holland minta alapján. Az SZDSZ pártprogramjának, a Korszakváltás programjának felelőse Csillag István volt, az egészségügyi rész összeállítója Mihályi Péter, akikkel én – mint a program jóléti fejezetének politikai felelőse – sokat beszélgettem, vitáztam, az így kialakult szöveg erősen az én művem is. A szülőanya talán nem én vagyok, de a bábák közt ott voltam. Ha az ember olyan dologgal foglalkozhat, ami számára fontos, akkor mindegy, hogy milyen pozícióban van, a lényeg, hogy legyen beleszólása a dolgok alakulásába.

hvg.hu: Ehhez képest most formailag végrehajtói szerepre készül. Az ellenzéki sajtó attól hangos, hogy az SZDSZ meghatározó emberét játszotta be egy olyan pozícióba, ahol – törvény hiányában, suba alatt – levezényelheti az egészségbiztosítás reformját.

U. K.: Ezek a nyilatkozatok engem is kíváncsivá tettek, örülnék, ha elmondanák nekem, hogy törvény nélkül miként lehetne megvalósítani a több-biztosítós rendszert. Ha viszont arról a helyzetről beszélünk, hogy a jogszabályt elfogadta a parlament, akkor egyet kell, hogy értsek velük: a cél abban az esetben a törvény végrehajtása. Nem szeretném, ha bárki úgy tenne, mintha én nem lennék SZDSZ-es, mintha nem a pártom lenne kormányon, mintha nem liberális kézben lenne az egészségügyi tárca. Ne csináljunk úgy, mintha a koalíciókötés idején nem szabta volna feltételül a párt az egészségügy átalakítását! Nem kell ezt letagadni.

hvg.hu: Az ön személyével elégedetlenek vádjaira reagál?

U. K.: Nem tisztem sem kormánypárti, sem ellenzéki politikusok szavait kommentálni. Ha a kompetenciámat kérdőjelezik meg, megvonom a vállam. Az én lelkiismeretem tiszta, tíz éve foglalkozom egészségüggyel. A pártkötődésem nyilvánvaló, de a „pártkatona” stigmában az a különösen igazságtalan, hogy hozzá nem értést sugall. Az OEP egy kifizető–finanszírozó intézmény, ha csak közgazdász diplomám lenne, akkor is itt lehetnék, de egészségmenedzserként és tapasztalataimat figyelembe véve nem hiszem, hogy inkompetens pártember lennék. Amúgy minden összeférhetetlenséget megszüntettem: november 26-ától csak párttag vagyok.

hvg.hu: És mint „mezei” SZDSZ-tag elégedett a párttal?

U. K.: Nem vagyok túl régóta mezei SZDSZ-tag, és persze normális ember soha nem elégedett semmivel. Mivel mániám az egészségügy reformja, így már jó ideje ezen keresztül nézem a világot, és ennek tükrében azt gondolom, hogy 2006-ban a pártnak ragaszkodnia kellett volna ahhoz, hogy a megszorító intézkedések és az ágazat reformja egyszerre történjen meg. De ez a múlt, és köztisztviselőként pártpolitikáról nem nyilatkozhatok.

© Stiller Ákos

U. K.: Egy párt annál nagyobb szervezet, hogy a személyes ambíciók direkt módon érvényesüljenek. Az kétségtelen, hogy 2002-ben komoly szerepem volt a választási program kidolgozásában, de 2006-ban tőlem függetlenül lett az egészségügyi reform a kampány része, amit persze én üdvözöltem, és az Országos Tanács tagjaként támogattam is, az ötletgazda azonban nem én vagyok.

hvg.hu: Milyen feladatok várnak önre az elkövetkező egy évben?

U. K.: A sajtó előszeretettel hangsúlyozza, hogy egy évem van, pedig az OEP utószervezetének szerepét tekintve bőven lesz itt tennivaló 2010-ig, mégpedig olyan feladatok, amelyek kísértetiesen hasonlítanak majd az OEP mostani feladatira. Én négy főosztályt kaptam: a felügyeleti főosztályt, a nemzetközi főosztály, sajtó és kommunikációs főosztályt, illetve a pénzbeli kifizetéseket felügyelő főosztályt.

hvg.hu: Ebben a pozícióban mekkora mozgástere van?

U. K.: Egyelőre nem tudom megmondani. Annyit tudok, hogy részt vehetek a minisztériumi megbeszéléséken, elmondhatom, mit gondolok, és az OEP vezetői értekezletein is alkalmam van befolyásolni a dolgokat. És persze a sajtó is keres.

hvg.hu: Mi vagyunk rá az ékes példa. Születhet olyan törvény december 17-én, ami után úgy dönt, hogy feláll?

U. K.: Persze, lehet olyan végeredmény, amely a SZDSZ-nek sem vállalható.

hvg.hu: Ezek szerint köztisztviselőként dolgozó „egyszerű párttagként” is fontos, mit tesz a pártja. Ön szerint melyek a törvénytervezet legfontosabb pontjai?

U. K.: A fejkvóta, a szabad biztosítóválasztás (vagy a választás elutasítása), illetve a biztosítók szabad szerződéskötésének lehetősége, vagyis az, hogy eldönthetik, melyik egészségügyi szolgáltatóval szerződnek. A beteget csak az érdekli, hogy jó ellátást kapjon, az, hogy ki fizet kinek és hogyan, számára lényegtelen.

hvg.hu: És hova tovább 2010 után?

U. K.: Politizálni akkor legitim dolog, ha az ember valamin változtatni akar, vagy valamit jobbítani akar. Az egészségügy reformja volt az utolsó politikai „hangyám”. Ha a törvényt december 17-én elfogadják, és 2010-re átalakul a rendszer, megtettem, ami az én dolgom. Mivel az elmúlt években a politika mellett megismertem az önkormányzatok működését, foglalkoztam nyugdíjjal és egészségüggyel, felneveltem egy gyereket, a piacra dolgoztam, többet láttam az „életből”, mint előtte az Országgyűlésben ülve, elég képzettnek tartom magam ahhoz, hogy az üzleti életbe lépjek tovább. Ezt a pozíciót 2010-ig tervezem. Az emberek elkopnak a politikában, Churchillek, Mitterrand-ok és Tom Lantosok csak több száz éve működő demokráciákban vannak. Itt volt egy rendszerváltás, komoly társadalmi feszültségekkel, megváltozott játékszabályokkal; tudni kell továbblépni vagy éppen visszavonulni.

hvg.hu: Ha az OEP főigazgató-helyettesi posztja lehajtó pálya, akkor bizonyára készített számvetést az elmúlt húsz évről. Voltak fatális ballépései?

U. K.: Nagyjából minden rendben volt, csak egy dolog miatt van bűntudatom. Amikor 1994-ben az SZDSZ koalícióra lépett az MSZP-vel, akkor – bár nem támogattam ezt a döntést – nem álltam a nyilvánosság elé a véleményemmel.

hvg.hu: Régi fideszes párttársak keresték a kinevezés kapcsán?

U. K.: Arra gondol, hogy kaptam-e sűrű gratulációkat? Kevesekkel vagyok olyan viszonyban, hogy tudjuk egymás telefonszámát.

hvg.hu: Esetleg Orbán Viktorral?

U. K.: Nincs okunk arra, hogy beszéljünk, és arra sem, hogy ne. Legutóbb két éve futottunk össze egy kávézóban, ahol egymásra vigyorogtunk, és két mondat erejéig érdeklődtünk egymás hogyléte felől.

hvg.hu: Történhetne olyan dolog, ami miatt nem az SZDSZ-re szavazna?

U. K.: Olyan dolog történhetne, ami miatt nem mennék el szavazni.