Erőszakos cselekményeket végrehajtó militáns alakulat „nem csöppen csak úgy az égből”, kialakulását hosszas politikai és társadalmi folyamatok előzik meg – magyarázta a hvg.hu-nak dr. Póczik Szilveszter történész, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) Bűnözéskutatási Osztályának főmunkatársa, amikor arról kérdeztük, milyen előfeltételek szükségesek egy terrorcsoport megjelenéséhez. A szakértő szerint elsődleges feltétel, hogy a politikai, társadalmi, gazdasági életben rejtőző vagy akár nyilvánvaló ellentétek olyannyira kiéleződjenek, hogy a polgárok egyes csoportjait erőszakos cselekmények elkövetésére késztessék „annak védelmében, amit ők védelmezni helyesnek gondolnak, illetve annak ellenében, amit ők támadni helyesnek gondolnak”.

Kialakulásához szükséges az is, hogy legyen olyan csoport vagy kis közösség, amely jelentős kérdésekben nagyban hasonlóan gondolkodik, hasonló lelkülete van és képes radikális elképzeléseit a tettek mezején is próbára tenni – mondja a kutató, aki szerint a környezet fogadókészsége sem mellékes szempont: a militáns csoportnak a társadalom legalább egy viszonylag szűk rétegének szimpátiáját is meg kell nyernie. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy e szűk társadalmi réteg aktívan támogatja a csoportot, elég, ha azt gondolja: „nem biztos, hogy mindenben azonosulok velük, de megértem, miért teszik”.

Nem zavaros fejű emberek

A kriminológus szerint a militáns csoportok tagjai társadalmi réteghelyzetük tekintetében hasonlóak. Általában alsó középosztálybeli fiatal felnőtt férfiak, de nem ritkán értelmiségiek, vagy értelmiségi körökkel állnak kvázi „szövetségben”. Időszakosan vagy alkalmilag kapcsolódhatnak hozzájuk fiatal nők is, sőt, a tapasztalatok szerint utóbbiak olykor radikálisabbak és brutálisabbak lehetnek férfitársaiknál. Jó példa erre a hetvenes években Németországban tevékenykedő szélsőbaloldali Vörös Hadsereg Frakció (RAF) egyik vezéralakja, Ulrike Meinhof.

Azt állítják, ők voltak

A Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadítási Hadsereg elektronikus levélben magára vállalta a parlamenti képviselők otthonai ellen végrehajtott Molotov-koktélos támadásokat. Fotókat is mellékeltek, amelyek a támadásokat követő percekben készülhettek. Korábban ugyanez a „szervezet” vállalta magára a december 11-én este összevert Csintalan Sándor volt szocialista képviselő, a Hír Tv műsorvezetője elleni támadást (akkor a Csintalantól elvett slusszkulcsról készített fényképet küldték el bizonyítékként), valamint több Molotov-koktélos akciót is, köztük a Kóka János épülő villája elleni támadást.

„Ezekben a csoportokban általában kell lennie egy karizmatikus személynek, aki létrehozza, szervezi az alakulatot, ő fogalmazza meg a csoportot összetartó eszmevilágból levezetett célokat, fenntartja a csoport kohézióját. Tévhit, hogy ezek zavaros fejű emberek lennének. Néhány önkényes axiómán alapuló, nagyon leegyszerűsített, de logikusan követhető, koherens eszmevilág mentén gondolkodnak, magukra harcosként, felszabadítóként tekintenek, és távolról sem ostobák vagy tájékozatlanok” – ábrázolja a tagok profilját dr. Póczik Szilveszter. A szakértő szerint a vezetőnek azért is kell különösen karizmatikusnak lennie, mert – egy kinevezett intézményi vezetővel ellentétben – vezetői képességét bármikor megkérdőjelezhetik a csoporton belül; nem beszélve arról, hogy rá hárul a külső és belső elhárítás feladata is, illetve az, hogy a közösség tagjait ellenőrizze, feladatokkal lássa el, s gondoskodjon azok végrehajtásáról.

A csoport működéséhez szükséges technikai infrastruktúra biztosítása talán a legkönnyebb feladat – véli a kriminológus. A többcsatornás kommunikációhoz szükséges eszközök ma már bárki számára hozzáférhetőek, a köz- és nemzetbiztonság veszélyeztetésére is használható eszközök pedig viszonylag csekély kockázattal beszerezhetők már Magyarországon is. „Nem szükséges szervezett bűnözői körökkel kapcsolatba lépni ahhoz, hogy egyszerűbb fegyverekhez jussanak; elég, ha egy piti dílerhez találnak csatornát, a bombakészítéshez szükséges alapanyagok pedig már egy agrárvegyészeti szakboltból is beszerezhetőek” – mond konkrét példákat dr. Póczik.

A politikai provokáció sem kizárt

Rendkívül óvatosan kell azonban kezelni a magukat ilyen-olyan néven hirdető csoportokat – például a magát Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadseregnek nevező állítólagos csoporttal kapcsolatos sajtóhíreket és politikai reakciókat – figyelmeztet a társadalomtudós. „Nem tudjuk, hogy kik ezek. Azt sem tudjuk, hogy egyáltalán léteznek-e. Tevékenységük lehet akár közönséges politikai provokáció is” – magyarázza dr. Póczik. „Tudomásul kell venni, hogy a titkosszolgálatok 'kívül-belül' dolgoznak és dolgoztatják őket. Jóllehet tagadhatatlanul veszélyes bűncsekményről van szó, megmosolyogtató, hogy a médiában igazi, nagybetűs terrorizmusként jelenik meg, ha valaki az éj leple alatt Molotov-koktélt dob egy ház falára” – így a szakértő.

Az erőszak felé mutató tendenciát azonban nem vitatja, sőt, úgy véli, a mai magyar közélet a szellemi polgárháború állapotában van, ahol egy szikra is elegendő a valódi robbanáshoz. „A társadalom igen jelentős része a jelenlegi társadalompolitikai folyamatokkal mereven szemben áll, hiszen úgy látja, hogy mindaz, ami történik, nemcsak elemi személyes érdekeit, hanem az össztársadalmi érdekeket is súlyosan veszélyezteti” – mondja az OKRI kutatója.


Függetlenül attól, hogy hány tagból áll egy militáns csoport, meg kell különböztetni az ideológiai, szervezési és végrehajtói szintet – mutat rá dr. Németh József független biztonságpolitikai szakértő. Az ideológiai szintnél fontos kérdés, hogy mi a csoport célja, milyen stratégiájuk van. Ehhez keresik ugyanis meg az eszközrendszert. „Ha valóban ők verték meg Csintalant, ők küldték a fehér port és ők dobáltak koktélokat, akkor abból az következik, hogy nem ad hoc módon működnek, hanem van stratégiájuk” – mondja a szakértő, aki szerint az eddigi akciókból kitűnik, hogy az elkövetők ügyelnek a nyomok eltüntetésére.

Fényképekkel bizonygatják: ők voltak

„A Molotov-koktél elégeti magát, a borítékról is könnyen el lehet tüntetni a nyomokat; egyedül Csintalan megveretésénél kellett jobban figyelni arra, hogy ne maradjanak nyomok. Utóbbinál már egyértelműen az látszik, hogy arra alaposan felkészültek, szervezetten követték el az akciót” – mondja a szakértő, aki szerint a politikus megverése arra utal, nem egyszemélyes csoportról van szó.

„Nem pusztán öncélúságra utalnak ezek az akciók, mert durvaságuk önmagában is jelzésértékűnek tekinthető.” A „csoportot” övező titokzatosság is a kommunikációs stratégiájuk része lehet – véli Németh. „Ezzel is üzennek a célszemélyeknek és a társadalomnak: nem tudhatjátok, kik vagyunk, hányan vagyunk és hogyan csapunk le. A félelemkeltés emocionális dolog, de racionálisan hajtják végre.”

Csintalan kocsikulcsát is elvették

A szakértő szerint a névválasztás akár megtévesztő is lehet. „Az is elképzelhető, hogy ez egy teljesen érzelemmentes történet. Az elkövetők azt a látszatot keltik, hogy ez egy nemzeti mozgalom” – magyarázza. „Ha pár emberből álló csoportról van szó, akkor semmi sem indokolja, hogy mások felé nyissanak” – válaszolja Németh arra a kérdésünkre, hogy kereshetik-e a kapcsolatot más csoportosulásokkal, személyekkel. A szakértő szerint azért sem lenne érdekük kooperálni más, esetleg ismert szélsőségesekkel, mert ezzel növelnék a kockázatot, a lebukás esélyét.

De más oka is lehet az elkülönülésnek. „Az is egy lehetséges verzió, hogy olyan személyekről van szó, akik korábban nem jutottak pozícióhoz az ismert szervezetekben, s ezért kiváltak onnan. Vagy eleve sosem kötődtek hozzájuk, mert esetleg nem érezték elég tettre késznek, radikálisnak azok tagjait, vezetőit” – vélekedik a szakértő.

S hogy mivé fajulhat mindez? Ez nagymértékben függ a társadalom, a média hozzáállásától – magyarázza dr. Németh József. „Számos példa mutatja, hogy egy idő után a társadalom és a média rezisztenssé válik ezekre az akciókra. Ha ezt a logikát követjük, akkor valószínűsíthető, hogy radikalizálódni kényszerülnek, hogy a figyelmet fenntartsák. De az idő a rendőrségnek dolgozik. Minél több cselekménybe bonyolódnak bele, annál valószínűbb, hogy hibáznak.”

Dezső András