Miközben választók tömege csömörlött meg a politikától, a miniszterelnök lecserélése a szélesebb közvéleményt foglalkoztató kérdéssé lett. A szavazótáboruk által már elhagyott szocialisták szemszögéből akár jól is elsülhet a kormányfő távozása: öt éve, a 2004-es kormányváltásból ugyanis már rövid távon is profitált az MSZP és az új miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc is. A kormányválság és kormányfőcsere valójában a szocialisták megerősödését hozta.

A Fidesz és az MSZP támogatottsága között 2004 nyarán is jelentős különbséget mért a Medián közvélemény-kutató intézet. Igaz, nem akkorát, mint manapság. 2004 júliusában Medgyessy Péter minden korábbinál népszerűtlenebb volt (37 százalékon állt, de Gyurcsány Ferenc sportminiszter még rosszabbul, 32 százalékon), az EP-választási kudarcon éppen túl lévő szocialistákra pedig a választani is tudó biztos szavazók 29 százaléka voksolt volna, szemben a Fidesz 48 százalékával.

Kormányváltás - Olvassa el az összes hírt a hvg.hu-n!

© Stiller Ákos

Az augusztusban kormányválsággal kezdődő, majd szeptemberben Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választásával végződő műsorfolyam azonban fordulatot hozott. Gyurcsány népszerűsége 18 százalékpontot (!) ugrott (tegyük hozzá: Orbán Viktortól így is öt ponttal elmaradt még ekkor), a szocialisták pedig a pártpreferenciával bíró biztos szavazók között növelték támogatottságukat. Ez a társaság szokta ugyanis a választási ciklusok közben faképnél hagyni a szocialistákat, hogy azután visszatérjen keblükre.

A Fidesz-barát véleményformálók és sajtó annak idején kizárólag szánalmas bukdácsolásnak, válságnak próbálta láttatni a kormányfőváltást, miközben az a közvélemény számára a változás reményét is hozta. 2004-ben a szürke és impotens szocialisták szinte már amerikai típusú politikai versengés látszatát keltették az alatt a két hét alatt, amelynek végén Gyurcsány Ferencet (Kiss Péter ellenében) megválasztotta a kongresszus kormányfőjelöltnek. A magyar választási rendszer amúgy természetesen nem hasonlít az Egyesült Államok jelöltállítási procedúrájához, de a nyári uborkaszezon közepén kifejezett izgalmat hozott, ahogyan a miniszterelnök-aspiráns megyéről megyére járva kampányolt maga mellett, a helyi szocialista vezetők pedig sorra hitet tettek valamelyik jelölt mellett.

2004-ben a biztos szavazók aránya júliustól októberig 59-ről 69 százalékra nőtt, vagyis a cirkusz az illegalitásba vonult MSZP-szimpatizánsokat ébresztette fel álmukból. A választani tudó biztos szavazók körében a Fidesz-MSZP arány októberre már csak 41-35 volt. Ez nem hasonlítható ugyan össze a szocialisták és a Fidesz között mért jelenlegi különbséggel, de a korábbihoz hasonlóan most is a csalódott szocialista szavazók mozgósításához vezethet a kormányfőcsere. Nyugtalanította is ugyan az embereket a kormányváltás, derült ki a Medián akkori felméréséből, de ennél erősebb volt a változás iránti igény. Az ellenzéki véleményformálók mindenáron azt akarták gondolni, hogy Gyurcsányt támadhatósága gyöngévé és legyőzhetővé teszi, ám tévedtek. Sőt, a biztos szavazók körében a két párt közti különbség tovább csökkent: már csak 42-38-ra állt a Fidesz 2005 őszére, Orbán és Gyurcsány pedig szinte fej-fej mellett állt (48 és 47 pontos népszerűségi mutatóval).

Az akkori állapot persze nem alkalmazható minden elemében a jelenlegire. 2004 nyarán egy EP-választásokon kiadós vereséget szenvedett szocialista párt legyöngült miniszterelnökének a leváltásáról volt szó, míg ma Gyurcsány még csak ezek után lesz kénytelen nekivezetni pártját az EP-választási vereségnek. Jelenleg a világgazdasági válság szolgál drámai díszletéül a kormányváltásnak, akkor ilyenről szó sem volt. A meggyengült Medgyessy leváltása  pedig még épp időben történt ahhoz, hogy az egyben maradt, cselekvőképes koalíció - legalábbis retorikai - lendületet kapjon a következő két évre, ma azonban a szorult helyzetű, kisebbségben kormányzó MSZP-nek kellene a többi párttal megegyeznie egy hiteles személyben. Úgy is mondhatnánk: Gyurcsány színre lépésekor sokkal jobb ütemérzékről tett tanúbizonyságot, mint lelépésekor. Késve ugyan, de azt próbálta demonstrálni, hogy nem rabja a hatalomnak, kész félreállni. Ám míg a lemondó Medgyessy rövid úton eltűnt a süllyesztőben, s így utódja valóban tiszta lappal indulhatott, addig a hitelét vesztett Gyurcsány Ferenc továbbra is pártja legmeghatározóbb figurája marad.

Az új miniszterelnök kiválasztása ezzel együtt többhetes show-műsornak ígérkezik, ami pusztán azzal is kedvezhet a szocialistáknak, s az egész politikai osztálynak, hogy érdeklődést kelt a közügyek iránt. (Végre a sajtónak is van valami jó hír.) Egyedül a Fidesz járhat rosszul: taktikájukat, miszerint az MSZP-híveket bizonytalanságban tartva kell elidegeníteni a szocialista párttól, az elkövetkező hetek eseményei keresztülhúzhatják.

Persze, ha az események nem Gyurcsány és az MSZP forgatókönyve szerint alakulnak, ha nem sikerül többséget élvező új kormányfőt találni, akkor jöhet az előre hozott választás és az MSZP borítékolhatóan "történelmi veresége", amelyet a Fidesz olyannyira áhít.

K. G.