A Political Capital (PC) szerint a válságot az aktuális ellenzék szinte mindenütt igyekszik a maga javára fordítani, a válság hatásaiért a kormányzatot téve felelőssé. A válság általában nem betemeti, hanem inkább elmélyíti a szociális különbségeket, valamint a politikai, ideológiai és etnikai törésvonalakat, amelyek ráadásul egymásra csúszva és egymást erősítve jelentősen kikezdhetik a társadalmi-politikai stabilitást. Mindezzel összefüggésben Kelet-Közép-Európa több kormányzata esetében a PC szerint további destabilizációval kell számolni – a kormányváltások nyomán viszont stabilabb parlamenti háttérrel és társadalmi támogatottsággal rendelkező, működőképesebb kormányok jöhetnek létre, melyek hatékonyabb intézkedéseket hozhatnak a válság kezelésére.

„Korábbi kockázatelemzésünkben azt jósoltuk, hogy az elhúzódó és egyre népszerűtlenebb válságkezelés azon kormányok stabilitását is kikezdi, amelyeket rövid távon megerősített a válság. Ez több ország (pl. Magyarország, Csehország, Románia) esetében is beigazolódni látszik” - írják. A PC szerint a mélyülő válság és a szűk mozgástér egyre népszerűtlenebb válságkezelésbe hajszolja a kormányzatokat a régióban, így azon országokban is csökken a kormányzatok támogatottsága (pl. Lengyelország és Szlovákia), ahol eddig megtartotta népszerűségét a kormányzat.

Izlandot leszámítva eddig csak közép- és kelet-európai kormányok buktak bele a válságba, ez pedig érezhetően felerősíti a régióval szembeni általános bizalmatlanságot. A kelet-közép-európai régióban kéz a kézben jár a gazdasági és a politikai válság, így egyes kommentárok már teljesen „leírják” a térség egészét. Ez tovább ronthatja ezen országok gazdasági pozícióját, és önbeteljesítő jóslatként akár láncreakciót is beindíthat, további kormánybukásokat indukálva.

A gazdasági válság jól láthatóan elmérgesíti az etnikai konfliktusokat, mérsékelten bár, de felerősíti az unióellenes hangulatot a régió országaiban, és jelentősen növeli a radikális mozgalmak támogatottságát. A júniusi EP-választás megerősítheti a szélsőséges pártokat, és destabilizálhatja a kormányzatokat nemcsak a régióban, de Európa egészében is. A kormányok stabilitását a jelentős társadalmi tiltakozás még tovább gyengítheti.

A válság hatása szempontjából tehát a kelet-európai régió nincs különleges helyzetben – arról van csak szó, hogy a politikával szembeni belső és az országokkal szembeni külső bizalmatlanság felnagyítja a válságok azon hatásait, amelyekben egyébként minden ország osztozik.

Ugyanakkor az elemzés emlékeztet arra is, hogy kormányellenes demonstrációk nem csak Kelet-Közép-Európában tapasztalhatóak. Kelet-Közép-Európában viszont még nincsenek meg a választói indulatok levezetésének bejáratott csatornái, így a demonstrációk könnyebben torkollnak erőszakos „dühkitörésekbe”. Ráadásul ezekben az államokban az esetek többségében a politikai elit megítélése, a politikai intézményekbe vetett bizalom igen alacsony szinten áll, így a kormányellenes tüntetések gyakran csapnak át rendszerellenes megmozdulásokba.

A Bajnai-csomag nyomán ugyanakkor még előfordulhatnak intenzív (akár erőszakba forduló) megmozdulások Magyarországon is - figyelmeztetnek. A válság egyértelmű politikai következménye a radikális mozgalmak, pártok és ideológiák, illetve az előítéletek megerősödése. Nyugat- és Kelet-Európában egyaránt felerősödhet az EU-szkepszis, ami akár az EP-választások eredményeiben is visszaköszönhet.