hvg.hu: A romagyilkosságok egyik gyanúsítottjáról, K. Árpádról tudni azt, hogy barátnője van, és gyerekük nem rég született meg. A többi három férfinak – a sajtóban megjelentek alapján – nincs családja. Véletlen ez?

Végh József

Végh József: Nem tudni, és azt sem, hogy szándékosan nem árulja-e el esetleg a rendőrség a közvetlen hozzátartozók kilétét, hogy így biztosítsák a védelmüket. Ehhez ugyanis joguk van, sőt a gyanúsítottak személyazonosságának titkolásához is, hiszen amíg nincs jogerős bírósági ítélet, addig feltételezniük kell az ártatlanságukat. A sörözőben elrejtett fegyverek is arra utalhatnak, hogy a családot nem akarták beavatni, hiszen ők otthon aztán bármikor megláthatták vagy felfedezhették volna a lőfegyvereket.

hvg.hu: Tehát körültekintőek voltak a gyanúsítottak?

V. J.: Valamilyen fokon biztosan, hiszen megtervezték a bűncselekményeket, és valószínűleg ezért bíztak is abban, hogy elkerülik azt, hogy személyükkel hozzák összefüggésbe a gyilkosságokat, még ha vágytak is arra, hogy elismerésben részesüljenek a tetteikért.

hvg.hu: Kialakulhat egy emberben ilyen fokú rasszizmus, gyűlölet anélkül is, hogy konfliktusa lett volna romákkal?

V. J.: A gyanúsítottak közül valaki összetűzésbe kerülhetett a romákkal, ilyen személyes élmény mindenképpen kell, hogy legyen a háttérben. Nézeteikről viszont kevesen tudhatott a külvilág, mert a csoport tagjai valószínűleg senki mással nem tartottak kapcsolatot és senkivel nem beszéltek a bűncselekményekről, azokat csak egymás között vitatták meg. Ez lehet az oka annak is, hogy a négy férfiról jókat mondtak a munkatársaik, ami egyébként semmit sem jelent. A társaság identitástudata arról szólt, hogy Magyarországot meg kell tisztítani a romáktól és/vagy félelemben kell tartani őket. Ezen a nézeten túl viszont az ilyen tettekhez az is kell, hogy elégtételre vágyjanak az elkövetők, s a bosszú vezesse őket. Ezek tartották össze a társaságot. A csoport identitástudata, miután létrejön, fejlődik is, és azzal együtt változik, hogy el is kell különítenie magát más hasonló csoportosulásoktól, szervezetektől. A rasszista eszmék vallói még inkább elcsúsznak a szélsőségek felé. Az újabb és újabb esetek elkövetésére pedig azért volt szükség, hogy fenntartsák és megújítsák az identitástudatukat.

A négyek bandája

A 42 éves K. Árpádot, aki dobosként-hangtechnikusként is dolgozott csendes, visszafogott és békés emberként ismerték Debrecenben. Ő alapította 1994-ben a Replika zenekart, amelyben négy évig játszott 33 éves öccse, K. Istvánt viszont nyíltan szélsőjobboldali eszméket vallott. A férfi tagja volt a szélsőséges nézeteket valló Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségnek, és érintett volta debreceni zsinagóga tóratekercsek őrzésére szolgáló szekrényének 1995 januárjában történt felgyújtásában is. A nyomozók szerint a testvérpár követte el a gyilkosságokat, társaik pedig sofőrként, megfigyelőként segédkeztek nekik a bűncselekmények elkövetésénél; Cs. István Tiszalökön, P. Zsolt pedig Galgagyörkön volt velük. Az utóbbi 30 éves férfi cukrász végzettségű, és a többiekkel együtt a Perényi 1-ben biztonsági emberként dolgozott. A 28 esztendős Cs. István többször volt Koszovóban szerződésesként, ahol nem katonai feladatokat végzett, hanem teherautósofőr volt, a honvédségtől 2008-ban szerelt le. Cs. István „csontrabló” nicknéven az interneten több rasszista bejegyzést is tett.

hvg.hu: Ha senkinek nem beszéltek a gyilkosságok elkövetéséről, akkor nem is akartak ismertté válni vagy legalább is nem vágytak arra, hogy hősnek tartsák őket? Cs. István fórumbejegyzéseiben mintha valami igazságosztó szerepre vágyna.

V. J.: Nem üzentek ugyan a gyanúsítottak a gyilkosságok elkövetésekor a nyomozóknak, de már nem tartott volna sokáig, hogy ezt megtegyék. Ez része ugyanis a kommunikációjuknak, hiszen amit nem tudnak elmondani szavakkal, azt megoldják a bűntett végrehajtásával. Hasonlóan fel akarják magukra hívni a figyelmet, mint azok a terroristák, akik a túszejtés után megölik magukat. A romagyilkosságok elkövetői elismerésre vágytak.

hvg.hu: Akkor viszont valamilyen módon mégiscsak el kellett dicsekedniük a tettükkel, vagy beszélniük kellett róla, nem? Talán aki előtt emlegették a dolgot, az nem tulajdonított neki jelentőséget.

V. J.: A rendőrség vezetői a nyomozás vége felé azt hangoztatták, hogy a tettesek életvitele biztosan megváltozott, ami feltűnhet valakinek, és az is, ha hibát ejtenek, leleplezik magukat. Ez könnyen előfordulhat: az emberi lélektan is azt mondja, hogy ha tudjuk, mit kell védenünk, akkor a fokozott védelem elszóláshoz vezethet. Amennyiben érzelmileg intenzíven átélünk, megélünk valamit, akkor hajlamosak vagyunk olyan információ kiadására, amit nem kellene. A fokozott védekezéssel úgy is lehet gyanút kelteni, hogy például valaki, aki mindig a romaellenességét hangoztatta, egyszer csak nem beszél erről. Az egyik gyanúsítottnál a védekezési mechanizmust szolgálhatta az, ha igaz az erről szóló sajtóértesülés, hogy roma nőket segített álláshoz jutni.

hvg.hu: Ha valaki ennyire elvetemültnek tartja a romákat, mint a gyilkosok, akkor miért teljesen ártatlan embereket választottak ki célpontnak?

V. J.: A lényeg az volt, hogy roma legyen az illető, és hogy könnyű célpontot jelentsen, így a gyilkolást minél tovább tudják folytatni. Ezért nem számított az, hogy dolgos vagy munkanélküli romáról, férfiról vagy nőről, felnőttről, esetleg gyerekről van-e szó. Azért is igyekeztek olyan embereket találni, akik védtelenek, mert a nyilvánosság ereje így még nagyobb, a sajtóban megjelenő hírek mennyisége még több, amelyeket biztosan figyelemmel követtek.

hvg.hu: A rasszista indíték elég egy ilyen gyilkosságsorozat elkövetéséhez?

V. J.: Igen, elég lehet. Hozzátenném, hogy emellett azonban még le kell győzni az emberben meglévő nagyon erős ölésgátlást. Ehhez az szükséges, hogy az illető igazságosnak vagy jogosnak érezze a tettét, amelynek végrehajtása után elégtétel tölti el a gyilkosokat. Ők eggyé akartak válni a bűncselekményekkel, amelyek elkövetése közben egyébként a tettesek tudtukon kívül hibákat ejtenek, azokon pedig el tudnak indulni a nyomozást végző rendőrök. A négy gyanúsított esetében egyébként képben lehetett a rendőrség, mert ilyen gyorsan nem tudta volna megállapítani a csoport összetételét, terveit, s tartózkodási helyét.

hvg.hu: Úgy tudni, hogy eddig egyik gyanúsított sem tett vallomást. Mi történik, hogy ha a csoport egysége megbomlik, akkor beszélnek majd?

V. J.: Ez nehezen történik meg, mert nem köztörvényes bűnözőkről van szó, akik könnyen megoszthatóak. Közöttük létezik a betyárbecsület. Összetartó erejük egyébként inkább a terrorista jellegű csoportokéhoz hasonlítanám, amelyen belül érdekegység van, ez pedig nehezen megbontható.

hvg.hu: Vajon tesznek-e majd vallomást a gyanúsítottak?

V. J.: Az ideológia, az érdekegység és esetleg a félelem egybe kovácsolja őket ugyan, de az biztos, hogy most az elkövetők mindegyike elgondolkodik azon, beszéljen-e. A cselekedetig azonban csak a periférián lévők jutnak el, a csoport kemény magja tartani fogja magát. Az is befolyásolja egyébként a vallomástételüket, hogy választott vagy kirendelt ügyvédjük van-e, mert az előbbi tudja befolyásolni a védencét, az utóbbi azonban nem.