Fidesz-MSZP: 63-25

HVG

A két nagy párt támogatottságának alakulása az elmúlt fél évben kevés izgalmat hozott: akárcsak januárban, úgy most is a teljes népesség 42 százaléka szavazott volna a Fideszre és 19 százaléka az MSZP-re. A változás csupán annyi, hogy a Fidesz-táborban jelentősen nőtt a magukat „biztos” szavazóknak mondók aránya, így a választani tudó „biztos” szavazók körében tovább nőtt az ellenzéki párt előnye.

Jobbik-előretörés

A Jobbik látványos előretörését részben a szimpatizánsai nagyon magas részvételi hajlandósága magyarázza. A Medián a 2006-as parlamenti választás óta minden hónapban úgy mérte a pártok támogatottságát, hogy a válaszadóknak átadott válaszlapon – az összes létező párté között – a Jobbik neve is szerepelt.

Az elmúlt csaknem két évben azonban egyszer sem fordult elő, hogy a teljes népesség 1 százalékánál többen szavaztak volna a radikális jobboldali pártra – általában még annyian sem. Ebben a hónapban azonban már a megkérdezettek 2 százalékának a Jobbik volt a kedvenc pártja, ráadásul ők minden más párt szimpatizánsait messze meghaladó, 83 százalékos arányban mondták azt, hogy biztosan részt vennének egy most vasárnapi választáson.

Sólyom,  Orbán, Szili

Politikusok népszerűsége és ismertsége. Kattintson!

Ez a kiugróan erős elkötelezettség lehet egyszerű véletlen is, hiszen a szokásos, 1200 fős közvélemény-kutatási merítés alapján még a nagy pártok támogatóinak a részvételi hajlandóságát is csak tág hibahatáron belül lehet becsülni, nemhogy egy ilyen kis választói csoportét. A nemzetközi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a Jobbikhoz hasonló kis radikális pártok másoknál sokkal hatékonyabban tudják mozgósítani a támogatóikat, főleg az olyan, belpolitikailag kis téttel bíró szavazásokon, mint a közelgő európai parlamenti választás.

Bárhogy lesz is, az tény, hogy a választani tudó „biztos” szavazók körében a januári 1-ről 4 százalékosra nőtt a Jobbik támogatottsága. Egy másik figyelemre méltó változás, hogy 2007 decembere óta 11-ről 19 százalékra nőtt azok aránya, akik saját bevallásuk szerint rokonszenveznek a Magyar Gárdával (miközben 15-ről 21 százalékra nőtt azoké, akikben félelmet kelt a félkatonai szervezet működése).

HVG

HVG

Az SZDSZ-támogatottság is nőtt

A radikális jobboldal megerősödése aligha független attól, hogy a kutatást megelőző napokban romák által elkövetett bűntényekkel volt tele a sajtó. A jelek szerint ezek a fejlemények már nem nagyon növelték a lakosság cigányellenességét, hiszen az eddig is meglehetősen erőteljes volt, új jelenség viszont, hogy a romákkal kapcsolatos véleményalkotás kezd részévé válni a szavazók politikai identitásának is (lásd Fagypont körül című írásunkat).

A cigánykérdéssel kapcsolatos ideologikus vita azonban nemcsak a Jobbik erősödéséhez járulhatott hozzá, de elképzelhető, hogy szerepet játszott az SZDSZ támogatottságának növekedésében is. Az ideológiai viták általában kedveznek a kis pártoknak: minél inkább ilyenek határozzák meg a közéletet, annál valószínűbb ugyanis, hogy a szavazók az értékválasztásaik és nem a pártok vélt vagy valós hozzáértése és hatalmi képességei alapján szavaznak.

Mindenesetre a Jobbik a cigánykérdés napirendre tűzésével kerülhetett fel a politikai térképre, a liberálisok pedig ennek ellenreakciójaként kerülhettek ki az elmúlt hónapok slamasztikájából: a pártot választók körében az SZDSZ 5 százalékon áll, a választani tudó „biztos” szavazók körében pedig – szimpatizánsai alacsonyabb részvételi hajlandósága miatt – a Jobbikhoz hasonlóan 1 százalékra vannak a parlamenti küszöbtől.

Romák, svábok, kínaiak

Világnézettől és származástól függetlenül a falun élők és a legkisebb jövedelműek nézik a legkevésbé ferde szemmel a cigányokat. Tovább a felmérésekhez.

Bár a két párt szavazótábora ideológiai értelemben tökéletes ellentéte egymásnak, demográfiai értelemben van közöttük hasonlóság: mindkettő városiasabb és fiatalabb az átlagnál – a Medián-felmérés adatai alapján a Jobbik-szavazók átlagéletkora 38, az SZDSZ-eseké (és a fideszeseké) 43 év, míg az MSZP és az MDF egyaránt 54 éves átlagéletkorú szavazótáborral számolhat.

A politikusok népszerűségi listáján mindössze két számottevő változás következett be. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megítélésében nyilván a közhangulat általános romlása tükröződik (hiszen rekordmagasságú, 87 százalékos azok aránya, akik szerint az országban „rossz irányba mennek a dolgok”), Draskovics Tibor népszerűségének statisztikailag is jelentős visszaesése viszont alighanem egy konkrét üggyel, a cigány bűnözésről nyilatkozó miskolci rendőrkapitány nagy ellenállást kiváltó, majd visszacsinált menesztésével függ össze.

HANN ENDRE–KARÁCSONY GERGELY