EP-választás: jobboldali henger, büntetőszavazás

Soha nem tapasztalt mértékű átrendeződés kezdődött el vasárnap a választók akaratából abban a politikai elitben, amelynek pártjai még 1990-ben kerültek hatalomra Magyarországon. A korábbi szavazások eddig mindig csupán a rendszerváltó pártok között rendezték át az erőviszonyokat. Most először fordult elő, hogy a hazai politikai establishmentbe még be sem tagozódott új alakulat jelent meg – éspedig mindjárt az európai színtéren. A Jobbik, amely egy sor alapkérdésben élesen különböző álláspontot képvisel, és más nyelvet is beszél, mint a kerekasztal egykori pártjai, a hétvégén valósággal berobbant a parlamenti erők közé. A nyolcadik éve a baloldal által kormányzott Magyarország a szociálliberális politikából kiábrándulva elsöprő arányban szavazott a jobboldalra. Ha vasárnap érvényes parlamenti választást tartottak volna itthon, a Fidesz az országgyűlési helyek 70-75 százalékát szerezte volna meg, míg az MSZP nagyjából 15, a Jobbik 10, az MDF 3 százalékot.

A második hazai európai parlamenti (EP) választásnak két nagy győztese volt, és ugyanennyi nagy vesztese. A Fidesz–KDNP-nek ezúttal sikerült az, ami 2004-ben még nem, megszerezni az összes szavazó több mint felének (56,3 százalék) a támogatását. A politikát is versenysportként kezelni hajlamos Orbán Viktor vasárnap éjszaka pártja főhadiszállásán azt sem mulasztotta el bejelenteni, hogy mostantól „magyar versenyző tartja az Európa-rekordot” az EP-választásokon. A brit konzervatívok 1979-ben elért 51 százalékos csúcsát 56,3 százalékos eredménnyel döntötte meg ugyanis a hétvégén a Fidesz–KDNP. Az eddigi 12 helyett 14 mandátumhoz jutott fiatal demokraták nemcsak revánsot vettek a 2006-os országgyűlési választáson elszenvedett vereségért, hanem egyszersmind középpárti pozícióba nyomták le a szocialistákat. Az 1998 óta folyamatosan két domináns politikai erőre épülő hazai pártstruktúra így talán máris a múlté. Bekövetkezni látszik az, amire a Fidesz régóta áhítozott, Orbánék alakulata – mint egykor Bethlen István Egységes Pártja – hegemón parlamenti erővé válhat a hazai politikai életben.

HVG

A Fidesz másik stratégiai törekvésének viszont már nemcsak a mérsékelt MDF állja útját, hanem a radikális Jobbik is. A néhány pesti történészhallgató által 2002-ben alapított párt, amelynek belpolitikai tervei között a csendőrség visszaállítása és a Szent Korona-tanra épülő új alkotmány kidolgozása is szerepel, vasárnap jobb eredményt ért el (országosan 14,77 százalékot), mint fénykorában a Torgyán József vezette FKGP. Az EP-választás előtt még igen ambiciózusnak tetsző „harmadik erő” jelszó vasárnap egy csapásra valósággá vált. Sőt a Vona Gábor vezette alakulat Északkelet-Magyarországon a hétvégén már a második legbefolyásosabb csoportnak bizonyult, maga mögé utasítva a szocialistákat. A romák által legnagyobb arányban lakott Borsod és Szabolcs megyében például 23:19, illetve 19:14 arányban verte meg az MSZP-t. A Magyar Gárda megszervezése óta sokak által rokonszenvvel figyelt Jobbikot nagyobb bizalom fogadta Heves, Nógrád, Pest, Hajdú és Jász-Nagykun-Szolnok megyében is, mint Lendvai Ildikóékat. A nemzeti radikálisok nem csupán ott söpörtek be váratlanul sok szavazatot, ahol az etnikai feszültségek kiéleződtek. A nem kevesebb mint 3 EP-helyhez jutott euroszkeptikusok rendszerkritikája és radikális konzervativizmusa például Vas és Győr-Moson-Sopron megyében is hozott 9–11 százalékot.

HVG

A közvélemény-kutatások azt már előre jelezték, hogy az MSZP most nem reménykedhet olyan tisztes vereségben, mint a 2004-es uniós választáson. Akkor Medgyessy Péter még abba bukott bele, hogy a vezető kormánypárt csak 9, míg a Fidesz 12 mandátumhoz jutott. A most 4 EP-helyet megszerző szocialisták számára vasárnap már nem a nagy riválistól elszenvedett kiütéses vereség volt tulajdonképpen igazán kínos, habár Gyurcsány Ferenc márciusban feltehetően épp egy ilyen méretes kudarc lehetőségét látva távozott oly hirtelen a hivatalából. Az MSZP mostani fiaskója a „baloldali néppárt” számára azért tűnik már-már megalázónak, mivel a 2900 hazai községben, sőt a mintegy 300 közép- és kisvárosban összességében már a Jobbikkal szemben is alulmaradt. A falvakban együttesen kapott MSZP-szavazatok száma például 15 ezerrel maradt el a nemzeti radikálisok által begyűjtött voksokétól.

A kormánypárt így végül is csak a fővárosnak, továbbá 21 megyei jogú városnak köszönheti, hogy országos szinten még fölé tudott kerekedni a gazdasági önellátás szükségességét hirdető, az Európán kívüli menekültek befogadását kategorikusan elutasító Jobbiknak. Vasárnap mindazonáltal már két olyan alföldi város is akadt – Debrecen és Hódmezővásárhely –, ahol Vonáék ugyancsak le tudták győzni a szocialistákat. A baloldalnak – ideértve a hétvégén összeomlott SZDSZ-t is – a példátlan kudarcok után nyilvánvalóan felül kell vizsgálnia egész eddigi retorikáját, sőt foglalkoztatási és szociálpolitikáját is.

A konzervatív oldal pártjai, beleértve a magát „új jobboldalként” meghatározó, Bokros Lajos révén egy brüsszeli mandátumot újra megszerző MDF-et (5,3 százalék), végül is együttesen a szavazatok 76 százalékát gyűjtötték be vasárnap. Rajtuk kívül relatíve jó eredményt csak a most debütált Lehet Más a Politika ért el. Az LMP az első olyan zöld alakulat 1990 óta itthon, amely képes volt átlépni az 1 százalékos küszöböt. A tolónévként két színészt, Cserhalmi Györgyöt és Fullajtár Andreát is felvonultató, a Védegyletből „kinőtt” alternatív szervezet 2,6 százalékos eredményével sokak megdöbbenésére megelőzte a rendszerváltás egykori nagy pártját, a vasárnap kipukkadt SZDSZ-t (2,16 százalék). A „Van-e 200 000 + 1 liberális szavazó?” szlogennel akciózó szabaddemokraták a kampánykérdésükre vasárnap lakonikus nincs választ kaptak. Az öt éve még 238 ezer fő által támogatott SZDSZ most mindössze 62 ezer voksot volt képes begyűjteni, így még a fővárosban sem tudott 5 százalék fölé kerülni. Fodor Gábor pártelnöknek az azonnali távozás lehetőségén túl nem maradt más választása, mint alig egy év után felajánlani a lemondását – ennek elfogadásáról szombaton dönt a párt országos tanácsa.

„Magyarország azt követeli a szocialistáktól, hogy vonják le végre a konzekvenciát!” – Orbán Viktor vasárnap éjjel a Fidesz központjában az MSZP történelmi vereségéről beszélt. A kormánypárt elnöke, Lendvai Ildikó viszont magától értetődő módon közölte, továbbra is kiállnak a Bajnai-kabinet mellett. A szocialisták láthatóan tartanak attól, hogy a későbbiekben rájuk lehessen égetni a bélyeget, miszerint idő előtt elmenekültek a maguk okozta bajok elől. Feltehetően abban is reménykednek, hogy a vasárnapi 17 százaléknál gyengébb eredményt már úgysem érhetnek el. A magyar politikai mozgásokat néhányszor már megelőlegező Lengyelországban négy évvel ezelőtt mindenesetre kiderült, hogy egy éveken át kormányzó pártalakulat számára éppenséggel még ennél is lehet lejjebb. A Demokratikus Baloldali Szövetség 2005 szeptemberében a szavazatok alig 11 százalékát elérve volt kénytelen távozni a hatalomból.

A hétvégi hazai voksolás minden jel szerint büntetőszavazás volt, ahol a szocialista és a liberális választók egy része megvonta a bizalmat – figyelmeztetésül – saját pártjától. Korántsem biztos, hogy éles helyzetben, mondjuk a következő országgyűlési választáson, ugyanezek a választók ugyanilyen megfontolás alapján szavaznak majd. Ezt figyelembe véve is könnyen olyan új politikai képlet alakulhat ki azonban a közeljövőben Magyarországon, ahol a Fideszt a legharciasabb baloldaliaknak sem lesz könnyű radikális, sőt szélsőséges szervezetként beállítani. Erre a pozícióra a jelek szerint a Jobbik tart igényt. Egy ilyen változás kétségkívül Orbánék malmára hajtaná a vizet, hiszen a „narancsok” bal- és jobboldali ellenzékük között olyan centrumpolitikát folytathatnának majd, aminek sok évtizedes hagyománya van Magyarországon.

BABUS ENDRE