Romagyilkosságok: Cs. István egyszerre célszemély és informátor?

A koszovói békefenntartók táborából néhány évvel ezelőtt eltűnt kézigránátok ügyében informálta a Katonai Biztonsági Hivatalt (KBH) Cs. István, a romák elleni sorozatgyilkosság egyik gyanúsítottja – értesült a HVG. Utóbb ő maga is „képbe került”, legalábbis a KBH feljelentésében, amely kifejezetten egy fegyver- és lőszertolvajlásra szakosodott bűnszervezet vélelmezett magyar szerződéses honvéd tagjainak tevékenysége miatt íródott. Cs. neve is szerepel rajta, mint aki „tudhat valamit” a történtekről. Gyanúsított azonban – egyelőre és ebben az eljárásban – nem lett belőle.

Pénzért "jelentett"

Cs. nem volt a KBH ügynöke, ám legkevesebb két alkalommal szolgált értesülésekkel, és úgy tudni, híreiért pénzt is kapott (a második eset Magyarországon, a debreceni alakulatnál történt). Az egységekhez telepített KBH-sok (az állomány tagjai általában tudják, kik közülük a biztonságiak) „futtatnak” állandó besúgókat, illetve tudják, kik azok, akiket alkalmanként érdemes kifaggatni.

Utóbbiak közé tartozott ismerői szerint a DVSC-szurkolók B-közepébe sorolt Cs. is, aki 2003-ban sorkatonaként, majd továbbszolgálóként kezdte honvédségi karrierjét, a következő évben ötéves szerződéssel maradt a seregben. Koszovóba került, ahol két évet húzott le. Hazaérkezése után bő egy évig egészségügyi szabadságon volt, majd állapotára hivatkozva szerződést bontott és leszerelt.

Miután a KBH csak mundérosoktól informálódhat, a kapcsolat is megszakadt – ezzel hárítják a nexust most honvédségi berkekben, sőt megjegyzik: legalább annyira célszeméllyé vált, amennyire információs forrás volt. Így fordulhatott elő, hogy augusztus végén a sorozatgyilkosságot felgöngyölítő Nemzeti Nyomozó Irodát vezető Petőfi Attila levélben köszönte meg a KBH együttműködését, amely – a főrendőr szerint – nagy segítséget nyújtott a rendőrségnek.

Kukában landolt megfigyelési kérelem

Más a helyzet a polgári titkosszolgálatokkal. Lapzártánk idején úgy festett, nagy vonalakban igazat állított az a bennfentes, aki az interneten tudatta, hogy a sorozatgyilkosság főkolomposának tartott K. Istvánt – mint extrém csoportosulások tagját – évekig figyelte a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), de éppen akkor hagyott fel a munkával, amikor K. fegyverkezni kezdett. Mindezért nemcsak feljelentés készült államtitoksértés miatt, de ezúttal az államigazgatás a saját portáján is megpróbál söprögetni. Fejek is hullanak az NBH-ban – a központban és az érintett Hajdú-Bihar megyei kirendeltségen is –, a leköszönő szakminiszter, Ficsor Ádám legalábbis fegyelmi eljárásokat helyezett kilátásba.

A felelősség – a HVG információi szerint – nem csak a Cégen belül oszlik meg. A titkos információgyűjtést engedélyező, a Fővárosi Bíróság elnöke által kijelölt bíró állítólag már egy korábbi megfigyelésmeghosszabbítási procedúrában is kevesellte az elé tárt adatokat, és az újabb fiaskótól tartva iktatta a kukába az NBH jogi osztálya az ügy hajdúsági előadójának megfigyelési kérelmét.

A hivatal ügymenete szerint az előadó kérelmére felettese (általában a kirendeltség vezetője) rábólint, a következő szűrő a budapesti központ jogi osztálya, és csak ezután kerül az ügy bíró elé. Ha ő engedélyezi az akciót (vagy a hosszabbítást), a munkát a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végzi, majd az adatok (például a leírt beszélgetések) visszakerülnek az előadóhoz. Ha elegendő terhelő adat gyűlik össze a megfigyelt személyről, a nemzetbiztonságiak a rendőrségnél vagy az ügyészségen tesznek feljelentést, és az eljárás nyílt nyomozássá válik.

Szólhatott volna egy rendőrnek

Miközben akik látták a K.-ügy előadójának legutóbbi kérelmét, azok sem tartják remekműnek a dokumentumot, akadnak, akik úgy ítélik meg, hajdúsági kollégájuk kitüntetést érdemelne, hiszen elsőként érzett rá, hogy a debreceni K. érdemes figyelni. Lehet, hogy a Cég embere hibázott, amikor elegendőnek tartotta a titkos eszköztárból a telefonlehallgatást igénybe venni, és nem kérte például az elektronikus és a postai levelek megfigyelését, a lakás lehallgatását, illetve esetleg felróható neki, hogy amikor minden kapu bezárult előtte, nem hívta fel „baráti alapon” rendőr kollégái figyelmét a célszemélyre.

A most kirendelt ügyvéd által védett K. egyébként korábban szokatlan profizmussal konspirált. A telefonlehallgatás nem volt eredményes, ráadásul utóbb kiderült, a gyanúsítottak otthona is „steril” volt, a rendőrség a bizonyítékok oroszlánrészét munkahelyükön, a Perényi-1 klubban foglalta le. Vagyis túl azon, hogy egyéb titkos eszközök sem biztos, hogy eredményre vezettek volna, nagyon úgy fest, K.-t – és társait – valaki figyelmeztette, hogy legyen óvatos a telefonnal. A rendőrség és az NBH a színfalak mögött egymásra mutogat.

A nyomozóiroda félhivatalosan adagolja a híreket arról, hogy K.-ról semmit sem kaptak, amikor a profiljukba illő lehetséges elkövetőkről kértek információkat a titkosszolgálatoktól (a Cégnek az augusztus végi ünnepi hétvége állt volna rendelkezésére a tájékoztatásra, ami akkor is tény, ha nem mentség).

RÁDI ANTÓNIA