Közös nevező?

Az ökumenikus baloldal számára kell vitafórumot teremtenünk – fogalmazta meg ars poeticáját tíz évvel ezelőtt, az Eszmélet című baloldali folyóirat főszerkesztőjeként Andor László, aki vélhetően éppen ennek a békítő szellemi hitvallásnak köszönhetően lehet a marakodó szocialista klikkek kompromisszumos jelöltje az uniós biztosi posztra. A jelenleg az EBRD-nél dolgozó, az MSZP holdudvarának balszárnyához tartozó Andor a monetáris politikától az iraki háborún és a srebrenicai vérengzésen át a vörös csillag legalizálásáig szinte minden témában publikált, ám legtöbb írását az MSZP politikájának, illetve a baloldal ideológiai útkeresésének szentelte. Mondandóját feltűnően nem fekete-fehér szemlélet jellemzi, szinte kötelezően ismerteti a sajátjával szemben felhozható érveket is, ám végül rendre lecövekel klasszikus baloldali meggyőződése mellett. Nincs nagy véleménnyel az MSZP harmadikutas kísérletéről, amelyben Tony Blairt követve neoliberális érveket épített be a szociáldemokrata ideológiába. Magát a példaképet sem isteníti: „Tony Blair magát modernizátornak nevezi, pedig ő éppen a status quo (privatizált és liberális gazdaság, amerikai hegemónia) politikusa” – írta például a szocialisták 2002-es hatalomra jutása után.

Az SZDSZ-szel kapcsolatban osztja azok véleményét, akik szerint sajátos munkamegosztás volt a két párt között: az MSZP megnyerte a választásokat, az SZDSZ pedig kormányzott. Nehezményezte, hogy a szocialista párt az ingerült liberális értelmiség piacaként jelent meg. Medgyessy Péter 2004-es lemondásakor például papírra vetette: „a miniszterelnök-jelölés első próbája az SZDSZ-es behatolási kísérletek leszerelése lehet”. Az államfő-választási vitát kihasználta a közvetlen elnökválasztás előnyeinek propagálására, egyúttal határozottan kiállt Szili Katalin mellett, s a kudarcot az SZDSZ zsaroló potenciáljának számlájára írta. Az SZDSZ adócsökkentési programját fiskális populizmusként aposztrofálta, 2006-ban pedig hitet tett a magasabb jövedelmek adóinak növelése mellett azok bizalmának megőrzése érdekében, akik több baloldaliságot várnak egy szociáldemokrata vezetésű kormánytól.

Publikációi alapján az 1991 óta a Corvinus (korábban Budapesti Közgazdaságtudományi) Egyetemen tanító, kandidátus Andor a beavatkozó állam pártján álló John Maynard Keynes híve. Gazdasági témájú írásainak visszatérő eleme volt a Járai Zsigmond vezette jegybank monetáris politikájának, az erős forintba vetett hitnek a kritikája. Egyik írása szerint az MNB a devizában eladósodók osztályának megteremtésével létrehozta saját, rövidlátó politikai bázisát. Euroatlanti kérdésekben a legfigyelemreméltóbb megszólalása az volt, amikor Irak ügyében 2003-ban a német–francia–olasz oldalra állt az amerikaival szemben. Uniós tematikájú cikkeinek kiemelt eleme, hogy a maastrichti kritériumok nem tekinthetőek ideális keretnek a kelet-közép-európai országok pénzügyi konvergenciája, az euró bevezetése szempontjából.