Óriási lendülettel vetődött be 2006-ban a fővárosi politikába egy korábban ismeretlen szocialista aktivista, Hagyó Miklós. A Jászberényből Budapestre felköltözött Hagyó kezdetben élelmiszeripari vállalkozásoknál volt beosztott, majd beosztott vezető, csúcsvezető, végül pedig (rész)tulajdonos. Foglalkozott rágógumik és energiaitalok forgalmazásával, majd 2000 környékén került először igazán a politika közelébe, amikor Schmuck Andor oldalán tűnt fel. Később, 2002-ben a szocialista párt Mozaik csoportosulásában aktivizálta magát. Az igazi áttörést viszont 2006 hozta meg számára.

Az őszi zavargások után, 2006 decemberére Hagyónak sikerült a szocialista pártban félreszorítania Gy. Németh Erzsébetet – korábbi főpolgármester-jelöltet - és Molnár Gyulát, aki XI. kerületi polgármestersége mellett fővárosi pártelnök volt 2007-ig. Gy. Németh és Molnár szövetségese ekkor egy másik kerületi polgármester, Hunvald György, Erzsébetváros első embere volt.

© Túry Gergely

Hagyó ezek után félreállította a párton belüliek közül a korábbi városüzemeltetési főpolgármester-helyettest, Vajda Pált. Így azután ő lett a z új fővárosi MSZP-frakció erős embere, Horváth Csaba (volt II. kerületi polgármester) és Steiner Pál, a korábbi belvárosi polgármester támogatásával.  Közös erővel sikerült megválasztatniuk 2007-ben Burány Sándort a fővárosi szocialisták elnökének.

Ugyanarról a Burány Sándorról van szó, aki most, 2010-ben bejelentette: Hagyó Miklóst arra kérték, lépjen vissza tisztségeiből. A fővárosi MSZP arra is kérte most az egykori „erős embert”, hogy mondjon le választási listás helyéről és fővárosi mandátumáról.

A szabad demokrata Demszky Gábor főpolgármester 2006 végén stratégiai döntést hozott: a Hunvald és Hagyó nevével fémjelzett két MSZP-s erőcsoport közül az utóbbit, az ismeretlent választotta. Így lett Hagyó 2006 decemberében főpolgármester-helyettes, miután Demszky elutasította Gy. Németh hasonló törekvéseit.

Nem is mindennapi szavazási eredménnyel került Hagyó az új „szuperhelyettesi” posztra: az MSZP-SZDSZ-koalíciónak mindössze egyfős többsége volt, tehát elvileg 33 ellenzéki nemmel kellett volna számolni. (30 fideszes és három MDF-es városatya volt ekkor a Fővárosi Közgyűlésben.) Ezzel szemben Hagyó megválasztásakor csak ketten hiányoztak a közgyűlési teremből, és a 65 jelenlévő képviselő közül 56 igent kapott Hagyó, vagyis messze többet a 34 elvárt voksnál. Ez azt jelenti, hogy ha 34 MSZP-s és SZDSZ-es rá szavazott, akkor az ellenzék tagjai közül 22-en szintén igent nyomtak. (Ha esetleg a három MDF-es adta áldását rá, akkor is legalább 19 Fidesz-KDNP-városatyának is támogatnia kellett őt.)

Nem lett konszenzusos várospolitika

Mindennek tetejébe 2006 decemberében gyakorlatilag ugyanekkora többséggel szavazták meg a BKV élére az általa ajánlott vezetőt, Antal Attilát is. Burányhoz hasonlóan Antallal sem volt szerencséje Hagyónak: Antal,  amikor különböző BKV-s ügyek miatt a múlt hónapban házi őrizetbe helyezték,  iállítólag Hagyó Miklósra vallott a büntetőeljárás során.

Visszatérve 2006 decemberére: ekkor új politikai korszak, a megegyezéses politizálás kezdődhetett volna Budapesten, hiszen a Hagyó és az Antal által kapott túlnyomó közgyűlési többség mindkét esetben azt is jelenthette: 2006 decemberében a Fidesz-KDNP még akár a konstruktív ellenzék szerepét is kész volt eljátszani. 

Hagyó azonban nem váltotta be a reményeket, és főpolgármester-helyettessége idején akkora botránysorozat tört ki , amelyre  a rendszerváltás óta  talán nem is volt példa. A közműcégeket és a hozzájuk kapcsolódó ügyeket ugyanis nemhogy nem konszenzussal, közmegegyezéssel irányította, hanem állandó vitába keveredett még  saját táborának tagjaival is. Ezt jól példázza az a konfliktus, ami közte és a BKV későbbi vezérigazgatója, Kocsis István között bontakozott ki.

De miért is maradt el a közmegegyezés Budapesten 2007 elején? Az SZDSZ és az MSZP gyorsan felmérte, hogy egyetlen fős többséggel - 24 MSZP-ssel, 9 SZDSZ-essel és Demszky főpolgármesterrel - el lehet navigálni Budapesten, és még sincs szükség a Fideszre. (A 3 fős MDF-frakció gyakran voksait megosztva szavazott, mindenestre a koalíció túlélésére játszott:  aszerint szavaztak meg koalíciós indítványokat, hogy kellett-e külső támogatást adni, vagy nem, hiányzott-e valaki az MSZP-SZDSZ tagjai közül,m vagy nem . A Fidesz-KDNP csak harminc emberrel számolhatott biztosan a közgyűlésben.)

Hagyóék gyorsan megegyeztek tehát az SZDSZ-szel, és a korábbi eljárással szakítva, bizottsági hatáskörbe utalták a nagy budapesti közüzemi cégek vezetőinek kinevezését. A pályázatok, amiket Hagyóék ígértek, többnyire elmaradtak, a Fidesz pedig mindezt úgy interpretálta, hogy átejtették: hiába szavazott bizalmat Hagyónak és Antal Attilának, a közgyűlés nyilvánossága helyett a bizottságokba utalt ügyintézéssel sokszor „fű alatt” lehetett elrendezni a dolgokat.

A közgyűlésben lévő egyfős többség  a bizottságokban biztosabb fölényt nyújtott az SZDSZ-nek és az MSZP-nek, a közgyűlés előtt pedig általában maradt az üres szócséplés. Egy-egy fontosabb határozathozatal előtt így is sokszor nehéz volt a 34 fős többséget biztosítani a testületben, a szociálliberális oldalon minden egyes képviselő úgy érezhette, rajta áll vagy bukik a koalíció.

Mindez saját táborában is egyre több kompromisszumra kényszerítette a városvezetést, és közben óriási beruházásokat kellett (volna) lebonyolítani. A Szabadság és a Margit híd rekonstrukciója sokáig húzódott, húzódik, nőttek a költségek. A 4-es metró építése folyamatos botránysorozattá vált, állandó kivitelezői alkudozás, határidőcsúszások és műszaki problémák kísérték az építkezést, az eredeti előirányzat már köszönő viszonyban sincs a tényleges költségekkel,  a befejezés bizonytalan.

Hagyó gyakorlatilag „szuperhelyettesként” irányította a Városházát, nemcsak a közműcégek felügyeletét, de a városgazdálkodást és az EU-s ügyek irányítását is átvette. A négyes metrónál a korábbi projektirányítás megváltoztatását végül sikerült elérnie. A metró kommunikációja egyre kevésbe volt htékony,  – korábban sem mentek könnyen az ügyek, de különösen a Hídépítővel folyó tárgyalásokon keletkezett sokszor zavar. A tárgyalásokról kiszivárgó információk folyamatosan terhelték a projektirányítás és a kivitelezők viszonyát – mondta a hvg.hu-nak egy bennfentes.

Kocsis, Hagyó és a botrányok

Demszky Gábor © MTI

Közben kitörtek a botrányok a BKV-nál is: tanácsadói szerződések, Hagyó egyik emberének kettős foglalkoztatása a városházán és a közlekedési vállalatnál, és persze a sokat idézett több tízmilliós végkielégítések. Az MSZP körüli erőviszonyokat jól jellemzi, hogy a fővárosból Hagyóék által kiszorított Hunvald Györgyöt egyre keményebben támadták saját kerületében, Hagyó viszont Kocsis István későbbi BKV-vezérrel keveredett konfliktusba. Kocsis igen erősnek bizonyult ebben a konfliktusban, nem adta meg olyan könnyen magát, mint például a Főkert vezére, Kocsis László vagy Haranghy Csaba, a vízművek első embere.

Hagyó első pártbeli vereségének oka tulajdonképpen Kocsis BKV-vezéri kinevezése volt, ezután kezdődött igazán a botránysorozat, a kölcsönös leleplezési áradat, ami a fővárosi MSZP népszerűségét gyorsan erodálta.  (Minderről lásd keretes írásunkat.)

Hagyó már 2007 környékén komoly figyelmeztetést kapott. Informátoraink szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök behívatta Hagyót, Steinert és Horváth Csabát, hogy „fogják vissza magukat” – hogy ez mit jelent, azt bízzuk olvasóinkra. Úgy tudjuk, nagyjából ebben az időben Demszky Gábor is jelezte a szocialista pártvezetésnek, hogy valami nincs rendben az ügyek intézésével.

A hvg.hu úgy tudja, a főpolgármester ugyan név szerint nem nevezte meg Hagyót egy belső utasításában, de kiadott egy rendelkezést arról, hogy a közműcégek  ne kezdjenek tárgyalásokat olyan közvetítőkkel, akik "a főpolgármester-helyettesekre hivatkoznak". Nem véletlenül nyilatkozta idén Demszky, hogy ő már korábban figyelmeztette Hagyót a kézi vezérlés problémáira.

Demszky tavaly elvette a BKV felügyeleti jogát Hagyótól. Ezek után a szocialisták egy nem annyira elegáns gesztussal megpróbálták 2009 második felében a szabad demokratákra és Demszky Gáborra kenni a BKV-s botrányokért a felelősséget, és végül ki is léptek a fővárosi koalícióból tavaly ősszel.

Mindez a főpolgármesternek, aki többet nem akar indulni a választásokon, nem árthattott  igazán, viszont az MSZP támogatottsága rendkívüli módon meggyengült Budapesten. A hvg.hu adatai szerint immár biztos fölényben van a Fidesz Budapesten, ahol 1994 óta várhatóan az egyik legrosszabb szereplésük elé néznek a szocialisták. A szabad demokraták pedig aligha menthetik meg az MSZP-t, az SZDSZ az MDF révén igyekszik  politikai jövőjét építgetni.

Cserben hagyták

© MTI - Illyés Tibor

Mindeközben a szocialisták most hétfőn végső elhatározásra jutottak: Hagyót már tavaly visszahívták főpolgármester-helyettesi posztjáról – amikor az MSZP kilépett a fővárosi koalícióból -, most pedig eldöntötték: visszaléptetnék őt a választási listákról, miután korábbi kiválasztottja, a házi őrizetbe helyezett Antal Attila, és a BKV-t korábban átmenetileg irányító másik vezető, a tanúként meghallgatott Balogh Zsolt is Hagyóra vallott az időközben megkezdett, a BKV-hoz köthető büntetőeljárás során.

Hagyót tehát mára cserben hagyták egykori kiszemeltjei: Antal, Balogh, és még Burány Sándor is megtagadta őt, hiszen visszalépésre kérte őt a fővárosi MSZP vezetése. Ezek után nem meglepő, hogy az országos pártvezetés - Lendvai Ildikó pártelnök szerint - így reagált Hagyó visszahívására: egyetértenek a budapesti elnökség döntésével és „Hagyó Miklóshoz intézett kérésével", a döntést ebben a helyzetben „szükségesnek és elkerülhetetlennek” tartják. A lemondást rövid hezitálás után Hagyó Miklós is elkerülhetetlennek ítélte, kedden sajtótájékoztatón jelentette be, hogy feladja közgyűlési tagságát, budapesti listás helyét és egyéni képviselő-jelöltségét is.