Már ellenzéki sem kell a fővárosi korrupciós ügyek politikai „dimenzionálásához”, a múlt hét óta olyan súlyos vádakat vágnak egymás fejéhez a fővárost korábban közösen irányító szocialisták és szabaddemokraták, hogy a választók politikai iránymutatás nélkül is értik a dörgést. Mesterházy Ernőnek – Demszky Gábor főpolgármester bizalmasának – múlt pénteki őrizetbe vétele után Steiner Pál szocialista frakcióvezető például azt bizonygatta, hogy Hagyó Miklóst, a BKV-t kézi vezérléssel irányító korábbi szocialista főpolgármester-helyettest, és magát a szocialista frakciót semmilyen felelősség nem terheli. Sőt, szerinte épp a liberális főpolgármester volt az, aki nem fogadta el a szocialisták javaslatait a közlekedési cég átláthatóbbá tételére.
Kimondatlanul erre is reagált Demszky, amikor jó pár nap hallgatás után a hét elején megszólalt. Közel egyórás magyarázkodó sajtótájékoztatóján a maga sajátos módján ismerte be, hogy ő is hibázott. Nevezetesen abban, hogy engedett az MSZP követelésének, és belement, hogy a városüzemeltetésben tapasztalatlan Hagyó „szuper főpolgármester-helyettes” legyen, akihez a korábbi gyakorlattól eltérően nemcsak az üzemeltetés, hanem pénzügyi és vagyongazdálkodási feladatkörök is átkerültek. Tette mindezt azért, mert úgy taktikázott, ha a szocialisták fővárosi erős embere helyzetbe kerül, az jobb tárgyalási pozíciót jelent majd a fővárosnak is a kormánnyal folytatott tárgyalásokon.
Hagyó elszabadult hajóágyúként egyre öntörvényűbben intézte az ügyeket – derült ki a főpolgármester „vádbeszédéből”, aki a nemtetszését korábban írásban is kinyilvánította az egyik koalíciós egyeztető tárgyalást előkészítő iratban, 2007 áprilisában.
Írás van azonban arról is, hogy mások meg Mesterházy működését tartották aggályosnak. A Demszkyvel évtizedes kapcsolatban álló üzletember – akinek a Bahia üzletlánc megalapítása, illetve a Future Clean cégen keresztül az irodatakarítási bizniszben való részvétele teremtette meg a biztos anyagi egzisztenciáját – a Városházán fizetség nélkül dolgozott ugyan, informális befolyása mégis a választott, kinevezett vezetőkével vetekedett. Tanácsadói szerepköre ellen mind az azóta a városvezetésből távozásra kényszerített Atkári János főpolgármester-helyettes, mind Tiba Zsolt főjegyző tiltakozott. Már azt se értették, hogyan kaphatott külön szobát a városházán egy olyan ember, akinek formális funkciója sincs. Arra az újságírói kérdésre, miért ragaszkodott annyira a szürke eminenciásához Demszky, a főpolgármester úgy válaszolt, hogy a mai napig megbízik benne, s különben is, ha mindenkitől megválna, akivel szemben kifogás merül fel, akkor „kiürülne a városháza”.
Mesterházy magasabb körök bizalmát is bírta. Demszky legalábbis azzal érvelt, hogy maga Szilvásy György kancelláriaminiszter is komoly tárgyalópartnerének tekintette. 2006-ban formalizálták ugyanis Mesterházy egyik „állását”, ő lett a kormányszervekkel folytatott egyeztetések koordinátora. Kérdés persze, valóban olyan jó ajánlólevél-e egy tanácsadó megbízásánál Szilvásy neve, ahogy arra Demszky a maga védelmében is előszeretettel hivatkozik. Különösen, hogy a történések arra engednek következtetni, nem az egykori kancelláriaminiszter hozta őt helyzetbe, inkább csak rábólintott. Mesterházy szolgálatait ugyanis – Atkári már említett rosszallását kiváltva – az előző, 2002-ben kezdődött ciklusban is igénybe vette a főpolgármester, amihez 2006 után hozzájött még a kormányzati koordinációs megbízatás. Ráadásul a sajtó rendelkezésére bocsátott dokumentumokkal az iránta megnyilvánuló személyes bizalom nem is igazolható. A Demszky–Szilvásy együttműködési megállapodásban ugyanis csak a kapcsolattartó személyében mint „intézményben” állapodtak meg a felek, de – legalábbis az újságíróknak kiosztott papírok tanúsága szerint – nem nevesítették. Mesterházyval pedig csak jóval később, 2009-ben kötött formálisan is – díjazás nélküli – megbízási szerződést a főpolgármester. A főtanácsadóról tehát – túl azon, hogy „260-ra ment föl a vérnyomása”, és Demszky aggódik, nehogy tragédiába torkolljon a meggyanúsítása – annyit biztosan lehet tudni, hogy őt semmiképp sem a szocialisták kényszerítették rá az akaratát saját kollégái ellenére is keresztülerőltető, a politikai felelősségtől menekülni vágyó főpolgármesterre.
Demszky kínos magyarázkodása persze érthető. Ha nem tudott a fővárosi cégeknél folyó politikai befolyással való manipulációkról, az a baj, ha igen, az pedig még inkább. Az is tény persze, hogy miközben a főpolgármester most adja a naivat, lehet némi valóságalapja annak a feltételezésének, hogy a sorozatossá vált gyanúsítások mögött magasabb politikai érdekek állnak. Jelesül az, hogy Demszky környezetében működött az SZDSZ-ben tavaly végbement Retkes Attila-féle hatalomátvételt előkészítő egyik politikai agytröszt. Nem is nagyon cáfolt sajtóértesülések szerint Mesterházy lett volna az, aki előteremti az SZDSZ–MDF későbbi fúziójának megágyazó áprilisi választási együttműködés financiális hátterét. Ma már persze kisebb gondja is nagyobb ennél, hiszen előzetesben ül.
