Bár a szocialisták a legnagyobb önkormányzati választási vereségüket szenvedték el vasárnap, ez mégsem tűnik olyan, mindent elsöprő kudarcnak, mint amilyenre számítani lehetett. Szegedet még a Jobbik visszalépésével is megtarthatta a párt, és két délpesti kerületben is újra nyerni tudott, holott ezekben a körzetekben tavasszal simán veszítettek.

Az MSZP szerencséje az volt, hogy nagyon alacsonyan tartotta a magával szembeni várakozásokat, légyegében csak a szegedi Botka László és az angyalföldi Tóth József győzelmét várták el – mondja a hvg.hu-nak László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Persze a várakozásokat nem csak a párt tartotta alacsonyan, hanem a 2006 ősze óta sorakozó népszavazási, EP-választási, országgyűlési választási vereségek is, valamint a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok.

A polgármesteri székeknél is fontosabb lehet, hogy a Jobbiknak nem sikerült a szocialisták fölé kerekedniük: míg tavasszal nyolc megyében is az MSZP elé kerültek, ebből ötöt a szocialisták most „visszafoglaltak”.

Mindez azt jelenti, hogy az MSZP eróziója és összeroppanása nem fog olyan hamar bekövetkezni, mint arra sokan számítottak, Mesterházy Attila pozíciója így nem kérdőjeleződik meg azonnal – vélekedik László Róbert. A szocialisták pedig egy darabig biztosan úgy érezhetik, hogy a váltópárti pozíciót még nem veszítették el.

Pár kerületben és városban talán váratlan volt a Fidesz veresége, ez azonban aligha jár a pártban csalódottsággal – mondja az elemző. A kormányerő számára sokkal fontosabb, hogy – ellentétben 2006-tal, ahol Hevesben végül nem jött össze – most mindenhol megvan a megyei közgyűlési többség, és azokban a megyei jogú városokban is, ahol a polgármesteri cím megvan. Sőt Kispesten, Erzsébeten és Soroksáron annak ellenére övék a legnagyobb frakció a képviselő-testületben, hogy a polgármestert nem ők adják. De még a XI. kerületben is legyőzték Molnár Gyulát, pedig a helyi alapszervezet nemrég lett újraépítve egy szétesést követően.

Szertefoszló pesti Jobbik-álmok

A Jobbik deklarált célja volt, hogy a fővárosban megerősödjenek, ami bizonyára nem független attól, hogy a budapesti pártvezetés és a vidéki szervezetek között komoly konfliktusok mutatkoztak – emlékeztet László Róbert. Ahhoz, hogy a budapesti vezetés demonstrálja dominanciáját, valami erősödést kellett volna felmutatniuk, de ez kudarcba fulladt: a minimum elvárás az lett volna, hogy Budapesten megelőzzék az LMP-t, de ez sem sikerült. Ráadásul a Jobbik öt megyében is elveszítette a második helyét, szinte csak az északkelet-magyarországi megyék tartották magukat, igaz, Tiszavasvári városában egyenesen polgármestert adnak. Ez alighanem kiélezi majd a belső konfliktusokat a pártban, ráadásul a 2009-es szegedi megállapodással a Jobbik befolyása alá terelt szélsőjobboldali szervezetek nem biztos, hogy kordában tarthatók – mondja az elemző. Nem mellékes az sem, hogy Toroczkai László mandátumot szerzett a Csongrád megyei közgyűlésben.

Az LMP számára eleve kudarc volt a jelöltállítás, csak Budapestben bízhatott, ahol áttörést az jelenthetett volna, ha megakadályozza a Fidesz közgyűlési többségét. Ez nem sikerült, ráadásul a fővárosi extrém alacsony részvétel (42,59%) sem kedvezett neki, tavaszhoz képest jóval gyengébben mozgósított, így bő másfél százalékponttal gyengébb a végeredménye. A máskor kiemelten aktív főváros alacsony részvétele az elemző szerint beszédes: feltehetően a fővárosiakat zavarja legjobban, hogy alacsony a politikai közbeszéd színvonala, hogy beszűkült a politikai kínálat, s valószínűleg itt vannak a legtöbben, akik egyetlen politikai erőt sem éreznek – még a legkisebb rossz jegyében sem – támogathatónak.

A vasárnapi választási eredmény mindenesetre a Fidesznek azt a taktikáját igazolja, hogy szinte semmit nem kommunikáltak a várható intézkedéseikről. Bármilyen irányba indulnak is el, szerkezeti reformok kellenek, s az érdeksérelmekkel fog járni – mondja László Róbert. A költségvetés benyújtásával pedig rövidesen látni fogjuk, hogy kik a preferált csoportjai ennek a kormányzatnak, s kik azok, akiknek nehezebb lesz.