A magyar kormányfő aznap kétoldalú megbeszélést folytatott Varsóban lengyel kollégájával, Donald Tuskkal, s ez alkalomból a mértékadó konzervatív lengyel napilap "Lengyelország és Magyarország ideje" címmel hosszabb írást közölt tőle.

Orbán Viktor cikkében hangsúlyozza, hogy Európa kulturális sokszínűségének egyik legszebb öröksége a két nép hagyományos szolidaritása, barátsága. 2011 Közép-Európa éve lesz az EU-ban: az első félévben Magyarország, a másodikban Lengyelország lesz az unió soros elnöke. Eközben Litvánia az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, Ukrajna pedig az Európa Tanács miniszteri bizottságának elnöki tisztét tölti be.

"Magyarország örül Lengyelország sikerének. Nagyon fontos és lelkesítő tudni azt, hogy van egy ország a közelben, ahol a politikai változás sikere a gazdaság teljesítményén is lemérhető" – folytatódik a cikk. A lengyel gazdaság viszonylag jó helyzetének titka abban áll, hogy a lengyel gazdaságpolitika sokkal inkább épült a kisvállalkozásokra, a mezőgazdasági kistermelőkre, az emberek munkájára, sokkal kevésbé próbálta helyettesíteni mindezeket pénzügyi spekulációval. Amit ma gazdasági válságnak neveznek, az valójában a világgazdaság eddigi rendjének bukása, az eddigi rossz gyakorlat árának megfizetése, amelyben a pénzügyi spekuláció értéke jóval megelőzte a tényleges teljesítmény, a munka értékét. A változás kísérőjelenségei annál kevésbé ráztak meg egy országot, minél kevésbé a spekuláció és minél inkább a munka adta gazdasága alapjait - állapítja meg a magyar kormányfő.

A világban ma új egyezségek, új szövetségek köttetnek, s ez a folyamat a közép-európai népeknek nagy lehetőségeket teremt. Az egész térség felértékelődését hozhatja el, ha kihasználjuk, ha elébe megyünk, kezdeményezőként lépünk fel – írja Orbán Viktor.

A visegrádi együttműködés középpontjában ma az energia, a még hiányzó egymás közötti összeköttetések, az észak-déli energiafolyosók megteremtése áll. Létre kell hozni az energiafüggetlenséget biztosító hálózatokat, különös tekintettel az észak-déli összeköttetésre – hangsúlyozza.

Orbán szerint nagy lehetőségek rejlenek az EU formálódó makroregionális stratégiáiban, a Lengyelország által kezdeményezett Balti-tengeri Stratégiában, illetve a magyar elnökség alatt remélhetőleg elfogadásra kerülő Duna Régió Stratégiában. A két stratégia együttvéve azt jelenti – írja –, hogy az EU-ban megindult a Közép-Európa jövőjével kapcsolatos vízió megalkotása.

Fontos közös ügynek nevezi az EU "keleti partnerség" kezdeményezését. Ebben az ügyben a közép-európai országok érdekeltsége – s különösen a magyar és lengyel érdek – egyértelműen találkozik, de emellett az unió egészét is érintő kérdésről van szó: így a magyar és a lengyel elnökségre fontos szerep hárul a program dinamizálásában.

A két ország személyes ügyének nevezi továbbá, hogy az unió ki tudjon lábalni az euró válságából. Ez azonban az összes uniós tagállam közötti fejlettségi különbségek problémája is. Nagyon élesen felhívja a figyelmet arra, amire a közép-európai országok régóta figyelmeztettek, hogy Európának a kohéziós politika erősítésére van szüksége – állapítja meg.

A közép-európai országok számára különös jelentőségű ügy az uniós agrárpolitika jövője is. Az EU globális versenyképessége elképzelhetetlen az európai hagyományoknak megfelelő, jól működő mezőgazdasági termelés nélkül. "Nagyon fontos ezért, hogy előmozdítsuk a tagállamok konszenzusát az agrárpolitika megőrzéséről és továbbfejlesztésének irányairól" – írja.

Európa kulturális sokszínűségének egyik legszebb öröksége a két nép hagyományos szolidaritása, a magyar-lengyel barátság. Ezt azonban nem lehet pusztán a gazdag történelmi hagyományokra hivatkozva fenntartani, hanem mindig aktuális tartalommal kell megtölteni – állapítja meg a magyar kormányfő.

„A magyar-lengyel barátság és együttműködés mindig túlmutatott önmagán. Mindig egész Európa, az egész demokratikus világ számára hozott létre nagy teljesítményeket. Most ismét erre kapunk lehetőséget. Hiszem, hogy ezúttal is jól fogunk élni vele” – fejeződik be Orbán Viktor cikke.