Az objektív felelősség bevezetése – 2008. május 2. – óta akár 300 ezer forintos közigazgatási bírsággal is sújthatják a megengedett sebességet sokszorosan túllépőket. Amennyiben a szabálysértő nem fizet, akkor – az ORFK tájékoztatása szerint – a bírságot többnyire az illető bankszámláján megtalálható összeg fedezi. Ha ez nem elegendő, akkor a kötelezett munkabérét vonják végrehajtás alá. Aki kellőképpen alátámasztja, hogy számára a bírság megfizetése aránytalan nehézséget jelent, az fizetési kedvezményt is kaphat.

Ha ez sem vezet eredményre, vagy a pénz behajtása túlságosan hosszú időt venne igénybe, akkor az elkövető vagyontárgyait „veszik elő”. A gyorshajtókat minden bizonnyal érzékenyen érinti, hogy – végső lehetőségként – akár ingatlanukkal felelnek kirívó szabálysértésükért: az ingatlant a behajthatatlan pénzkövetelés összegéig jelzáloggal terhelik meg.

Külföldön történt gyorshajtás esetén a bírság behajtása nehéz, a tagállamok közötti szabálysértési jogsegély alkalmazása – amely a 70 eurót meghaladó összegű pénzbírság végrehajtásának átadását teszi lehetővé a másik, érintett ország számára – a gyakorlatban ma is több akadályba ütközik.

Az Európai Bizottság legújabb javaslata – ha valóra válik – talán hatással lehet a sebességtúllépők mentalitására és pénztárcájára. Az EB olyan adatcsere-hálózat létrehozásán gondolkodik, amelynek révén a tagállamok hozzáférhetnek egymás rendszám-nyilvántartási rendszeréhez, vagyis a szabálysértő nem tűnhet el „a ködben”. A szabálysértések besorolását és bírság tételeit viszont már az adott országra hagynák. A gyorshajtás, a piros lámpa figyelmen kívül hagyása, az ittas vezetés és a be nem kapcsolt biztonsági öv nem csak itthon, hanem külföldön is főben járó közlekedési bűn lesz.