Újraindul a Monarchia körvasútja?

Méretes vörös csillag virított az egykori magyar–szovjet határt múlt pénteken átlépő különvonat mozdonyának orrán. Igaz, csak technikai okokból. A MÁV 1963–1964-ben üzembe állított, a hétköznapi forgalomból 2000 végéig kivont húsz svéd dízelmozdonyának erre az útra kiszemelt, a nosztalgiafelújítás során – a műemléki hűséget kissé lazán véve – koronás magyar címerrel ékített darabja ugyanis az indulás hajnalán elromlott. Így még jól is jött a Kárpátalja expressz szervezőinek, hogy az ukrán vasút kötötte az ebet a karóhoz: a szerelvény csak úgy mehet végig a Csapnál lévő magyartól a nevetlenfalui román határállomásig vezető ukrajnai síneken, ha egy helyi mozdonyt akasztanak a magyar Nohab elé.

Kattintson a képre a további képekért!

 A többszörösen is szimbolikus jelentést hordozó vonatot elindító – cégbejegyzése szerint „a XIII. kerületi fiatalok és más polgárok információjának elősegítésére” és „a helyi demokrácia védelmezésére” alakult – Info 13 Közhasznú Egyesület, bár nosztalgiában is utazik, korántsem a vörös csillagos fajtában. A múlt heti kétnapos utazásnak az volt az egyik fő üzenete, hogy – hosszas állam- és vasútközi egyeztetés eredményeképpen – 66 év után először megy végig magyar vonat a trianoni határ túloldalán fekvő sínen. Mint arra az egyesület vasutinfo.hu honlapja is emlékeztetett: „a trianoni békeszerződés megcsonkította Magyarország vasúthálózatát is. Az új határt a Monarchia magyar körvasútjának vonalán rajzolták meg”, vagyis a sínszálak „magyar többségű területen, a trianoni határtól néhány kilométerre” vezetnek.

De nem csak régmúltbeli előzményei vannak a Kárpátalja expressz nevű különvonat elindításának. Két évvel ezelőtt a mostani út társszervezője, a Székely Gyors utazási iroda „nemzeti zarándokvonattal” szállította az utasokat Csíksomlyóra, a hagyományos pünkösdi passióra. A tavalyi, második székely gyorson a koronás címert viselő Nohab már 13 kocsit húzott – néhol két román mozdony segítségével –, ablakaikból nyolcszáz utas fényképezett, integetett és lengette a magyar zászlót.

A székely körvasutazáshoz hasonlóan a Kárpátalja expressz útja is szimbolikus visszafoglalása volt a hajdani nagy-magyarországi vasút érintett vonalának. Hivatalosan persze a szervezők inkább azt kommunikálták, hogy „a határokon túl élő magyarok nemzeti önbecsülésének támogatása” mellett más céljai is vannak a vonatozásnak. Egyebek közt „az ukrán– magyar jószomszédi kapcsolatok ápolása” – bár ennek nem feltétlenül használt a piros-fehér-zöld zászlók lengetése – és „a határokon átnyúló régiós együttműködés megalapozása”.

 A nagy csinnadrattával kísért vonatozás „elsősorban arra akarta felhívni a figyelmet, hogy lehetséges a három elmaradott szomszédos vidéket – a Nyírséget, a Kárpátalját és a Partium északi részét – egységes gazdasági térségként kezelni, ennek alapfeltétele pedig a közlekedési kapcsolatok megteremtése” – fejtegette a HVG-nek Molnár Béla országgyűlési képviselő, KDNP-alelnök, az Info 13 egyik alapítója. Hosszabb távon, az EU-nak a határokon átnyúló fejlesztések támogatására való hajlandóságát látva, magyar–ukrán–román regionális vasúttársaság, afféle keleti GYSEV létrehozását is elképzelhetőnek tartja. Tapasztalatai szerint a térségben sok ukrán vállalkozó is felismerte, hogy Kijev messze van, számukra a fejlődés lehetősége a magyarországi kapcsolatokban rejlik.

Nem csoda, ha a kárpátaljaiak a határon túlra tekingetnek. A régió egyetlen önálló magyar tannyelvű felsőoktatási intézménye, a budapesti különvonat utasait másfél órás ünnepi műsorral váró, II. Rákóczi Ferenc nevét viselő főiskola például – kijevi pénz híján – a magyarországi Apáczai Közalapítvány 160 millió forintja mellett települési és megyei önkormányzatok, társadalmi szervezetek és magánemberek adományából hozta helyre a 2002-ben neki kiutalt romos beregszászi épületet. A különvonat utasainak egyik idegenvezetőjéről pedig kiderült, hogy főállásban egy beregi falu polgármestere – havi 40 ezer forintnak megfelelő fizetésért.

A helybéliek láthatóan sokat vártak a magyar vonattól. A szerelvényt minden állomásán zeneszóval, ünnepi műsorral és csodaváró lelkesedéssel, az 1600 lelkes Nevetlenfaluban pedig mindezeken felül süteményekkel telepakolt asztalok sorával fogadták. A vendéglátók előre eltervezett és alkalmi szónoklatai rendre azzal a fordulattal zárultak: jöjjenek újra.

Volna miért menni, akár praktikus okokból is. A munkaerő olcsó, a turisztikai szolgáltatások ára csábítóan alacsony. „Az egészséges klímájú, tájképi szépségekben és ásványvízforrásokban gazdag vidék a Szovjetunió egyik fontos üdülőövezete volt” – írja Kárpátaljáról az Encyclopedia Britannica. „Talán nem is elsősorban a magyar műemlékek miatt érdemes idejönni, hiszen anyaországszerte látni lehet hasonlókat – mondja hivatalához képest már-már szentségtörő önzetlenséggel Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke –, hanem egyebek közt a magyar szemmel nézve különleges ruszin kultúra kedvéért.” A jobboldalra hajlóként elkönyvelt magyarszervezet alelnökének multikulturalizmusa és toleranciája errefelé nem számít különlegességnek. A Kárpátalja az a vidék, ahol sohasem volt antiszemitizmus – hangsúlyozta például ő is, a nagyszőlősi Jézus mennybemenetele templom plébánosa pedig büszkén dicsekedett, hogy a templomhajót díszítő keresztútdomborművek egy magát zsidónak valló keramikusművész, Horváth Anna keze munkái. Csizmár Béla, a Beregszászi Járási Tanács elnöke meg ünnepi beszédének azzal az ünneprontó kijelentésével lepte meg a különvonat küldetéstudatos utasait, hogy az egymással ellenségeskedő anyaországiaknak lenne mit tanulniuk a kárpátaljai magyaroktól.

Csakhogy a körülmények nem igazán kedveznek az efféle tanulmányutaknak. A közlekedésiek sem. A kárpátaljai közútfenntartó például nem kapta meg az idei karbantartási munkálatok fedezetét, ezért a tavalyról maradt kevés anyaggal foltozgatja a megyében összesen 100 millió négyzetméternyi kátyút – adták hírül éppen a múlt héten a helyi internetes hírportálok. A vasúti közállapotokat pedig jól jellemzi, hogy a Kárpátalja kváziexpressznek négy órára volt szüksége az út 100 kilométeres ukrajnai szakaszának leküzdéséhez.

„Néhány éve az ukrán vasút a pálya rossz állapotára hivatkozva mondott nemet a MÁV budapest–ungvári gyorsvonattervére” – érzékeltette egy másik vasúti főútvonal állapotát a HVG-vel Mosóczi László, a MÁV vezérigazgató-helyettese. „Ukrajnában, ahol csak a nyugdíjkasszából 800 milliárd forintnyi summa hiányzik, az állami vasútnak biztosan nem lesz pénze egyhamar a határ menti vágányok felújítására” – jelezte mindjárt a perspektívát is Milován Sándor. Annyit azért a MÁV-vezető is megkockáztatott, hogy havi egy különvonatot talán el lehetne indítani. Ács Sándor, a Sopronban szállodát is működtető magyar–osztrák vasúttársaság, a GYSEV vezérigazgató-helyettese is azt mondta a HVG-nek: el tudna képzelni olyan turistavonatokat, amelyek nem csupán odaviszik az utazókat, hanem valami pluszt is adnak nekik – hogy mit, azt még ki kell találni.

Mindenesetre ha Budapesten néhány hónap múlva a KDNP politikusait is magában foglaló „polgári” kormány alakul, feltehetően a politikai akarat is meglesz ahhoz, hogy legalábbis megfontolás tárgya legyen a kárpátaljai vasúti kapcsolat felélesztése. Különösen, hogy a határokon átnyúló regionális együttműködések támogatása az uniós gyakorlattól sem áll távol. Ám bárhogyan alakul is a jövő, az jól látszik, hogy a ma még bizonytalan elképzelések igen kis lépések azokhoz a felfokozott várakozásokhoz képest, amelyeket a Kárpátalja expressz első útja keltett a precedensvonatot sokszor túláradó lelkesedéssel fogadó helybéliekben.

MUCK TIBOR / BEREGSZÁSZ, NAGYSZŐLŐS