Új gyanúsított az UD-ügyben

„Két faszit kellene megnézni alaposan megint, szokás szerint” – kérte Tóth János, az UD Vagyonvédelmi Zrt. társtulajdonosa Zoltán nevű „beszállítóját” 2008 februárjában. A HVG birtokába került, a ma már Alkotmányvédelmi Hivatalnak nevezett egykori Nemzetbiztonsági Hivatalban (NBH) készült dokumentum szerint Tóth és a férfi – mint utóbb kiderült, Eszes Zoltán dunakeszi magánnyomozó – szoros munkakapcsolatban álltak. Eszes általában környezettanulmányokat végzett az UD-soknak, de arra is megkérték, hogy ellenőrizzen telefonszámokat, nem hallgatják-e le őket. „Egyetlen HIV-pozitív van, a hármas kezdetű” – kapta a kódolt választ Tóth, majd kiderült az is, az Országos Rendőr-főkapitányság kérte a lehallgatást, és a telefon történetesen a másik akkori UD-tulajdonosé, az idén májusi kormányváltás után a katonai elhárítás második emberévé kinevezett Horváth Józsefé volt, akit nem célszemélyként, hanem kapcsolatként figyeltek néhány napig. Tóthék attól tartottak, hogy esetleg ügyfelüket, Cseresnyés Péter (Fidesz) országgyűlési képviselőt, a párt jelenlegi nagykanizsai polgármesterjelöltjét (HVG, 2010. július 10.) vették célkeresztbe a rendőrök, de – legalábbis akkor – ezt nem tudták kideríteni. A beszélgetések során gyakran keresztnéven emlegetett Cseresnyés a HVG-nek most úgy reagált, nem ő, hanem a városi önkormányzat volt az UD ügyfele, a szerződést a korábbi MSZP-s vezetés kötötte.

Dávid Ibolya és Almássy Kornél

Túry Gergely

 Az NBH-s dokumentum az ügyészségi nyomozati akta része ugyan, ám nem emiatt gyanúsítják Tóthot hivatali visszaélésre felbujtással, hanem azért, mert állítólag arra kérte Eszest, nézessen utána a kecskeméti építőipari nagyvállalat, a KÉSZ Holding Zrt. néhány vezetőjének. A megrendelő Jutasi Zoltán, a KÉSZ akkori tulajdonos-vezérigazgatója volt (HVG, 2010. június 12.). A jogellenes adathalászatot Katona Tibor, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának őrnagya végezte – gyanítja az ügyészség. Tóth, mint ügyvédje, Futó Barnabás a HVG-nek elmondta, azzal védekezik, hogy semmiféle adatot nem kért tőle Jutasi, ahogyan ő sem Eszestől. A Katona által szolgáltatott listát – kiegészítve környezettanulmányokkal és a cégvezetők lakóhelyéről készült fényképfelvételekkel – az UD székhelyén foglalta le a Nemzeti Nyomozóiroda. Tény, Tóthnak nem feltétlenül kellett tudnia, hogy Eszes milyen módon néz utána a célszemélyeknek, sőt a már idézett NBH-s iratban szerepel, hogy azt kéri, „ami belefér” – amit némi jóindulattal lehet úgy is értelmezni, hogy jogszerűen hozzáférhető adatokat vár. A korábban a Belügyminisztériumban, majd 1995-ig az NBH-nál operatív figyelőként, később terrorelhárítóként dolgozó Eszes azt vallotta, elképzelhető, hogy végzett apróbb szívességeket az UD-nek, de már nem emlékszik pontosan.

Az UD-t érintő másik ügyben a magáncégnek a XXII. kerületi rendőrkapitányságon dolgozó A. Molnár Imre főtörzs-zászlós segített: kérésére az MTelekom információkat adott a nyergesújfalui Agrimpex Kft., az esztergomi polgármesteri hivatal, illetve Németh József István alpolgármester által előfizetett egyes mobilokról. A kft által előfizetett telefont Meggyes Tamás (Fidesz) esztergomi polgármester, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsági tagjának korábbi kampányfőnöke, jelenleg politikai ellenlábasa, Horváth Mihály vállalkozó, az önkormányzatiként nyilvántartott mobilt pedig a hivatal egyik alkalmazottja használta, aki utóbb a polgármesterrel való konfrontáció nyomán távozott az amúgy szintén fideszes megyeházára. Lekérték még Kovács Gábor, az akkoriban alakult Polgári Esztergomért Egyesület elnökének híváslistáját is. Ezzel együtt ebben az ügyben csak a rendőr lett gyanúsított, itt felbujtót nem fogott az ügyészség, sem az UD-sek, sem a biztonsági vállalkozáshoz ezer szállal kapcsolódó esztergomi önkormányzat háza tájáról.

Ezek a nyomozások éppen akkor érnek vádközelbe, amikorra az UD nem kis fideszes hátszéllel már csaknem elhitette, hogy minden éppen fordítva van, mint ahogyan kezdetben látszott. A cégcsoport neve csaknem pontosan két évvel ezelőtt vált ismertté, amikor Dávid Ibolya, a tisztújításra készülő MDF elnöke nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen Tóth beszél az UD egyik fő megrendelőjével, Csányi Sándorral, az OTP Bank elnök-vezérigazgatójával. Tóth tanácstalan volt, hogy mit tegyen, mert Orbán Viktor egykori politikai főtanácsadója, Tombor András megkereste azzal, gyűjtsön terhelő adatokat Dávidról. Csányi azóta kisazzézott a botrányból, ma már csak Dávidékról, az UD-vel kétségtelenül baráti viszonyt ápoló fideszes politikusokról (így Demeter Ervin egykori titokminiszterről), illetve az NBH-t akkoriban irányító Laborc Sándor főigazgatóról és Szilvásy György miniszterről esik szó – más és más összefüggésben. A felvételen hallgatóként szereplő bankár részvételének bagatellizálását Tóth is segítette: a Tombor által Dávid ellen indított és megnyert személyiségi jogi per tanújaként azt vallotta, annak idején hazudott Csányinak, nem is kapott ilyen megbízást.

A bankár „átka” – Csányi akkoriban nem titkolta, hogy hadüzenetként értékeli Dávid fellépését – a jelek szerint mégis fog. Dávid, valamint Herényi Károly, az MDF párt akkori parlamenti képviselője jelenleg gyanúsított a Központi Nyomozó Főügyészségen személyes adattal visszaélés és kényszerítés miatt elrendelt ügyben. Tény, a két politikus többet kavart, mint kezdetben elhitetni igyekezett. A hangfelvételt Herényi Tombornak, Dávid pedig Csányinak játszotta le még a sajtóértekezletet megelőző napokban, az ügyészek szerint azt kérve, vegyék rá ellenlábasukat, Almássy Kornélt a visszalépésre, ellenkező esetben a felvétel nyilvánosságra kerül. Szilvásy szerepe határesetnek látszik: az UD-botrány kezdetekor kétségtelenül többet szerepelt, mint az titokminiszterektől megszokott, egyebek mellett fideszes árnyék-titkosszolgálatnak nevezte az UD-t, amelynek a terhére azóta sem bizonyított adatbázis-feltöréseket is rótt. Érthetetlen viszont, pontosan mit gondol az ügyészség bűncselekménynek a csak néhány hete célba vett Tóth Károly (MSZP) volt országgyűlési képviselő szerepében. Miután ugyanis a T. Ház nemzetbiztonsági bizottsága meghallgatta Szilvásyt, s úgy döntött, elkéri a miniszter szavait igazoló bizonyítékokat, Tóth bizottsági alelnökként levelet írt Szilvásynak. Az ügyészség azt vélelmezi, hogy Tóth – hatáskörét túllépve – a zavarosban akart halászni, s valódi célja a Fidesz lejáratása volt.

RÁDI ANTÓNIA