„A Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam” – e rövidke mondat a fő akadálya a fülkeforradalmári rohamnak. Tegyen bármit a Fidesz, csak egy esetben mehet biztosra a végkielégítési büntetőadó visszamenőleges kivetésével: ha kiveszi az alkotmányból az utalást a jogállamra. A szelíd megfogalmazásban 98 százalékos különadónak nevezett sarc októberi megsemmisítésekor az Alkotmánybíróság (AB) ugyan nem erre hivatkozott, ám a Fidesz által a nyáron az AB-be visszaültetett Bihari Mihály párhuzamos véleményében egyértelműen kifejtette, hogy „a visszamenőleges hatályú különadó (...) az alkotmány 2. szakasz (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányi kötelezettségét egészében is (...) sérti”.
Az egykori AB-elnök az alkotmánybírák által korábban kijelölt nyomvonalon jutott e megállapításra. A jogállamiság alapvető ismérve a jogbiztonság, amely nemcsak „az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is” – idézte fel az AB idén januárban a vagyonadó kapcsán egy saját, 1992-es döntését. Ezt aztán júniusban – tehát már az Orbán-kormány idején – a szövetkezeti törvénnyel foglalkozva megerősítette, kimondva: „a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé”. Egy 2005-ös döntést citálva pedig ismét leszögezte: „egy alkotmányos demokráciában a polgárok szabadságának részét képezi, hogy cselekvéseiket csak az általuk előzetesen megismerhető, a jogalkotás formalizált szabályainak betartásával alkotott szabályok korlátozhatják”.
Az efféle jogállami finomságok azonban nem zavarják a Fideszt. Hétfőn tovább süllyedtek a jogtiprás mocsarában, amikor azt próbálták elhitetni a szakszervezetekkel, nem csupán alkotmányos, de méltányos is, ha nemcsak januárig visszamenőleg vetik ki a közszférát érintő 98 százalékos adót, hanem öt évre vissza. Továbbra sincs kormánypárti válasz ugyanakkor arra, hogy ha valóban a „nagykutyáknak” érdemtelenül kiutalt pénzekre pályáznak, nem pedig a 20-25 évet közszolgálatban lehúzók törvény szerint járó juttatásaira, akkor miért nem citálják bíróság elé azokat, akiknek végkielégítése szerintük sértette a jó erkölcsöt. Illetve tudható a hallgatás oka: egy ilyen próbálkozás bukásra van ítélve, nincs magára adó bíró, aki bevenné azt az érvelést, hogy ami mondjuk a 2002-es kormányváltáskor még erkölcsös volt, az 2006-ban vagy 2010-ben már nem az, csak azért, mert a Fidesz most így gondolja.
Az ellenzéki MSZP és Jobbik a kormánypártok cinkosa lett a jogállam bontásában. Az összevissza politizálásban igencsak jártas szocialisták előálltak azzal az értelemszerűen ugyancsak alkotmányellenes ötlettel, hogy akkor már egészen 2002-ig – az első Orbán-kormány bukásáig – menjen vissza a különadó, míg a szélsőjobboldal az öt év mellett kardoskodott. Lázár János Fidesz-frakcióvezető tetszését érthető módon az utóbbi nyerte meg, hisz így az ő embereik megtarthatják a nyolc évvel ezelőtti végkielégítéseket. A párt öklének szerepét játszó Lázár egyébként meglehetősen fogékony a Vona-párt ötleteire, a „politikusbűnözés” jobbikos fogalmát már korábban beépítette politikai szókészletébe.
A szakszervezetek egy része is gyászos szerepet játszik a büntetőadó-küzdelemben. Különalkukat próbálnak kötni Lázárral – hol a kétmilliós összeghatár felemelését, hol bizonyos csoportok, például a nyugdíj előtt állók kivételezését kérve – ahelyett, hogy ragaszkodnának ahhoz, ami törvény szerint jár. A megalázkodó huzakodással, amelyben élen járt a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, jogállami elveket áldoztak fel apró engedményekért.
Noha végszavazás csak ezután következik a 98 százalékról, a jó erkölcs fogalmával már nem operáló Fidesz máris elkönyvelheti a politikai győzelmet. Fenyegetésekkel vegyes ígérgetésekkel – például hogy a nem vezető beosztásúaknál 3,5 millió forint lesz a határ – elejét vette, hogy egységfront alakuljon ki a visszamenőleges törvényhozással szemben. A hátországuk szilárd: a választók még nem ismerték fel, maholnap oda juthat az ország, hogy nevükben mondjuk négy-öt évvel ezelőtti ingatlanszerzésekre vetnek ki pluszilletéket vagy éppen most emelik fel a 2005-ös szja-t vagy autóadót.
Korántsem biztos azonban, hogy a kormánysiker végleges. Nem mindegy, lesznek-e olyan bátor polgárai az országnak, akik végül a strasbourgi bíróságig mennek igazukért. A jövő a kormánypártok által megnyirbálandó hatáskörű és egy Fidesz-bizalmas taggal kiegészítendő AB bátorságától is függ. Vagyis attól, mire jutnak majd a bírák, ha a visszamenőleges adóztatást megengedő új alkotmánytoldalékot összevetik az alaptörvény sarkalatos pontjaival, a Magyarországot jogállamként meghatározó paragrafustól a tulajdonformák egyenrangúságán át a diszkrimináció tilalmáig.
JUHÁSZ GÁBOR
