A kutatók szerint a bírók egy sor határozat után "belefáradnak" a döntéshozatalba, és inkább a status quo fenntartására törekednek - esetükben ez a kérelem elutasítását, az elítélt számára pedig a börtönbüntetés folytatását jelenti. A negevi Ben Gurion Egyetemen dolgozó Sai Danziger és csapata több mint 1100 bírói döntést elemzett ki, amelyekkel többnyire elítéltek szabadlábra helyezésének kérelméről határoztak a bírók.
   
A tudósok azt vizsgálták, milyen összefüggés van a döntések kimenetele, a napszak valamint a két étkezési szünet - a reggeli és az ebéd - között. A bírók a tárgyalási napokon átlagosan félórás tízóraiszünetet és egyórás ebédszünetet tartanak. Ezek három szakaszra osztják a napjukat. A pozitív döntések száma mind a három szakaszon belül folyamatosan csökken, a 65 százalékos aránytól egyenesen a csaknem nulla százalékig. A szünetek után viszont gyorsan újra 65 százalékra ugrik a pozitív döntések aránya. A tudósok vizsgálataik eredményeit a Proceedings című szaklapban mutatták be. Már korábbi kutatásokból is kiderült, hogy az embereken sorozatos döntéshozatalt követően mentális fáradtság vesz erőt. Ennek hatására hajlamosak arra, hogy a még előttük álló döntéseket leegyszerűsítsék, és elfogadják, illetve változatlanul fenntartsák az éppen fennálló helyzetet.