A „Baloldaliság. Remény. Erő" című stratégiából a Véleményvezér azt olvassa ki, hogy az MSZP ugyanaz kíván maradni, mint ami eddig is volt: „a nyugdíjasok néppártnak álcázott érdekképviselete.” Ebből következik, hogy a törzsszavazói réteg megőrzését csak az tudja biztosítani, ha soha semmilyen körülmények között nem nyúlnak hozzá a nyugdíjakhoz.

A stratégia leszögezi azt is, hogy szakít a Gyurcsány-, de még a Bajnai-kormány alatt működő MSZP szemléletével. Gazdasági kérdésekben pedig továbbra is a gazdagokat sújtó magas adókulcsról és a megszorítások ellenzése mellett állnak ki, mégpedig azért, mert rájöttek, hogy az embereket a pénztárcájuk még mindig jobban érdekli, mint mondjuk a romló jogbiztonság.

A Véleményvezér felidézi, hogy ’94-ben a szocialisták nem azért győztek, mert azt mondták minden jobb és szebb lesz, hanem mert elhitették, hogy meg tudják csinálni. „A jelenlegi gazdasági helyzetben és kilátások közepette a magyar választók a nyolc vagy tizenkét évvel korábban még elméletben akár hihetőnek is tűnő vállalásokat egyszerűen nem fogják reálisnak tartani.” –olvasható a cikkben.

A Véleményvezér szerint az MSZP egyszerűen nem is veszi figyelembe, hogy mekkora presztízsveszteséget szenvedett el a kormányzása alatt és hogy azt nem szerezte még vissza, így a szavazók megtévesztésére sincs esélye a pártnak. Azzal alapvetően nincs gond, hogy csak a hatalom megszerzéséről szól a stratégia, azzal viszont már igen hogy „ez politikai stratégiának nevetségesen ötlettelen és színvonaltalan: a kitűzött céljukat a benne felsorolt eszközökkel és a valóság figyelembevétele nélkül egészen biztosan nem fogják elérni.”