hvg.hu: Pénteken vette át a dékáni kinevezését, az Origón megjelentek szerint viszont lehet, hogy a sporttudományi karral nem – vagy ha mégis, akkor nem a Semmelweis Egyetemen belül – számolna a továbbiakban a kormányzat. Erre biztosan nem számított.

Radák Zsolt: A hír meglepetés volt nekem is, de a rektornak is. Pláne, hogy kedden, a kari tanács ülésén a kar egyértelműen kifejezte: ellenvélemény nélkül támogatja a dékánjelöltségemet és a pályázatomban azt, hogy én a Semmelweis Egyetemen belül képzelem el a jövőnket.

Fazekas István

A kiszivárgott információk kontextusa is furcsa számomra, hiszen rosszul működő intézményekről szólt az előterjesztés, de a TF minden, csak nem rosszul működő intézmény. Az utóbbi időben ugyan nem a fényes sikerektől volt hangos a sajtónk, de a botrányok nem is az intézményről, hanem személyekről szóltak. Ettől még a TF az a hely, ami az összes londoni olimpiai éremből és sikerből kivette a részét, amivel a világ top 10-ébe tartozunk. Miben vagyunk még a világon a top 10-ben ezen kívül?

hvg.hu: Mennyire szól a Hoffmann Rózsához köthető elképzelés arról, hogy míg korábban ez a kar az országban unikális volt, jelenleg minden komolyabb egyetemnek van testnevelési, sporttudományi képzése? Mert ha a kormányzat feltett szándéka, hogy a maga értékrendje szerint racionalizálja a felsőoktatást, gondolhatja úgy is, hogy e karokat összevonva eredményesebb lehet az elvégzett munka – akár a TF feldarabolásával is. És ebben már az látens módon benne van, hogy lehet úgy láttatni a TF-et, hogy az a Semmelweis Egyetem karai közt a kakukktojás.

R. Zs.: Először is: tényleg azt gondolom, hogy ma Magyarországon nem feltétlenül szükséges kilenc sporttudományi képzőhelynek működnie. Két versengő bőven elég lehetne, és ennyi a felmerülő szakemberigényt is kielégíthetné.

Arra, hogy a sporttudományi kar a Semmelweis Egyetemen mennyire kakukktojás, nekem az a válaszom, hogy ma itthon kevés kutatóegyetem működik, de köztük az SE a legjobbak közé sorolt egyetem. A mi karunk pedig ennek az egyetemnek a kritériumait teljesíteni tudta, saját erőből akkreditáltunk az integrációs folyamat során a Magyar Akkreditációs Bizottságnál (MAB), és nem voltak problémáink. Igazából valamennyi sporttudományi szakot a TF akkreditált a MAB-ban. És ma az egyetlen intézmény vagyunk idehaza, ahol a sporttudományban doktori iskola is működik.

Nem állítom, hogy nincsenek problémáink, mert például a felsőoktatási törvény azon előírása miatt, hogy a felsőoktatásban csak tudományos fokozattal lehet tanítani, nálunk azt jelenti, hogy nem tudunk aktív, sikeres edzőket meghívni az egyetemre tanítani, mert ezen a területen a szakemberek vagy a tudományos, vagy a gyakorlati edzői tevékenységet választják, mivel mind a kettő egész embert kíván. Pedig a sportági tanszékeinken óriási szükség lenne arra, hogy friss, gyakorló, jelenleg sikeres szakemberektől tanulhassanak a hallgatóink. De ez a probléma nem mérhető ahhoz, hogy a TF-et a kormányzat ilyen helyzetbe hozza.

hvg.hu: Van már válasza Hoffman Rózsának? Lobbizni fognak az elképzelése ellene?

R. Zs.: Jelenleg még ott tartunk, hogy nem tudok másra gondolni, mint hogy az államtitkár és a stábja nem volt elegendő információ birtokában, amikor ezeket az elképzeléseket meghozták. Ez ügyben is szívesen találkoznék vele, bár a helyzetet nyilván nem lehet egy beszélgetéssel elrendezni.

hvg.hu: A dékáni megbízólevele azt is jelenti, hogy a tudományos munka helyett a kar működtetését kell menedzselnie. Az utóbbi években az ön által vezetett labor révén nemzetközileg is elismert kutatócsapatot hozott össze. Nem sajnálja?

R. Zs.: Volt az életemben korábban egy időszak, amikor nagyon szerettem volna a TF vezetője lenni. Megtörtént, hogy azért nem fogadták el a pályázatomat (másét sem), mert az akkori kari tanács többsége tartózkodott és nem szavazott. Én négy éve azt gondoltam, hogy erre a posztra többé nem jelentkezek, és megpróbálok teljes mértékben a tudományra fókuszálni. Szerencsés vagyok, hogy ezen a területen egy nagyon jó csapatot tudtunk összeállítani, ami a nemzetközi szinten is kimagasló eredményekre volt képes az utóbbi években. De most nem volt más választásom.

Fazekas István

Én ős-TF-es vagyok, és sajnos az iskola mai helyzetében mindenképpen olyan dékán kellett az intézmény élére, aki talán a legkevésbé osztja meg a közösséget. Ez persze elég fura, mert jó ideig éppen én voltam az, akiről a leginkább megosztott volt a házon belüli vélemény, de mostanra én is érettebb lettem, és a helyzet is sokat változott. Ma itt, házon belül mindenkinek elsősorban azzal kell tisztában lennie, hogy csak az a lehetőségünk, hogy egyfelé toljuk a TF szekerét.

hvg.hu: Az igaz, hogy az egyetemen kívülről Mocsai Lajost is kinézték dékánnak?

R. Zs.: Hivatalosan erről nem tudok, a szóbeszédet én is hallottam. Az biztos, hogy Mocsai Lajos kiváló kézilabda-szakember, aki az edzői munkája mellett több évet is dolgozott már itt a TF-en is. De szerintem egy egyetemi kar vezetőjének rendelkeznie kell azokkal a tudományos mutatókkal – és a szervezetben eltöltött évek tapasztalatával is –, aminek birtokában valóban minden szinten képes lehet valaki egy egész intézményt képviselni, menedzselni.

hvg.hu: Az átszervezés vagy megszüntetés indoklásában burkoltan ott áll a TF két nagy idei botránya is; Schmitt Pál plágiumügye, és az ön elődjéhez, Tóth Mikóshoz kötődő diplomabotrány. Mindketten lemondtak végül a posztjukról, de a második ügyben hónapok óta csak maszatolás folyik. Miért?

R. Zs.: Azt gondolom, hogy a TF ezt az ügyet semmiképpen nem akarhatja elmaszatolni. Elemi érdekünk, hogy az ügyet tisztázzuk. Úgy is, hogy ha abban személyek felelősnek bizonyulnak, akkor azt egyértelműen ki kell mondani.

hvg.hu: Tóth Miklós belebukott ebbe az ügybe, de a tanulmányi osztályvezető és az oktatási dékánhelyettes is a feljelentésben szerepelt, és utalnak jelek a sportszakmai dékánhelyettes érintettségére is. Mégis mindannyian a mai napig itt dolgoznak az egyetemen. Miért?

R. Zs.: Volt egy feljelentés, ennek nyomán két vizsgálat indult el augusztusban. Az egyik az egyetemen belül, a másik a rendőrségen. Az előbbit a rektor úr egy idő után leállította, aztán újra elindította. Ez a belső vizsgálat jelenleg is tart, a rendőrségi nyomozás úgyszintén. Ebben a helyzetben a TF-en sok mindent nem lehet számon kérni. Amíg be nem bizonyítják a gyanúba kerültekről, hogy ők a bűncselekményt vagy szabálytalanságot elkövették, addig megilleti őket az ártatlanság vélelme.

hvg.hu: Ez azokat nem illeti meg, akiket a tanulmányi osztályon (TO), illetve az adminisztrációban időközben ellehetetlenítettek? Távoznia kellett a karról például annak a TO-s munkatársnak, aki nem volt hajlandó a botrányos jegybeírást a dékán, az oktatási dékán-helyettes és a tanulmányi osztályvezető nyomása ellenére sem megtenni. Őt és a TO többi munkatársát megköveti valaki?

R. Zs.: Én biztosan nem tudom most eldönteni, hogy kinek mennyire van igaza. Tényleg abban reménykedem, hogy az ügy úgy tisztázódik, hogy világosan látni fogjuk, ki a bűnös – és akkor azért a hibájáért megfizet –, és ki az, aki, ha ártatlan, és befeketítették, azt meg kell hogy kövessük – annak minden következményével együtt. Én ma csak azt tudom mondani, hogy addig, míg a nyomozás és a belső vizsgálatok le nem zárulnak, dékánként nem hozhatok döntéseket.

hvg.hu: Azért azt elárulja, hogy ön mikor szerzett tudomást az ügyről?

R. Zs.: Tudományos dékánhelyettes voltam korábban, ebben a minőségemben keresett meg – még az első cikk megjelenése előtt – valaki, aki nagyjából azt mondta el, amit önök később megjelentettek. Nagyon meglepődtem, ezért egy szakembert is megkérdeztem, hogy igaz lehet-e a történet. Miután igen választ kaptam, az akkori kari tanácsülésen hangsúlyosan kértem a kari tanács minden tagját a minőségi oktatás és a számonkérés fontosságára. Minden további lépést aztán elsöpört az ezt követő médialavina, amikor ráadásul épp külföldön dolgoztam vendégprofesszorként.

hvg.hu: Mikor fogják lezárni ezt az ügyet?

R. Zs.: Én az intézmény érdekében is azt remélem, hogy erre még az idén sor kerül. Amikor a rendőrség itt az irodákban nyomozott és házkutatást tartott, a beszélgetésekből azt lehetett kivenni, hogy ők november végén vagy december elején pontot tennének a vizsgálat végére.