Csütörtökön hirdetett ítéletet a Fővárosi Törvényszék a 2024 novemberében Budapesten megfojtott amerikai nő, Mackenzie Elizabeth Michalski ügyében: az elkövető ír férfit bűnösnek találták emberölés miatt, 14 év fegyházban töltendő szabadságvesztésre ítélték, valamint 10 évre kiutasították Magyarországról. Az összesen 4,3 millió forintos perköltségből 2,5 milliót kell megfizetnie a magyar államnak, nem bocsátható feltételesen szabadlábra, az eddig letartóztatásban töltött közel másfél év beleszámít a büntetésbe. Kiutasítására a büntetés letöltése után kerül sor. Az ítélettel szemben a vádlott teljes körű fellebbezést nyújt be, védője szerint téves tényállást rögzítettek, továbbá enyhítést kérnek, az ügyészség gondolkodási időt kért.
„Fel sem merült, hogy a bíróság ne szabadságvesztést alkalmazzon” – mondta a bíró, aki enyhítő körülményként említette a büntetlen előéletet, a beismerő vallomást és azt, hogy a férfi többször sajnálatát fejezte ki. Megjegyezte, az már nem volt egyértelmű, pontosan kit sajnál: az áldozatot, a családját vagy saját magát.
Az ítélet meghatározásánál a bíróság mérlegelte azt is, hogy a bűncselekmény foltot ejtett Magyarország hírnevén, annál is inkább, mert abban az évben kifejezetten alacsonyak voltak a hazai emberölési statisztikák.
Az ítélethirdetésre a férfit vezetőszáron kísérték a terembe. A bíró kérdésére, hogy van-e akadálya a bilincs levételének, a büntetés-végrehajtás munkatársai azt mondták, „nem javasolják”, hogy levegyék.
M. L. T., a Mackenzie Elizabeth Michalski megöléséért elítélt férfi érkezik a Fővárosi Törvényszék Markó utcai épületébe
HVG / Fazekas István
Az ítélet kihirdetése után Mackenzie Michalski családtagjai a sajtónak nyilatkozva arról beszéltek, nagyra értékelik, hogy a bíróság minden körülményt figyelembe vett, és a bizonyítékoknak hitt, nem a lányuk gyilkosa által mondott hazugságoknak. Megjegyezték, bár a nő elvesztését semmi nem tudja felülírni, némi megnyugvást jelent számukra az ítélet. Arra a kérdésre, hogy mit mondanának az elítélt férfinak, azt mondták, a tárgyalások során próbáltak valami emberséget felfedezni benne, de semmi ilyet nem láttak a szemeiben.
„Az ítélet teljes nonszensz, így nem maradhat. Az a nagy szerencse, hogy az igazságszolgáltatás képes az önkorrekcióra” – értékelt a férfi védője, Magyar György. Fellebbezésüket azzal indokolta, hogy a bíróság eltért a vádhatóság által megállapított bűncselekménytől, amiről a védelmet nem értesítették hivatalos úton. A vádirat ugyanis gondatlanságból elkövetett emberölést említett, a bíróság azonban szándékos emberölésnek nyilvánította az esetet, és ennek megfelelően szabta ki a büntetést is. Magyar szerint a védekezést is az ügyészi indítvány szerint építették fel, nem azzal a váddal szemben védekeztek, amiről végül a bíró döntött.
Michalski két évvel ezelőtt egy barátnőjével utazott Budapestre, de az utolsó napon már csak ő maradt a városban. A Portlandben idegsebészeti szakápolóként dolgozó nő vacsorázni ment, majd egy belvárosi romkocsmából jelentkezett utoljára, itt ismerkedett meg a meggyilkolásával vádolt ír férfival, M. L. T.-vel. A kocsmából a vádlott által bérelt lakásba mentek „szexuális együttlét céljából”, ahol a férfi megkötözte a fiatal nőt, majd többször megütötte a fejét és a testét, végül megfojtotta. Az esetről felvételeket is készített.
A bíróság szerint legalább 40 rendbeli bántalmazást követett el a vádlott a lakásban, és legalább két percig fojtogatta a nőt. Volt olyan ütés, amit már maga a vádlott is túl erősnek ítélt meg – mondta a bíró az ítélet ismertetése során. Vallomása szerint, miután észrevette, hogy a nő meghalt, lemosta a holttestet, csinált magának egy kávét, és hosszú órákra visszafeküdt mellé. A bíró azonban megjegyezte, a térfigyelő kamerák bizonyítják, hogy a reggeli órákban elhagyta a lakást, majd sörrel és márkázott bevásárlószatyrokkal tért vissza
Zsebre tett kézzel lépett ki az utcára, – francia szóval élve – nonchalant volt a mozgása
– mondta a bíró. Beszélt arról is, a bíróság nem tartotta bizonyítottnak azt a védekezést, miszerint az elkövető pánikba esett volna, viselkedése inkább arra utalt, hogy higgadtan készítette elő a bizonyítékok eltüntetését.
A vádlott ezután vásárolt egy nagy méretű bőröndöt, amelybe beletette a nő holttestét, és egy bérelt autóval a Balatonhoz utazott, hogy elrejtse a bőröndöt. Két nappal később a rendőrök elfogták. A kihallgatásán elismerte, hogy megölte a nőt, de azt állította, véletlen baleset történt, és segített a nyomozóknak a holttest felkutatásában. A bíróságon elhangzott az is, a férfi nem élt a hallgatás jogával, már a rendőrségen vallomást tett.
M. L. T. a tárgyalóteremben
HVG / Fazekas István
A tárgyalás során a férfi védője, Magyar György azzal érvelt, hogy egy konszenzuális szexuális együttlétből fakadó baleset történt. Szerinte a nő – az egészségügyi felkészültsége tudatában – azt kérte M. L. T.-től, hogy próbálják ki a fájdalomokozással, megkötözve megtapasztalt szexuális élményt. Orvosszakértői elmondás alapján állította azt a védő, hogy a fájdalomokozás, az oxigénhiány növeli a szexuális vágyat, és nem a férfi, hanem a lány mondta, hogy ezt a szexuális élményt próbálják ki — derül ki a 24.hu korábbi tudósításából.
A nő édesanyja a bíróságon arról beszélt, lánya életét „egy olyan ember dühe oltotta ki, aki nem fogadta el a nemet”. Biztos benne, hogy Mackenzie semmire sem mondott igent, ami azon a napon történt. Azt ugyanakkor a bíróság bizonyítottnak látta, hogy kölcsönös vonzalom alakult ki a nő és a férfi között, a térfigyelő kamerák többször vették fel őket kézen fogva, ölelkezve sétálni.
Az áldozat családja a jog által kiszabható legsúlyosabb büntetést remélte, és kérték a bíróságot, olyan ítéletet hozzon, amely illik az elkövető tetteinek extremitásához.
Mackenzie Elizabeth Michalski családja az ítélethirdetésen
HVG / Fazekas István
Ezzel szemben a vádlott és védője indítványozták a bizonyítási eljárás újranyitását, szerintük ugyanis a nő egészségi állapotáról, magatartás-kultúrájáról és pszichés karakteréről nem állt rendelkezésre elegendő információ. A bíróság ezt elutasította arra hivatkozva, hogy nem lehet pszichológiai szempontból vizsgálni azt, aki már elhalálozott.
Magyar György ügyvéd felhozta azt is, a nő fiatalkorában borderline személyiségzavarral küzdhetett, saját magának okozott vágásokat a combján, a táskájában pedig asztmás betegek által használt gyógyszert találtak, ami alapján feltételezhető, hogy akadályoztatott volt a légzése. Az ügyben eljáró bíró az ítélet indoklásában kitért arra, befejezett emberölés esetén jellemzően nem állnak rendelkezésre a Magyar által említett bizonyítékok, a bíróság a meglévő információk alapján tud dönteni, a szakértői vélemény szerint pedig a tinédzserkori vágások nem számítanak kirívónak.
Mackenzie amerikai élettársa is vallomást tett korábban. Állítása szerint a nő nem volt beteg, drogokat, kábítószereket és nyugtatókat sem szedett, bort is csak ritkán ivott, ha szórakozott. Beszélt arról is, hagyományosan élték meg a szexualitásukat Mackenzie-vel, aki soha nem is mondta, hogy érdekelnék az extremitások vagy az agresszió.
Az eljárás során előkerültek olyan, a férfi által írt feljegyzések, amelyeket nőkkel folytatott kalandjairól készített. Az ír férfi két héttel a gyilkosság előtt azt írta, hogy négy éjszakát töltött Prágában, és ez alatt nyolc csábítása volt. Ekkor 762 nőnél tartott, és bízott benne, hogy a hátralévő pár napban akár az ezrediket is sikerülhet elérnie. Az ügy vizsgálatára felkért szakértő szexuális aberrációt és agressziót állapított meg a vádlottnál. Beszámoltak arról is, lelkiismeret-furdalásnak, megbánásnak nem mutatta jelét a férfi, ugyanakkor elmeállapota nem éri el a kóros szintet, emiatt a bűnismétlés veszélye nem áll fenn. Más személyiségjegyek alapján azonban kizárni sem tudták azt.
M. L. T. az utolsó szó jogán arról beszélt, amíg a bíróság előtt az orvosszakértők nem magyarázták el, nem is értette, hogyan halhatott meg a nő, majd azt mondta, nagyon sajnálja, amit tett.
Nyitókép: HVG / Fazekas István
