Ős MDF-es sátorállítóra bíznák a rendszerváltás értékelését

„Gatyát vált az ember, rendszert változtat” – mondta állítólag egyszer Antall József néhai miniszterelnök. Akár elhangzott a kormányfő szájából a mondat, akár nem, mindenképpen jelzi, hogy annak idején még abban sem volt közmegegyezés Magyarországon, hogyan nevezzék az 1989-1990 körül lejátszódott folyamatot: átmenetnek, rendszerváltásnak, rendszerváltozásnak, esetleg rendszerváltoztatásnak.

A kormány most elszánta magát arra, hogy szükség van a rendszerváltás „megfelelő értékelésére”, ezért március 21-én határozatban döntött a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum felállításáról. Az intézet érdekes módon nem közalapítványként működne – mint például a Terror Háza Múzeumot is működtető Közép és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány –, hanem költségvetési szervként, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár irányítása alatt.

Kormánypárti forrásból a hvg.hu úgy értesült, már korábban felmerült egy ilyen intézmény felállítása, de az ötletről akkor még belső viták folytak, így elnapolták a döntést. A Fideszen belül egyebek mellett azt vitatták, hogy megvan-e már a kellő történelmi távlat ahhoz, hogy objektíven lehessen szemlélni a történteket. Most, úgy tűnik, a vita eldőlt, hiszen a Kormányzati Információs Központ közleménye szerint „több mint két évtized elteltével ma már objektíven lehet megítélni a rendszerváltást”.

Bizonytalan évforduló

Az intézet felállításának apropóját az adhatja, hogy közeledik a rendszerváltás huszonötödik évfordulója, bár az is egyéni megítélés kérdése, hogy pontosan mikor lesz ez. Tágan értelmezve ugyanis már 1987-ben megkezdődött a rendszerváltás folyamata, ezt képviseli például Ripp Zoltán, aki Rendszerváltás Magyarországon 1987-1990 címmel írt monográfiát. Romsics Ignác Volt egyszer egy rendszerváltás című könyvében 1988-at jelölte meg az átmenet első éveként, míg mások, köztük Orbán Viktor miniszterelnök egészen szűken értelmezik. A kormányfő március elején a Parlamentben például azzal vágott vissza egy szocialista képviselőnek, hogy „nincs semmiféle ’89-es demokrácia”, hiszen a rendszerváltás 1990-ben volt, 1989-ben pedig még diktatúra.

Antall József, Szabad György és Orbán Viktor a Nemzeti Kerekasztal mellett

Bánkuti András

Az alaptörvény preambuluma is a szűk értelmezést erősíti: e szerint az 1944. március 19-én „elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát” 1990. május 2-tól, az első szabadon választott parlament megalakulásától kell számítani. Ráadásul mint azt a 2010 júliusában elfogadott Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata leszögezi, 1990-ben is csak „az átmenet két zavaros évtizede” kezdődött meg, a valódi rendszerváltozást a 2010-es választások hozták meg. Orbán Viktor már 2005-ben megfogalmazta, hogy a vonat, amire 15 évvel korábban felszálltunk, „letért az eredeti pályájáról, azt is mondhatnám, hogy kisiklott”. Emellett az 1990-ben hívő szemlélet már önmagában is kisebbíti az egykori MSZMP reformereinek érdemeit, illetve a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak eredményeit.

A mai kor problémáinak gyökerét is az elrontott rendszerváltásban látja Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki a Fidesz 25. születésnapja alkalmából a Heti Válasznak azt mondta: "1989-ben nem a társadalom belső erői vetették le magukról a diktatúra működtetőit, hanem külső nyomásra kénytelenek lettek paktumot kötni velük." Kövér szerint "a magukat szociáldemokratává maszkírozó kommunisták" kijátszották egymás ellen az ellenzékieket, és úgy alakították a rendszert, hogy megakadályozzák a számonkérést.

Lakitelki sátorverők

Az Orbán-kormány a kritikus szemlélet ellenére nem teheti meg, hogy negligálja a rendszerváltás évfordulóit, hiszen az 1988-ban alapított Fidesz maga is rendszerváltó szervezet, Orbán is Nagy Imre 1989. június 16-i újratemetésén elmondott beszédével lett országosan és nemzetközileg ismert. Ma már a Fideszben politizálnak olyanok is – mindenekelőtt Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke –, akik 1987-ben Lakitelken a sátorban megalapították a Magyar Demokrata Fórumot (MDF), az ellenzék első formális szervezetét.

A hvg.hu hivatalosan meg nem erősített, de több forrásból származó információi szerint a kormány épp az egykori MDF-es, de 2004-ben a Fideszhez pártoló személyek felé kíván gesztust gyakorolni a kutatóintézet felállításával, és az intézmény főigazgatója is ebből a körből kerülhet ki. Forrásaink szerint a posztra Bíró Zoltán, az egykori MDF első ügyvezető elnöke a legesélyesebb (a kommunizmus bűneinek feltárására hivatott, de még létre nem jött Nemzeti Emlékezet Bizottságát a Magyar Hírlap szerint egy másik régi MDF-es, Boross Péter volt miniszterelnök vezetheti).

Bíró Zoltán búcsúztatja a másik lakitelki alapítót, a tavaly elhunyt Csurka Istvánt

MTI / Soós Lajos

Bíró Zoltán eredetileg irodalomtörténész, 1987-ben egyike volt az MDF alapítóinak, bár ekkor még tagja volt az állampártnak is. 1988-ban aztán őt, illetve Bihari Mihályt, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót is pártfegyelmivel zárta ki soraiból az MSZMP. Az MDF-ből később, 1991-ben önként lépett ki, és a reformkommunista Pozsgay Imrével közösen megszervezték a Nemzeti Demokrata Szövetséget, amely azonban nem tudott érdemi politikai sikereket elérni.

Bíró nézetei a rendszerváltásról sokban hasonlítanak arra, ami ma hivatalos, kormányzati álláspontnak tűnik. 2007-ben a Magyar Hírlapnak – amelynek manapság rendszeres szerzője – azt mondta: „A rendszerváltás félrevitele, a legrosszabb megalkuvások éppen azáltal születhettek meg, hogy az általunk egyedül helyesnek tartott Alkotmányozó Nemzetgyűlés helyett a paktálásokra felettébb alkalmas, kaotikus, rendezetlen Nemzeti Kerekasztal tárgyalásfolyam jött létre.” Bíró szerint Antall József ügyesen mozgott az alkudozásban, ráadásul „igen ambiciózus ember volt”, így kerülhetett ő az MDF élére. 

Mit kutasson az intézet?

A rendszerváltással foglalkozó történészek, politológusok többsége a folyamat központi elemének a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásait tekintik, ahol az ellenzéki erők, az MSZMP és az úgynevezett harmadik oldal kialkudták az 1989 őszi alkotmánymódosítást, illetve az 1990-es választásokat lehetővé tevő törvényeket. Ezek a tárgyalások egyébként jól dokumentáltak, jegyzőkönyveit feldolgozták és ki is adták, és ugyanígy viszonylag jól federítettek az MSZMP-n belül zajló folyamatok.

A rendszerváltás hvg.hu által megkérdezett kutatói szerint a történtek politikatörténeti rétege jól dokumentált, és számos nagy munka jelent meg róla. Rainer M. János, az Országos Széchényi Könyvtárba beolvasztott egykori ’56-os Intézet vezetője szerint a gazdasági változásokról születtek ugyan tanulmányok, de inkább elméleti jellegűek. Ha van fehér foltja a rendszerváltás történetének, akkor az leginkább a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változásokban keresendő. Ennek azonban hiányosak a dokumentumai, és a mai napig sok az ellenérdekelt fél.

A privatizáció mellett a posztkommunista hálózatok továbbélését tartja az intézet egyik lehetséges kutatási területének Bozóki András politológus, egykori Fidesz-tag, 2005-2006-os kulturális miniszter is. Bár csak képletesen, Orbán is utalt valami ilyesmire, amikor idei évértékelő beszédében azt mondta: „még mindig vannak olyanok, akik vörös alsóneműjüket narancssárgára cserélték, és úgy viselik gondosan, hogy az kilátszódjon a nadrág alól”. A kormányfő szerint a színt váltott egykori kommunisták elleni küzdelem „még hosszú ideig ad majd munkát” a kormánypártoknak.

Régóta várt bizottság

A legfontosabb, és legkevésbé ismert hálózat, az egykori állambiztonság működésének és továbbélésének megismerését azonban jelenleg épp a Fidesz akadályozza leginkább, hiszen máig nem sikerült létrehoznia a Nemzeti Emlékezet Bizottságát (NEB), amelynek feladata lenne feltárni és publikálni a kommunizmus bűneit. A NEB már az alaptörvény 2011. december 30-én elfogadott átmeneti rendelkezéseiben is szerepelt, de a testület felállításával senki nem foglalkozott, amíg tavaly márciusban az LMP-s Schiffer András be nem nyújtotta törvényjavaslatát az állambiztonsági iratok nyilvánosságáról.

Akkor a Fidesz azzal hátrált ki a kínossá váló helyzetből, hogy a felállítandó NEB-re bízta volna a részletes szabályok kidolgozását. Lázár János a kormánypárt akkori frakcióvezetőjeként azt mondta: arra kérték a kormányt, hogy május 15-ig dolgozza ki a NEB felállításához szükséges törvényjavaslatot. A határidő azonban anélkül telt el, hogy megszületett volna a javaslat. A Kormányszóvivői Iroda akkor a hvg.hu-val azt közölte, a NEB megalakításáról szóló törvénytervezet azért csúszik, mert "további szakmai döntések meghozatala szükséges”. Forrásaink szerint olyan részletkérdéseket vitattak, hogy például ki számít „kommunista hatalmat birtokló személynek”.

Bár a Kormányszóvivői Iroda a tavalyi nyári parlamenti ülésszak végére ígérte a NEB felállítását, az őszi ülésszak is anélkül telt el, hogy bármi történt volna. Az okokra új magyarázatot találtak ki, amikor az Index érdeklődésére idén februárban azt írták: az Alkotmánybíróság tavaly december 28-án megsemmisítette az átmeneti rendelkezések nagy részét, köztük a kommunizmus bűneiről szóló cikkeket is. Azt a Miniszterelnökségen nem árulták el, hogy május és december közt miért nem állt fel a bizottság, illetve miért kell feltétlenül alaptörvényi felhatalmazás a NEB működéséhez.

Idén március 11-én azonban elhárult minden akadály az útból, mivel az Országgyűlés az úgynevezett negyedik módosítással beemelte az alaptörvénybe a kommunizmus bűneiről szóló cikkeket, így a NEB-et is. Bár ezzel elvileg elhárult az akadály a NEB létrejötte elől, Lázár János a hvg.hu-nak adott interjúban azt mondta: belső politikai viták vannak a Fideszben többek közt arról, hogy hogy mi legyen a bizottság célja, feladatai, milyen eszközei legyenek, minden ügynök nevét hozzák-e nyilvánosságra, vagy például áldozatnak tekintsék-e azokat az ügynököket, akiket megzsaroltak.