„Az EY (korábban Ernst and Young) szigorú belső szabályzatának megfelelően a mindenkori ügyfeleit érintő ügyekben nem nyilatkozik, és semmilyen ilyen jellegű információt nem hoz nyilvánosságra az üzleti titkok védelme érdekében” – közölte a cég pénteken.

Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára pénteki sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy levélben kérte az EY magyarországi vezetőjétől, hogy betekinthessen a norvég alapok 2008-2010 közötti forráselosztásáról készített jelentésébe – erről itt olvashat bővebben.

Egy az Ernst and Young belső gyakorlatát jól ismerő forrásunk szerint eleve elképzelhetetlen, hogy egy megbízás alapján készült üzleti jelentést kiadjanak. „Ha a megbízó, aki ezért fizetett, nem mondja azt, hogy betekinthetnek az anyagba, akkor ez kizárt. Vagyis a kormány legfeljebb a jelentés elkészítésére megbízást adóktól kérhetné a betekintéshez való hozzájárulást. Az Ersnt and Youngnál, de minden más komoly tanácsadó cégnél az ügyfelekkel kötött szerződések állandó eleme a titoktartás, vagyis ennek a kérésnek nemcsak etikai, de polgári jogi akadálya is van”.

A Miniszterelnökség államtitkára feljelentéssel fenyegetett

Csepreghy szerint a norvég alapok kezelését koordináló és felügyelő brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Iroda (FMO) korábban vizsgálatot rendelt az Ernst and Young cégtől a 2008-2010 közötti időszakról. A helyettes államtitkár állította, hogy a vizsgálat megállapításai a magyar kormány kifogásait erősítenék, többek között azt, hogy nem biztosított a bíráló bizottságok függetlensége, az értékelőket a konzorcium a saját köreiből választotta ki, utólag belenyúltak a pontszámokba különösebb indokok nélkül, illetve az alacsonyabb pontszámú pályázatok nyertek, a magasabbak nem kaptak támogatást.

Amennyiben a sajtóértesülések megerősítést nyernek, a magyar kormánynak nem lesz más lehetősége, mint büntető feljelentést tenni, mert a sajtóban megjelent információk bűncselekményekre utalnak - mondta. Csepreghy beszélt arról is, hogy néhány hete találkoztak a norvégokkal, akik egy őszi vizsgálatra hivatkozva kérték a Kehi-vizsgálat leállítását, ám arról elfelejtettek szerinte beszélni, hogy létezik már egy Ernst and Youngos vizsgálat is.

Már átadták a KEHI-nek

A Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) konzorciumát vezető Ökotárs Alapítvány pénteken szintén reagált, mint írták, a Finanszírozási Mechanizmus Iroda megrendelésére készült 2011-es audit – amelyet átadtak a KEHI-nek a helyszíni ellenőrzés alkalmával – végső konklúziója az volt: „a projekt kiválasztási eljárás átlátható és információtechnológiai eszközökkel megfelelően támogatott”. „Ezzel együtt – ahogy az egy program minőségbiztosítására irányuló jelentéstől el is várható – valóban tettek megjegyzéseket és javaslatokat egyes fejlesztendő pontokra vonatkozóan. Ezeket a tanulságokat a Finanszírozási Mechanizmus Iroda fel is használta a következő támogatási program tervezésekor” – közölték.

Erre több példát is hoztak, például a jelentés szóvá tette, hogy a bírálók egy része nem volt „külsős”, azaz független a lebonyolító alapítványoktól. Ez azonban az előző támogatási ciklusban nem is volt szabályozott követelmény, és a hazai lebonyolítók által felállított bizottságokban – a Finanszírozási Mechanizmus Irodával egyezetve – részt vett az alapítványok 1-1 munkatársa is. A jelentés javaslata nyomán a támogatók a mostani periódusban szabályozták is a kérdés, oly módon, hogy „előértékelőknek” függetlennek kell lenniük az alapítványoktól, míg a Bíráló Bizottságokban legalább egy külső tagnak kell lennie, a másik kettő pedig „belsős” a lebonyolító tagja is lehet.

Az előző ciklusban az értékelők előzetesen írásban pontozták a pályázatokat, majd egy közös találkozón ütköztették véleményüket; ennek nyomán akár változhatott is egy-egy projektterv megítélése – és pontszáma. Az átláthatóság érdekében a mostani civil alapban az értékelési-kiválasztási folyamat ehhez képest többlépcsőssé vált: először külső, független értékelők a megadott kritériumrendszer mentén pontozzák és szövegesen értékelik a pályázatokat. A pontszámok alapján felálló „erősorrendet” a Bíráló Bizottságok személyes ülésükön megvitatják, és indokolt esetben változtatásokat javasolnak, majd ezeket az alapítványok képviselőiből álló Jóváhagyó Testület fogadja el végső fokon.