A biztosítottság egyik fokmérője az, hogy az adott országban a biztosítók díjbevétele hogyan aránylik a bruttó hazai termékhez (GDP-hez). Ausztriával összevetve Magyarországot, kétszeres a különbség. Ausztriában az éves GDP 5,3, míg Magyarországon 2,7 százaléka a biztosítási díjbevétel a tavalyi adatok szerint - mondta a biztosítás világnapja alkalmából Pandurics Anett, a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) elnöke az MTI-nek adott interjúban.

A biztosítottság aránya nagyon eltérő, attól függően, hogy életbiztosításról, vagy pedig a nem élet jellegű biztosításokról van szó. Ez utóbbiakkal kapcsolatban megemlítette Pandurics Anett, hogy a több mint 4,1 milliós magyar járműállománynak az 5,8 százalékára - bár a nevéből adódóan is kötelező - nem kötnek kötelező gépjármű felelősségbiztosítást, ez 250 ezer gépjárművet jelent. Hasonló a biztosítatlansági arány Írországban és Horvátországban, míg Romániában 15, Ukrajnában 33 százalékot tesz ki. Az uniós országok többségében azonban csak 1-2 százalék közötti a biztosítatlan gépjárművek aránya. Mielőtt a magyar arányszámot elviselhetetlenül magasnak tartanánk, hozzá kell tenni azt, hogy a nem biztosított járművek 60 százaléka 25 évnél öregebb - ez a teljes állomány 10 százaléka -, így ezek közül sokat nem is használnak, csak "bennragadtak" a hivatalos nyilvántartásban. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor kapjuk meg a reális 2,5 százalék körüli biztosítatlansági arányt, ami teljesen elfogadható - hangsúlyozta a Mabisz-elnök.

A casco biztosítás már szabadon választott, rosszabb is az aránya. A gépjárművek 19 százalékára (800 ezerre) kötnek ilyent az üzembentartók, míg például Ausztriában pontosan duplája, 38 százalék a casco biztosítások aránya.

A lakásbiztosításoknál sokkal jobb a helyzet, mint a járműveknél: a több mint 4 milliós magyar lakásállomány háromnegyede biztosított. Kijelenthetjük, hogy a lakásingatlanok biztosítottsága nemzetközi összehasonlításban is jó arányú, a szerződéseken belül a biztosított kockázatok eloszlása is megfelelő. Becslések szerint körülbelül a kimaradt lakások felét lehetne még piaci alapon biztosítani, de a másik fele olyan - leginkább ártéri - területen fekszik, hogy arra nem is lehet biztosítást kötni. Ezekre jött létre - törvényileg - még 2003-ban a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap, amely az ár- és belvízkárokat téríti meg azoknak, akik önként belépnek és vállalják a befizetést. Kár, hogy csak pár százan vállalták ezt a fajta állami  biztosítást, mivel a kockázat folyamatosan magas, amit a magyarországi árvizek is bizonyítanak - vélte Pandurics Anett.

Az életbiztosításoknál az az attitűd hiányzik (és ez nem magyar sajátosság), amely az öregkort megelőzően már 30-40 évvel korábban megtakarításra késztetné az embereket. Ahogy nőtt a bizonytalanság az emberek mindennapjaiban, egyre nehezebb hosszú távra elköteleződni, ilyen hosszú időszakra előre gondolkozni. Ezért is fontos, hogy az állami szabályozás ez év elejétől kedvezően változott: a nyugdíjbiztosításra - amely egy sajátos életbiztosítás - a befizetett díj 20 százalékáig, de legfeljebb évi 130 ezer forintig adójóváírás jár.

A megtakarítási hajlandóságot nyilvánvalóan befolyásolják a jövedelmi viszonyok is, de ha azt vesszük alapul, hogy az emberek mennyit költenek szerencsejátékokra és élvezeti cikkekre, akkor kiderülhet, hogy ebből az összegből akár öngondoskodásra is jutna, hiszen a nyugdíjbiztosításokkal jellemzően már pályakezdéstől egészen kicsi összegekkel elkezdhető a rendszeres megtakarítás. Ezen termékek két sajátosságát fontos kiemelni az egyéb nyugdíjcélú megtakarításokhoz képest: a nyugdíjbiztosítások - a megtakarítási elem mellett - életbiztosítási védelmet is nyújtanak és amikor eljön a nyugdíjfolyósítás ideje, akkor ezek a termékek képesek - a piacon egyedülállóan - valós járadékot szolgáltatni.