hvg.hu: Egy közlekedési kihágásból kerekedett szóváltás egy szülő és az iskolarendőr között, ami miatt az apát síró gyereke mellől vitték el a rendőrök. Egy másik esetben egy férfi az egyik rendőrkapitányság előtt akarta megvárni az ügyvédjét, ami miatt megbilincselve állították elő. De volt olyan eset is, amikor bilincselés közben tört el az érintett karja. Mi vezet odáig, hogy egy rendőr aránytalanul lépjen fel?

Végh József: A rendőri intézkedésnek mindig jogszerűnek, szakszerűnek és biztonságosnak kell lennie. Hogy mikor fajul el egy ilyen helyzet, nagyon nehéz megmondani. Az biztos, az pusztán kevés, hogy a rendőr ismeri a jogszabályokat és a kényszerítő eszközök megfelelő használatát, szükség van egy belső érzelmi támaszra is.

hvg.hu: Mit ért ez alatt?

V. J.: Az, hogy a történéseket milyen érzelmi és értelmi kontextusban értelmezzük, még gyerekkorban kialakul. Így, például, ha valaki azt tanulta meg, hogy az anyóst nem kell szeretni, akkor egy harmadik emeleti ablakból az anyósát kilógató férj esetére azt fogja vetíteni, hogy az a szemét anyós megérdemli, amit kap. A rendőrnek viszont nem szabad egy ilyen történést civilként értelmeznie, hanem jogesetben kellene gondolkodniuk, azonnal észlelve, hogy emberölés kísérlete zajlik a szemük előtt. Az általam kidolgozott lélektaktikai tréningen a rendőrök erre a szituációra rendre civil gondolkodással reagáltak.

MTI / E. Várkonyi Péter

hvg.hu: Mi ennek az oka?

V. J.: Részben az, hogy nagyon fiatal a rendőrség állománya. Ráadásul, a rendészeti szakközépiskolákban a képzés során nem sajátítják el a helyzet-kontextus ismeretet és a feladatismeretet sem. A probléma abból adódik, hogy nem tud semleges lenni az egyenruhás.  Amikor egy öntudatos állampolgár leanyázza a rendőrt, akkor nem tud a szakmai szerepelvárásoknak megfelelni, és eldurran az agya. Ez azért van, mert nem tudatosul a rendőrben, hogy nem saját maga miatt, hanem a munkája miatt szidalmazzák.

hvg.hu: Mi lenne a helyes viselkedés?

V. J.: Semmiképpen nem szabad hasonló módon visszareagálnia. A megfelelő magatartás az, ha az egyenruhás semleges marad és ragaszkodik ahhoz, amit szakmailag meg kell tennie az intézkedés lefolytatására.

hvg.hu: A semlegesség megtartását nem tanulják meg a képzésük során?

V. J.: Nem, mert nincs is ilyen képzés. Kommunikációs felkészítés ugyan van, de azt az intézkedés részeként kapják, pedig egyáltalán nem elég, ha csak verbálisan készítik fel őket. Pszichés érzelmi képzést nem kapnak a fiatal rendőrök. Tíz-húsz év alatt a tapasztalatok megszerzésével természetesen el lehet azt sajátítani, főleg akkor, ha még eljárás is indul a rendőrrel szemben, mert aránytalanul lépett fel egy intézkedés során valakivel szemben. Ezek az esetek megtanítják a rendőröket, de nem kellene idáig eljutni, jobb lenne az ilyeneket megelőzni.

hvg.hu: A legnagyobb gond ezek szerint, hogy fiatalok az intézkedő rendőrök.

V. J.: Igen, a frontvonalon, vagyis az utcán járőröző egyenruhások a koruknál fogva vagy nagyon tapasztalatlanok. Mellettük találhatóak még olyanok, akik máshol nem állták meg a helyüket, ezért a parancsnok ezt a feladatot bízta rájuk. És ez azért sem szerencsés, mert az utcán dolgozó egyenruhások terhelése nagyobb, mint egy átlagos emberé, vagy más területen szolgáló kollégáiké. Ők jóval stresszesebbek.  A rendőröknek két évenként pszichológiai vizsgálaton kell átesniük, de hogy ezen hányan nem felelnek meg és esetleg le kell szerelniük emiatt, arra nincs adatom.

hvg.hu: Azoknak a rendőröknek, akik a lélektaktikai tréningen még nem estek át, mit javasol?

V. J.: Tudatosítaniuk kell magukban azt, hogy az állampolgár túlzottan öntudatos fellépése esetleg trágár beszólásokkal megfűszerezve a munkakörének szól. Akármit mondanak, kiabálnak neki, nem szabad foglalkoznia azzal, hanem mindenképpen semlegesnek kell maradnia. Ezzel már a szolgálatba lépés előtt is tuningolhatja magát, nem csak akkor, amikor egy intézkedés során egy kellemetlen helyzetbe kerül. Vannak olyan „zsiványok” is, akik egy rendőri intézkedés esetén csak azért sem hagyja magát, hogy a közegnek véletlenül se legyen igaza… gyakran készülnek is arra, hogyan lehet leszorítani a törvényesség útjáról valakit úgy, hogy közbe neki ne essen semmilyen baja, például ne induljon eljárás vele szemben.

hvg.hu: A tréningen a felkészítés miként történik?

V. J.: Éles helyzetek elé állítva, dühös, agresszív intézkedés alá vont embereket eljátszva mutatjuk meg, mennyire viselkednek civilként rendőrök, ha felbosszantják őket. A szituációkat végig elemezve megtanítotjuk, hogyan kell jól eljárni felbőszült, rendőröket semmibe vevő emberekkel szemben. Most a XI. kerületi kapitányság embereit készítjük fel, de volt képzés már a VII. kerületi és a VIII. kerületi kapitányságon dolgozóknak is. Sajnos azonban kevés rendőr tudott a képzésünkön átesni.

Stiller Ákos

hvg.hu: Mennyire nehéz az ilyen helyzeteket feldolgozni a rendőröknek?

V. J.: Nehéz, éppen ezért jó, ha megtanulják, miként tegyék. A 2006-os őszi események után például rendszeresen jártunk vidéki kapitányságokra, mert a rendőröket lelkileg megviselte, hogy az emberek megdobálták őket és rájuk támadtak. Ehhez még hozzájött az is, hogy munkájuk miatt a család is megosztott volt, egyik része a pártját fogta a rendőrnek, a másik haragudott rá. Csoportos foglalkozásokat tartottunk nekik, ahol kibeszélhették a gondjaikat, akinek pedig szüksége volt rá, azzal még külön is leültünk átrágni a problémáját.