Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatói keményen nekimentek annak a kormányzati célnak, mely a gimnáziumok rovására növelné a szakiskolai képzésben részt vevők létszámát – olvasható a cikkben.
A kormány folyamatosan arra hivatkozik, hogy miközben a rendszerváltás óta mindenki gimnáziumba akar menni, Magyarországon súlyos szakemberhiány van, és itt az idő újra megerősíteni a szakképzést. Ehhez képest az MTA hét kutatója számokkal támasztja alá az Érettségi védelmében című tanulmányban, hogy már az alapdiagnózis is téves: az elmúlt húsz évben a középfokú szakképzés gyakorlatilag végig állandó szinten volt. Nagyjából mindvégig ugyanannyian szereztek szakmai végzettséget, csak éppen a belső arányok változtak meg: nagyobb lett a szakközépiskolai és kisebb a szakiskolai létszám.
A tanulmányban kiemelik, hogy éppen azokban a szakmákban a legnagyobb a fizetéskülönbség, amelyekben a kormány és az oktatáspolitikára nagy befolyással lévő iparkamara szerint nincs szükség érettségire. Eszerint legrosszabbul a lakatosok, forgácsolók, hegesztők, ipari és építőipari szerelők járnának.
Hamis az a szólam is, hogy Magyarországon diplomástúlképzés van, hiszen még a legfiatalabb korosztályban is az uniós tagországok alsó harmadában vagyunk a felsőfokú végzettségek arányait tekintve. A kutatók hozzáteszik, hogy az érettségit adó képzések visszaszorítása és a korai szelekció tovább rontanak az egyetemek, főiskolák hallgatói színvonalán is: egy-egy korosztály feléről a 10, 12 vagy 14 éves kori teljesítmény alapján dőlne el, szerezhet-e teljes értékű diplomát.
Előre látható, hogy ilyen szelekció esetén sok oda nem való diák fog bekerülni a felsőoktatásba, és sok arra érdemes gyerek fog kimaradni – figyelmeztetnek.
A kevesebb érettségi minden továbbtanulásban gondolkodó családot nehezebb helyzetbe hozna, de legrosszabbul a szegényebbek jönnének ki a változásokból. Hogy pontosan mennyire rosszul, arra a most nyilvánosságra hozott vizsgálatban többféle szimulációs számítást is elvégeztek, és mindegyikből az látszik, hogy a lépés tovább növelné az egyenlőtlenségeket a magyar társadalomban.
A kutatók szerint a megállapításaik „semmilyen meglepetést nem okoznának egy, a fejlett piacgazdaságokból összegyűlt közönségnek, legfeljebb nem értenék, hogy miért osztunk meg velük közhelyesnek számító megfigyeléseket”.
A kritika mellett az MTA tanulmánya arra is ad tippeket, hogy milyen lépésekre lenne szükség. Ők a lengyel utat javasolják: ott meghosszabbították az alapképzést, miközben növelték a tanári béreket és módszertanilag is újítottak a pedagógiában; az eredmény a PISA-eredmények ugrásszerű javulása.
A tervezett magyar reformok ezzel szemben a többre és jobbra törekvő családok százezreit fosztanák meg az anyagi boldogulás és a munkában való kiteljesedés lehetőségétől – vélik.
