Mihez kezdenek a menekülteket segítő szervezetek akkor, ha a menekültválság enyhül? Kézenfekvő lenne az aktivisták mozgósítható energiáit más rászoruló csoportok segítésére használni, és úgy tűnik, erre vannak is tervek. Körbekérdeztük a civileket, hogy kiket segítenek, ha nem lesznek menekültek.
„Itt is van elég rászoruló, miért nem azokon segítenek?!” - a menekültsegítő civileket bírálók gyakran teszik fel ezt a kérdést. Próbáltunk utánajárni, mihez kezdenek majd a menekültválság enyhítésére alakult szervezetek, ha netán már elkerülik az országot a menekültek. Abban mindenki egyetért, hogy továbbra is együtt akarnak maradni, folytatni akarják, amiért összefogtak.
A menekültsegítő összefogás egyik jelképe Szeged, ahonnét egy ideig minden menedékkérő elindult, hogy eljusson a befogadó táborokba, és ahol az első segítő csoport alakult. Szalai Balázs, a szegedi MigSzol aktivistája elmondta, a szervezet jelenleg a megmaradt adományokat rendszerezi, és azt próbálja megoldani, hogy eljuttassa a rászorulóknak. Pénteken ez még épp a horvát határnál rekedtekre vonatkozott: a nehézkes vámeljárás miatt nem volt egyszerű átjutni a határon.
Mivel az adományozók a menekültkrízis enyhítésére tették a felajánlásaikat, ezért megpróbálják az adományokat elsősorban erre a célra fordítani. Tervezni még 3-4 napra előre se egyszerű, nem tudni, hogy a menekültek újra megjelennek-e az országban tömegével. A távlatok valamiféle szociális tevékenységet rajzolnak ki: miután eddig is az egyik hajléktalanszálló raktárát használta a MigSzol, és párhuzamosan a fedél nélkülieket is segítette, ez az irány adott.
Maga a központi Migration Aid is változni fog. Zsohár Zsuzsanna szóvivő a hvg.hu-nak előzetesen erről annyit árult el, hogy az eddigi működési szerkezet módosul, hisz átalakul a tevékenység is. Szerinte érdemes továbbra is projektalapon gondolkodni, nem beleragadni egy struktúrába. Zsohár megfogalmazásával élve „nem kell 15 évig a legényegyletben énekelni”. A lényeg, hogy menjen tovább a lendület.
Új irány: harc a családi erőszak ellen
A ceglédi Migration Aid-csoport kicsi, talán itt a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy nem folytatják a munkát. Kómár-Külüs Ágnes, a csoport aktivistája mégis optimista: elképzelhetőnek tartja, hogy a tapasztalatok, az elmúlt időben kivívott népszerűség és a kialakított kapcsolatok fényében sikerül létrehozniuk Cegléden egy anyaotthont, ami minden 30 ezer főnél népesebb településnek törvényi kötelezettsége lenne.
A 38 ezres Cegléden Ágnes már negyedik éve szeretné ezt elérni: az anyaotthon a családon belüli erőszak áldozatainak, nőknek és gyermekeiknek nyújtana menedéket. Az aktivista reméli, hogy a Migration Aidnek köszönhetően kialakult jobb önkormányzati kapcsolatok segítenek a célok elérésében. Kómár-Külüs egyébként maga is családon belüli erőszak áldozata, történetét el is mondta a helyi sajtóban.
Kivárnak egyelőre a pécsi segítők: Baranyába pénteken továbbra is érkeztek menekültek Horvátországból, igaz, őket szervezetten, államilag vitték is tovább Szentgotthárdra, az osztrák-magyar határra. "A megmaradt adományokat oda kell elszállítani, ahol a menekültek feltűnnek", mondta a hvg.hu-nak Garzó Gábor, a pécsiek vezetője. A szállítást azonban meg kell szervezni, ha ez nem megy, a hajléktalanok közt is ki lehetne osztani, mert „igény volna rá”.
A csoport néhány napja egyeztetett arról, hogy megmaradnak, nem fognak szétszéledni, hisz eddig is segítettek hajléktalanokat, rászoruló családokat, sőt a menekültkrízis alatt párhuzamosan haladt az itthoni rászorulók és az ide érkező menekültek segítése. A csoportból jelenleg 30-50 fő fogható hadra azonnal, és a 880 fős Facebook-csoportból is szinte mindenki mozgósítható.
A győri Migration Aid névtelenséget kérő egyik aktivistája elmondta, ők is egyben maradnak, sőt bővülni készülnek. Együttműködnek a Vámosszabadi befogadóállomással, de egyéb teendők is vannak a láthatáron – egy alapítvány megkereste őket, és elképzelhető, hogy gyermekotthonok felújításában, kifestésében fog a civil szervezet segédkezni. De bekapcsolódik a szervezet a nemzetközi vérkeringésbe is, két nemzetközi menekültügyi szervezet is felvette velük a kapcsolatot. Erre azért is szükség van, mert a szervezetlenül mozgó aktivisták káoszt okoznak, ami Röszkén is gond volt.
Most már profibban szerveznek
A Segítsünk együtt a menekülteknek! - csoport aktivistája, Kalmár Szilárd nem venne rá mérget, hogy ilyen egyszerűen lezárja az országot a kormány, és nem érkezhetnek még menekültek. A szervezet eddig is rugalmas volt – két hete, a szírek gyaloglásának kezdetéig (ami után végül 5000 ember jutott át Ausztriába) a Keleti pályaudvaron és a II. János Pál pápa téren osztott a szervezet napi 1000 adag meleg ételt, 2000 szendvicset. A vonulások kezdetekor kitelepültek Zsámbékra, Budaörsre, hogy így segítsék a menekülteket. Ugyanígy követték az embereket Vámosszabadiba, Hegyeshalomra, Röszkére, és immár Magyarországon túl, Horgosra is. Utóbbi nem volt egyszerű történet, de végül többszöri nekifutásra, kicsit átszervezett módon sikerült átjuttatni az adományokat az éhező, fázó embereknek.
A szervezet jó kapcsolatot alakított ki a debreceni menekülttáborral, náluk van jelenleg a legtöbb lakó, a tábor kétharmadig van. Leálltak a hálózsákok, polifoamok gyűjtésével, és a tábor jelzésére rezsókat vesznek, hogy a menekültek tudjanak főzni, és tévét a tábor területén lévő óvodának. A horgosi ételadomány fele, ami rajtuk maradt, végül a mérhetetlenül szegény Fülöpszállás településen kötött ki. A Baranya megye déli részén fekvő Ormánság nagyon szegény, „legalább olyan éhesekkel találkozunk itt, mint a menekültek”, összegzi Kalmár a tapasztalatait. És mivel a szervezet nem tesz különbséget külföldi és magyar szegény között, csak rászorulókat lát, segít rajtuk is.
A Segítsünk együtt a menekülteknek! szervezet főhadiszállása a budapesti Bérkocsis utcában korábban is szociális közösségi helyként funkcionált, itt netezhetnek azok, akiknek otthon ez nem megoldható, vagy például nincs munkájuk, de volt itt mozi, lehetett főzni is. Ez alakult át aztán adományfogadó állomássá, és most azon gondolkodnak, hogyan nyitható mindez ki a menekültek felé, akik eddig is és ezután is jönni fognak ide. Az elmúlt 10-12 hét alatt a szervezet rengeteget tanult, most már profibban tudnak szervezni. Mindenki eltökélt, segíteni akar, folytatni, „mert segíteni jó”.
A civilek tehát folytatják, és ebből csak profitálhat az ország. A magyar civileket számos helyen példaként állítják a világ elé. Egyedül a magyar állam hajlamos megfeledkezni eddigi teljesítményükről vagy épp a sajátjának tekinti az övékét. Erre példa Kovács Zoltán kormányszóvivő pénteki sajtótájékoztatója, melyen, miután kitért arra, a horvát menekültügyi infrastruktúra egy nap alatt összeomlott, büszkén jelentette ki: "mi a kilencedik hónapja álljuk a sarat", s több mint 200 ezer emberről "tudtunk gondoskodni", és kezelni az ügyüket.
Hogyan indult az iráni nukleáris program? Hogy vélekedtek az ország legfőbb vallási vezetői az atombombáról? És legfőképpen, milyen valós kockázata lehet egy iráni atomfegyvernek?
Ezúttal üres volt a csomagtartó.
Az okok most egyértelműek.
Pénteken Genfben találkozik az iráni külügyminiszter brit, francia és német kollégáival, valamint az EU külügyi képviselőjével.
Nem a „luxizás” leleplezése hozza magával a felháborodást. A nagy változásokhoz vezető lendület hosszú idő alatt halmozódott fel.
A Bonbonetti irodákat is fog építeni.
Rendkívül értékes lehet.
