Nagy visszhangja lett december elején megjelent cikkünknek, amelyben bemutattuk, hogy az aktuálpolitika hatására a gyerekek migránsosat játszanak egy általános iskolában. Amennyire megosztott a menekültkérdésben a társadalom, annyira szélsőséges reakciók érkeztek a riportunkra: a már a témaválasztástól kiakadó, anyázó kommentelőktől kezdve a hasonló sztorikat citáló egyetértőkön át a szomorú rácsodálkozókig mindenféle hozzáállást tapasztaltunk.

A többséget egyértelműen meglepte a jelenség, hogy már a 9 évesek körében is a migráns = ellenség durván leegyszerűsített képlete létezik, és hogy a jó és rossz 2015-re aktualizált küzdelmében a terrorelhárító rendőrök képviselik a másik oldalt. Ugyanakkor kiderült, hogy a riportunkban leírt jelenet – ahogy harmadikos gyerekek játszásiból „felnégyeléssel” és „felgyújtással” fenyegetik egymást a szünetben – egyáltalán nem egyedi eset jelenleg az iskolákban.

Képünk illusztráció

MTI / Kollányi Péter

„Ha a fiam meglát egy kapucnis fickót az utcán, akkor egyből migránsozik!!!!” – szól egy reagálás egy szülőtől. „Valaki csodálkozik? A migráns szitokszó az általános iskolákban, a miénkben is. Három fiúgyerekem, elsős, harmadikos, negyedikes szórja haza mindennap a cifrábbnál cifrább sztorikat. Ezt már a szülőknek is fel kellett volna ismerni, hónapokkal ezelőtt” – írta egy másik hozzászóló.

A legdurvább eset viszont kétségtelenül egy Pest megyei családé, ahol a felső tagozatos kislányuk arról számolt be otthon: diáktársai azt tervezgették az iskolában, hogy nekiindulnak, és megverik a közeli bicskei menekülttáborban elszállásolt menedékkérőket. Sikerült beszélnünk az édesapával, majd a kislánnyal, aki névtelenséget kérve nekünk is elmesélte, hogyan lett a migránskérdés őszi tetőzésének idején ordítozásig fajuló vita többször is az iskolában.

Nekik kell előbb szétverni őket

„A fiúk kezdték el, hogy a migránsok már itt vannak Bicskén, és majd jönnek és ’szétvernek’ mindenkit. És hogy ezért inkább oda kell együtt menni, és szétverni őket. Folyamatosan erről volt szó a szünetekben” – mondta. Az általános iskolás lány elmondta, hogyan társai olyan, a médiában hallott részletekkel hergelték egymást, mint hogy a migránsok „összeszarják a buszokat” és „tönkreteszik a padokat” a parkban. A Pest megyei település esetében nagyjából kizárható, hogy a városon valaha is áthaladtak volna menekültek, így ilyen közvetlen tapasztalataik nem lehettek.

A menekülttábor „megtámadásának” tervezésekor a lány szerint pedagógus nem volt a közelben, később viszont pont erkölcstanóra előtt is előjött a kérdés, és mivel „már üvöltöztek egymással” a gyerekek, a tanárnő csitította le őket. „A többség itt is azzal érvelt, hogy szét kell verni őket, és csak hárman próbáltak vitatkozni, hogy nem kell félni a menekültektől, mert csak átmennek rajtunk. Többen, így én is, inkább kimaradtunk az egészből. A tanárnő annyit mondott, hogy nem kell tartani a Bicskére érkezőktől, de ennek a kérdésnek szerinte nincs helye az iskolában” – tette hozzá.

Legalább "árnyalni"?

„A migráns szó szitokszónak számít a gyerekek között, egyenértékű a cigány, buzi – és itt helyi specialitásként – a szlovák szóval” – az elkeserítő definíciót saját meghatározása szerint „egy határszéli szlovák/osztrák/magyar – falusi iskolába” járó, még csak alsós gyerekek édesanyjától kaptuk. „Általános jelenségnek érzem, hogy a gyerekeket eléri az aktuálpolitika, mert az az emberek mindennapjait is átszövi” – írta. Szerinte „az otthoni magatartáson múlik ma, hogy a gyerekek ebből mennyit kapnak, kevesebb jobb lenne”. „A migráns szó ennyire negatív kicsengése a társadalom félelmét tükrözi, és a kormány kommunikációja ezt nagyon felerősítette. A szülő felelőssége árnyalni, ha már mást nem tehet. Mi megtesszük, de elenyésző kisebbségben vagyunk” – tette hozzá.

Olyanok is voltak azonban szép számban, akik szerint pont a szülők miatt hangoztatnak idegengyűlölő frázisokat már az egészen kis gyerekek is. A közvélemény-kutatások alátámasztják, hogy a magyar társadalom többsége menekültellenes, így nem valószínű, hogy a toleráns hozzáállást adnák tovább. „A gyerekek ezt többnyire nem a tévékből lesik el, hanem drágalátos szüleiktől hallják” – írta egy kommentelő. Sokan ezért eleve reménytelennek tartják a felvilágosítást, ahogy egyikük fogalmazott: legfeljebb akkor működne a szülő-gyerek beszélgetés a témában, ha előbbi „nem az Orbán-kormány 'neveltje' lenne”.

Nem is értette, mivel csúfolják

Daruné Oláh Dorottya gyermekpszichológus szerint mindenképpen le kell ülni beszélni a mindennapokat ennyire meghatározó témáról a gyerekekkel, akik óhatatlanul ugyanúgy találkoznak a kérdéssel. „A viselkedésünk, a hanghordozásunk is üzenetet hordoz a gyermek számára, inkább ezeknek hisz, mint a hallott szónak. A legerősebb negatív ilyen üzenet, ha indulatosan kifakadunk, vagy ha szidalmazni kezdünk bárkit is. A gyermekünk szinte azonnal átveszi az érzelmeinket, és lemásolja a viselkedésünket, mielőtt kérdéseire valódi választ kapott volna. A megválaszolatlan kérdések pedig tovább őrzik a szorongását” – írta a blogján arról, hogyan kellene a szülőknek kommunikálniuk erről a témáról.

Mint a hvg.hu-nak elmondta, még a menekültkrízis őszi tetőzése idején érezte fontosnak, hogy szakmai tanácsokat állítson össze a kérdésről. „A kerítés megépítése előtt jártunk, mikor a Keleti pályaudvaron gyülekeztek a menekültek, és voltak szülők, akik kíséret nélkül nem merték elengedni a gyereküket különórára, inkább lemondták” – mondta. Migránsosat játszó cikkünkre reagálva mondta el, hogy a praxisában volt olyan alsós gyerek, akit társai menekültnek csúfoltak az iskolában, amit nem is értett. "Azt érezte, hogy valami ciki, rossz dologgal bántják, de ahogy feltehetően az osztálytársai, ő sem tudta pontosan, kik is a menekültek, így ezt át kellett vele beszélni” – mondta.

Menekült gyerekek a Keleti pályaudvaron 2015 augusztusában

Fülöp Máté

Nyíri Pál szociológus (aki jelenleg az amszterdami Szabadegyetem professzora) még 2002-2004-ben, több szerzőtársával együtt kutatta a magyarországi iskolákban tanuló külföldi, elsősorban kínai és afgán gyerekek helyzetét. „Azt tapasztaltuk, hogy az állami iskolákban tanuló gyerekek között lényegében konszenzusos az idegenellenesség. Vagyis azokban az iskolákban, ahol jelentősebb számban voltak külföldiek, a migránsokról és menekültekről alkotott negatív vélemények voltak a hangadóak, függetlenül az iskola elhelyezkedésétől, a családok anyagi helyzetétől” – reflektált a migránsosat játszó cikkünkre.

Több olvasónk hozta fel saját példáját, bár elsősorban nem a kiirthatatlanul meglévő idegenellenesség, mint inkább a gyerekek gondolkodásának átpolitizáltságára. Ahogy egyikük fogalmazott, ő „1982-es”, így a 90’-es évek elején az osztály-, illetve évfolyamtársai „irakis-Szaddam Huszein-eset” játszottak.