A kormány, a közmédia kommunikációja folyamatosan egy enyhe háborús pszichózisra épít: bajban vagyunk, háború dúl. És tényleg: szétnézünk a világban, konfliktusok egymás hegyén hátán. Szíriában polgárháború dúl, Ukrajnában megint fellángolni látszanak a harcok, ahogyan Hegyi-Karabahban is, Afrikában polgárháborúk és instabil országok tizedelik az emberéleteket, Európában terrortámadások követik egymást. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő és a kollégái naponta tűnnek fel a közmédiában, és egyetértenek abban, hogy nagyon súlyos és komoly a helyzet.

Magyarország is háborúban áll. Magyarország komolyan veszi a terrorháborút. Terrorellenes akciótervvel harcolunk a terrorizmus ellen. A TEK vezetője izraeli példákat venne át, hogy megelőzhessünk terrorakciókat. Alkotmánymódosításra készülnek a pártok, amelyben a kormány példátlan módon szűkíthetné az állampolgári jogokat, és kiterjedt jogosítványokat kapna.

Fogadjunk, hogy átnézve pár tévéhíradót, pár hírfolyamot, senki sem gondolná, hogy az emberiség egyik legbékésebb időszakát éljük meg a háborús erőszakot és az áldozatok számát tekintve. Pedig Steven Pinker szerint ez a helyzet.

Egyre kevesebb a halott

Melyek ennek a kijelentésnek az alapjai? Steven Pinker pszichológus 2011-ben írt könyve, a Természetünk jobb angyalai adatokkal támasztotta alá, hogy lényegében ilyen folyamat zajlik. A szerző azóta több fórumon előadta ezt a meglátását. Pinker végignézte különböző módszerekkel, hogy az emberiség történetében mikor, mennyi halálos áldozatot követeltek a háborúk, és arra jutott, hogy ahogyan haladunk előre a történelemben és fejlődik a civilizációnk, úgy egyre kevesebben halnak meg a teljes népesség számához viszonyítva. Igen, még a második világháború pusztítása ellenére is, mert abban arányaiban kevesebb volt az áldozat, mint korábban, még ha abszolút számait tekintve az eddigi legtöbb (a világ népességéhez viszonyítva csak a kilencedik legpusztítóbb háború zajlott 1939 és 45 között). Pinker módszertanát később azzal támadták, hogy a második világháborúnál a föld népességéhez viszonyít, míg máskor az egy évben meghaltak számát nézi – ilyen módszertannal a második világháború a legpusztítóbb az azt megelőző ezer évben.

A szerző szerint sokszor érzéki csalódás áldozatai vagyunk: a 19. századot a béke századának képzeljük, a 20.-at pedig a vérontás tetőfokának, pedig épp fordítva áll a dolog. A napóleoni háborúk 4 millió áldozatot követeltek, 20 millióan meghaltak a kínai Taiping lázadásban, 650 ezer áldozata volt az amerikai polgárháborúnak, és akkor a rabszolgaháborúkról, valamint az imperialista, gyarmati háborúkról még nem is beszéltünk, amelyekről megbecsülni sem tudjuk, hogy mennyi áldozatot szedtek.

Donyecki lázadók

AFP / Aleksey Filippov

A technikai fejlődésnek köszönhetően 1500-tól 1950-ig az abszolút számokban egyre magasabb lett a fegyveres konfliktusokban, háborúkban elesettek száma, de utána ez is csökkenni kezdett.

Európában 1945 óta béke van, amire 1345 óta nem volt példa. A háborúk helyett egyre inkább helyi és polgárháborús konfliktusok zajlanak,

márpedig az utóbbiak kevesebb emberéletet követelnek: az 1950-es években még 67 ezer halottja volt egy évben az államok közti háborúknak, ez fokozatosan csökkent, a '90-es években már csak 5000), míg a nemzetközivé váló polgárháborúké hol nő, hol csökken, de még a legmagasabb értéken is a 80-as években 11 ezer fő/év (Szíria még nem kerülhetett bele ebbe az összehasonlításba), a „sima” polgárháború vonatkozó adata pedig 2-3 ezer/év. Fura kimondani, de egy hosszú és új béke időszakában élünk – állítja Pinker. És nemcsak a háborúk és áldozataik száma esik, hanem gyilkosságoké és kínzásoké is.

Vissza a természetbe – ölni

A nyelvész emellett leszámol pár mítosszal is. Szerinte nem volt igaza Rousseau-nak, az ember természetközeli, törzsi állapotában egyáltalán nem volt békésebb, sőt ekkor volt csak agresszív igazán. Régészeti leletek alapján állítható, hogy az ősi, természeti létmódban élők 50 százaléka halt meg erőszakos úton, míg ez a szám a vérzivataros 20. században 3 százalék, 2005-ben pedig 1 százalék alatt volt. De a mai törzsi állapotokra is igaz, hogy fajlagosan sokkal többen halnak erőszakos halált, mint a civilizáció keretei között. Az ősemberek is rendkívül erőszakosak voltak, a cro-magnon-i ember előtti leleteken látható, hogy kiterjedt volt az erőszak és a kannibalizmus.

Hogy visszaszorult az erőszak, azt jelenti, a világ jobb is lett – mondta Pinker a hvg.hu-nak. Egyre békésebbek vagyunk, amire az is példa, hogy míg régebben egyszerűbb és elfogadottabb volt egy konfliktust háborúval megoldani, ma már inkább a pénz dönt, a gazdaság avatkozik közbe, és minden félnek jobb ez a megoldás, mint a fegyveres.

De mi van Szíriával és a többi konfliktussal? Pinker 2011-es könyve erről még nem beszélhetett, de már az ő ábráin is látszott, hogy az erőszak az utolsó pár évben ismét terjedni kezdett. A szerző most Joshua S. Goldsteinnel írt egy cikket a Boston Globe-ra, amelyben a legfrissebb eseményeket is elemezhette.

Újabb meghökkentő megállapítást tettek: 2016 a globális béke éve lehet.

Javul a helyzet, csak nem látjuk

1945 és 2011 között a globális halálozási ráta 22-ről 0,3-ra esett százezer főre vetítve. Ám ekkor újabb háborúk ütötték fel a fejüket: a szíriai polgárháború, a dél-szudáni törzsi háború, a Boko Haram térnyerése Nigériában, a Közép Afrikai Köztársaság vallási villongásai, az ukrán konfliktus, a jemeni bombázások és így tovább. 2014-re a globális halálozási adat felkúszott 1,4-re – de ezzel még mindig magasan veri a hidegháborús éveket. A háborúk zöme most is tart, a terrorizmus a hírek középpontjában áll, de 2016 első negyedévében mégis megint zuhanni látszik a háborús erőszak.

Szíriában lassan két hónapja részleges tűzszünet van érvényben, az első hónapban 2000-rel kevesebb az áldozatok száma. És ez a konfliktus messze a legnagyobb az egész világon most. Közép-Afrikában véget ért a polgárháború, Ukrajnában viszonylagos nyugalom van, Nigériában, Pakisztánban, Jemenben mind-mind javult a helyzet – és persze vannak helyek, ahol valamelyest felütötte a fejét az erőszak (pl. Azerbajdzsán). De a világ mintegy 20 milliónyi reguláris katonája talpig felfegyverezve 2003 óta nem vonult háborúba másik nemzet ellen, ami hatalmas dolog – nincsenek már lassan 15 éve olyan borzalmas, milliós áldozatokat kívánó klasszikus háborúk, mint pl. az irak-iráni volt.

Brüsszel, terrortámadás után

AFP / Belga Mag / Nicolas Maeterlinck

A személyes érzékelés ettől persze mást mutat, hisz ha a félelem és rémségek képét és retorikáját tolja elénk a média, akkor azt látjuk meg. A brüsszeli terrortámadás idején arról is rengeteg szó esett, hogy miért fáj nekünk jobban egy halott Nyugat-Európában, mint kétezer Nigériában, ez mind igaz. A terror épp arra épít, hogy kis számú áldozatot tud felnagyítani a média segítségével.  

De mégis furcsa kimondani, hogy 2016 a sokat kritizált nemzetközi közösségek munkájának eredményeképp is a globális béke éve lehet.