A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A műsorban elhangzottakról itt számoltunk be korábban. Takács Zsuzsa az RTL Klub riportjában részletesen beszámolt az ellene elkövetett erőszakos bűncselekmény részleteiről, és azt is megosztotta a nézőkkel, hogy évekig tartott, míg feldolgozta a traumát, továbbá el sem akarta hinni, hogy mindez megtörtént vele.
A riport hatására Németh Attila újságíró, a Blikk sportrovatának vezetője nyílt levelet küldött D.Tóth Krisztáék internetes női magazinjának: a wmn-en vasárnap délelőtt megjelent bejegyzésben bocsánatot kért Takács Zsuzsannától újságíróként, férfiként és emberként, újságíró kollégái és férfi- és embertársai helyett.
Részletek a levélből:
Bár csak 42 éves vagyok – szinte annyi, mint az ön fia – engedje meg, hogy bocsánatot kérjek egykori sportújságíró és újságíró kollégáim nevében, akik az 1960-as években, majd a következő évtizedekben sem igyekeztek kideríteni, mi történt valójában azon a szörnyű napon. (…) Bocsánatot kell kérnem azoknak az újságíróknak a nevében is, akik az 55 esztendővel ezelőtti gyalázat újbóli napvilágra kerülte után minősíthetetlen nyilatkozatokat tettek önről, akit nem is ismertek, sőt már halottnak hittek.
(…)
És persze elnézést kell kérnem azért is, mert újságíróként, sportrovat-vezetőként csak egy hónapja, a vádirat napvilágra kerülte után tettem lépéseket azért, hogy az évtizedes, eltorzított uszodai pletykák után a széles nyilvánosság előtt is kiderüljön az igazság.
(…)
Az igazi férfi nem üt meg nála gyengébbet, nő és gyermek ellen pedig meg sem fordulhat a fejében az erőszak gondolata. Bár azok hárman a szememben ezért nem is férfiak, pusztán csak lények, mégis engedje meg, hogy férfiként bocsánatot kérjek öntől a tettük miatt.
Végül engedje meg, hogy bocsánatot kérjek azon embertársaim, nők és férfiak, fiatalok és öregek nevében, akik az elmúlt egy hónapban arccal vagy név nélkül kommentálták az internetes fórumokon vagy a cikkek hozzászólásaiban, hogy a halottnak hitt, megerőszakolt nőnek mit kellett volna akkor, 55 esztendővel ezelőtt másként tennie.
Szégyellem magam, amiért 2016-ban Európa közepén nagyon sokak fejében még mindig az az első gondolat, hogy az erőszak áldozata bármiben is hibás lehet.
Elképedve olvasom, hogy sokak szemében egy divatos frizura, egy mélyebb dekoltázs vagy egy miniszoknya viselője magának köszönheti, ha megerőszakolják. Szégyellem magam, hogy vannak olyan embertársaim, akik az áldozatot és nem az elkövetőt, elkövetőket ítélik meg!
(…)
