Miközben a kormány a jó foglalkoztatási arányokkal büszkélkedik, és az egészségügybe áramló rengeteg pénzről beszél úgy felszerelés-, mint bérvonalon, a nemzetközi mércéhez képest 2011 óta változatlanul magas a megváltozott munkaképességűek aránya a társadalomban, írja az MNO. A 19-64 éves magyarok 11,3 százaléka, 681 ezer ember számít ilyennek, az érintettek 60 százaléka, jó 400 ezer ember 55-64 éves, azaz a nyugdíjkorhatár előtt áll (ami ma 63-65 év a születési évtől függően). Az MNO a KSH kiegészítő adatfelmérését ismerteti, és megállapítja, "minden harmadik 60–64 éves olyan egészségi problémával küzd, amely megnehezíti vagy akár lehetetlenné teszi számára a munkavégzést".

Megváltozott munkaképességűnek az számít, aki "tartós, leg­alább hat hónapja fennálló egészségi vagy szervi eredetű problémával küzd, és ez a munkavégzés valamely dimenzióját (például annak jellegét, hosszát, a munkahelyre történő közlekedést) korlátozza".

A legnagyobb két egészségkárosodási kategória a mozgásszervi és a szív- és érrendszeri megbetegedés, 437 ezer embert fed le ez a két ok a 681 ezerből. A 19-64 éves korosztály közül 100-ból csak három diplomás lett tartósan beteg, míg a nyolc általános végzettségűek negyede, 25. Területileg Baranya megye a legjobban érintett, 18,3 százalék itt a megváltozott munkaképességűek aránya. Tán meglepő, de több a tartósan beteg nő: 11,9 százalék az arány, míg a férfiak közt valamennyivel kevesebb, 10,7 százalék.

Ezek az emberek aztán nehezen találnak munkát, csak a 20,8 százalékuk dolgozik. Vagy nehezen keresnek: háromnegyedüknek jár járadék vagy valamilyen nyugdíj, akinek pedig van ilyen ellátása, az kevésbé keres munkát. Az ellátottak 12 százaléka dolgozott, az el nem látottaknak pedig 53 százaléka. Az adatfelvétel idején nem dolgozók kétharmada már nyolc éve tétlen.