Javában zajlott a turistaszezon 2016 nyarán, amikor július 15-én este váratlanul leállt a légi közlekedés. A szállodák tele voltak foglalásokkal: egyre népszerűbb úti célnak számított Törökország, ahol a 2015-ben kibontakozó menekültválság és az egyre szigorodó Erdogan-rezsim intézkedései miatt voltak ugyan belpolitikai feszültségek, de az alacsony árak, az egyre jobb minőségű szolgáltatások miatt mégis megérte itt vendégeskedni. Úgy tűnt, hogy a turistaövezetekig nem érnek el a belpolitikai konfliktusok. Néhány óra alatt azonban feje tetejére állt az ország.
Hivatalos török források szerint július 16-án egy 8500 főből álló katonai csoport indított támadást a kormányzati hivatalok ellen, a puccs mögött pedig az Erdogan-rezsim szerint Fethullah Gülen vallási vezető volt.
Gülen a hetvenes évektől vált ismertté mint hitszónok, többségében szunnita muszlimok csatlakoztak hozzá. Törökországban konzervatív, a szekuláris kezdeményezéseket veszélyeztető mozgalomnak tartották a gülenizmust, amelyre ugyanakkor úgy tekintettek, mint a vallási megbékélés egyik fórumára. Az évek során Fethullah Gülen jelentős befolyást nyert a török médiában, oktatási és egészségügyi intézményrendszert, jótékonysági hálózatot hozott vissza, és ugrásszerűen megnőtt a népszerűsége is. A vallási vezető kezdetben jó hagyományt ápolt Recep Tayyip Erdogan államelnökkel is, később épp a növekvő népszerűsége miatt romlott meg a viszonyuk. 1999-ben Fethullah Gülen az Egyesült Államokba emigrált, az ezredforduló után – főleg az Erdogan-kritikus török emigrációjának köszönhetően – jelentős összegeket fordított törökországi intézményrendszerének fenntartására. Több mint kétezer oktatási intézményt tartottak fent, a török akadémiai szféra számos jelentős tagja is támogatta őt, nagyon sok tanár, kutató vett részt ezeknek az intézményeknek a fenntartásában, működtetésében.
2016 tavaszára Erdogan minden korábbinál veszélyesebbnek látta Fethullah Gülen hatását a török társadalomra, úgyhogy májusban az állam terrorszervezetnek minősítette a gülenista intézményhálót. A kormányzat által kontrollált török médiában pedig
megindult egy, az Orbán-rezsim Soros-ellenes kampányához számos elemében hasonlító lejárató kampány.
https://hvg.hu/vilag/20160721_torokorszag_puccs_erdogan_konferencia_political_capital_wagner_peter_turkinfo_gulen
A Gülen-hálózat terrorszervezetté minősítése utáni hetekben fokozatosan növelték a kormányzati kontrollt, és naponta hangzott el az, hogy Törökország, a török pénzintézetek, kormányzati intézmények ellen támadás készül. Ez a fokozódó feszültség eszkalálódott július 15-én katonai összecsapásokban. A török kormány azt állította, hogy július 15-én az elnöki palotát és a parlamentet is támadták a puccsisták – ezt azonban az akkori török ellenzéki sajtó kétségbe vonta arra hivatkozva, hogy
a támadásról szóló hírek, valamint az érintett épületekről készült légifotók adatai nem egyeznek.
Erdogan akkor határozottan állította, hogy Gülen mögött az Egyesült Államok kormánya áll, és az amerikai támogatás miatt azt is meglebegtette, hogy bizonytalanná válik Törökország NATO-tagsága. Fethullah Gülen nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását kezdményezte, ebbe azonban a török kormány nem egyezett bele.
Az, hogy a puccs kinek hozott azonnali és hosszú távú hasznot egyaránt, rögtön nyilvánvalóvá vált. Július 16-án Erdogan „isten ajándékának” nevezte a történteket.
Az isteni ajándék akkor tízezer katona letartóztatását jelentette, továbbá a török fegyveres erők fölötti, teljes körű kontroll megszerzését.
Ugyancsak a puccs utáni órákban tartóztattak le több mint kétezer bírót. Majd 2016 júliusában és augusztusában megindult a török önkormányzatok elleni támadássorozat: sorra tartóztatták le az ellenzék által vezetett önkormányzatok vezetőit, többek között a kurdok lakta nagyvárosok polgármestereit, felelős beosztású hivatalnokait.
A légi közlekedés és vele a turistaszezon néhány napon belül visszazökkent a szokott kerékvágásba, de Törökország és vele a török illiberális minta végleg átalakult. A 2016 júliusában bevezetett rendkívüli állapot három éven át volt érvényben. A kormányzati és önkormányzati hivatalok döntő többségéből eltávolították az ellenzéki vagy ellenzékinek tartott hivatalnokokat. Az akadémiai szférát kontroll alá vonták, az egyetemeken és a közoktatásban szintén politikai tisztogatás kezdődött. Jelentős mértékben megerősödött Erdogan pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP). Az ultranacionalista, szélsőjobboldali Nemzeti Mozgalom Pártjának támogatásával alkotmányos népszavazást tartottak 2017-ben, ekkor vált Törökország elnöki rendszerré úgy, hogy jelentősen kibővült az elnök döntési köre.
https://hvg.hu/360/20210621_Erdogan_tanca_a_Szurke_Farkasokkal_helyzetbe_hozta_a_torok_szelsojobboldalt
Az elnöki hatalomkoncentráció következménye, hogy az ellenzék is az együttműködés új formáit kezdte keresni. Ennek köszönhető, hogy 2019-ben és 2024-ben is az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) nyerte meg az önkormányzati választásokat a két legfontosabb török nagyvárosban: Isztambulban és Ankarában.
A 2016-os puccskísérlet kulcsszereplője, Fethullah Gülen szerepét hiteles hivatalos fórum sosem vizsgálhatta ki érdemben. Gülen emigrációban halt meg 83 éves korában, 2024-ben.
A török „óellenzék” helyét egy egészen új generáció vette át, Erdogan pedig nagyon hamar felismerte a kockázatot. A rendkívül népszerű isztambuli főpolgármester, Ekrem Imamoglu ellen is szervezett bűnözés és terrorizmus vádjával indult eljárás. És akárcsak Gülennel, vele sem bánik kesztyűs kézzel a rezsim:
több mint kétezer év börtönbüntetést kért ellene az ügyészség 2025 októberében
https://hvg.hu/360/20260319_z-generacio-torok-tuntetesek-evfordulo-illiberalis-diktatura-megszilardulas
A török puccs óta elmúlt tíz évben nemcsak a török államigazgatás, akadémiai szféra, önkormányzatok alakultak át, de a teljes társadalom is. A letartóztatások, bebörtönzések a puccs utáni években is folyamatossá váltak.
2016 augusztusára olyan túlzsúfolttá váltak a börtönök, hogy 38 ezer köztörvényes bűnözőt helyeztek szabadlábra, illetve csökkentették a büntetésüket – csak azért, hogy helyet csináljanak a politikai foglyoknak.
A jogvédelmet nehezítette, hogy a jogvédő szervezetek vezetőit is letartóztatták, illetve megfélemlítették ezeknek a szervezeteknek a munkatársait. Az Amnesty International vezetőjét, Taner Kilicot 2017 júniusában tartóztatták le, még mindig a Fethullah Gülennel való együttműködés vádjával. Az ügy nemzetközi tiltakozáshullámot váltott ki, érdemi következmények nélkül.
Az Osservatore Balcani e Caucaso Transeuropa (OBCT) összeállítást közölt a 2016-os események szemtanúival, kárvallotjaival. A HVG-vel együttműködő portál kurd interjúalanya biztonsági okokból álnéven nyilatkozott. A kurd alkotó, közösségszervező úgy fogalmazott: az elmúlt tíz évben az elnöki rezsim,
az egész állam egyetlen ember kezébe került, és az egész országnak meg kellett szoknia, hogy ezt az egy embert senki sem kérdőjelezheti meg, senki sem vonhatja felelősségre.
Kurd forrásunk szerint az alkotmányos rezsimváltás miatt mára azt tapasztalni: aki kiszolgálja a rendszert, az nagyon gyorsan meggazdagodhat, és busás politikai támogatásban részesülhet. Aki ellenáll, vagy igyekszik függetlenként helytállni, az csak magánkezdeményezésre, támogatásra és szolidaritásra számíthat.
Az ugyancsak az OBCT-nek nyilatkozó, 46 éves Sabahattin 2016-ban Erdogan elnök mellett vett részt a puccs elleni küzdelemben, és egyike volt azoknak, aki súlyosan megsérült: az utcai harcok során fejbelőtték. Több tucat orvosi beavatkozáson esett át, tartós egészségkárosodást szenvedett, és azóta állami támogatásból él, ami jelentős: két szolgálati autója van, nyugdíjat kap, gyerekei pedig állami ösztöndíjjal tanulnak tovább.
Ma is jó döntésnek tartja, hogy akkor Erdogan elnök mellett utcára ment. Úgy gondolja, a nagy többség most is Erdogan elnök mögött áll, ma is választást nyerne, és ha egyszer mégis távozik a politikából, erős államot hagy maga ugán.
Az OBCT harmadik interjúalanya egy muszlim feminista szervezet, a Havle 36 éves tagja. Ő úgy véli, a 2016-os puccs húsz évvel vetette vissza Törökországot a fejlődésben. A 2017-es elnöki rendszer bevezetésével, illetve az alkotmánymódosításokkal kapcsolatban úgy gondolja, ott ért véget a Török Köztársaság abban a formájában, ahogyan korábban ismerték. A biztonsági okokból név nélkül nyilatkozó nő azt is hozzáteszi, a jelenlegi elnyomó rendszerben Törökországban nem a nyílt ellenállásnak van itt az ideje, hanem a hálózatépítésnek – egy erős bázis építésének annak érdekében, hogy valódi rendszerváltást lehessen elérni.
Ez az összeállítás a Pulse európai médiahálózat keretén belül a HVG és az OBCT (Andrea Lazzaroni, Dimitri Bettoni) együttműködésével jött létre.
Nyitóképünkön az Erdogan elnök mellett tüntetők 2016 július 16-án fotó AFP / Bulent Kilic
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
