A nap lehet zöld, a felhő piros, átváltoztatják a tárgyakat, az időt, a formákat, a színeket, a teret, az anyagot, és nem kell jól rajzolni – ezt a kreatív műhelyt Szabados Árpád grafikus, az Apáczai Gimnázium legendás rajztanára teremtette meg. Újpesten 1969-től hat évig képzőművészeti kört szervezett fiataloknak, ahol az akadémikus rajzoktatás helyett a kreativitás kibontakoztatására törekedett. A Magyar Nemzeti Galéria budai Várba költözésekor, 1975-ben az akkori igazgató felajánlotta a rajztanárnak, hogy a múzeumban folytassa a gyerekek vizuális nevelését. Kapott egy hatalmas termet a restaurátor-műhely mellett, ott tevékenykedik négy évtizede a Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely, a GYIK Műhely. Szabados, pedagógusi és grafikusi tevékenysége mellett, a képzőművészeti szempontból is avantgárd fészeknek számító Mozgó Világ című folyóirat művészeti szerkesztője volt, ami azt is jelzi, milyen bonyolult képlet szerint működött a Kádár-korszak kultúrpolitikája. Mester és tanítványai mindenesetre olyan ihlető erővel hatottak egymásra, hogy a konceptuális művész ez idő tájt előszeretettel készített gyermekrajz-parafrázisokat, és műhelyében nevelkedett a kortárs képzőművészek színe-java, többek között Sinkó István, Kalmár István, Révész Sándor, Böröcz András, Keresztes Dóra.
Gyerekek munkában. Minden kezdet könnyű
Túry Gergely
Az óvodáskorú gyerekek elfogódottság nélkül járkálnak ma is a Galéria méltóságot sugárzó tereiben a folyosókon sorakozó, restaurálásra váró műtárgyak között, amelyekbe beleolvad egy-egy nagyobb GYIK-alkotás. „Kemény légy, mint a Rolling Stones” – virít a felirat egy kislány hátán, aki apja fiatalkori piros pólójában dolgozik elmélyülten az agyaggal. A szomszéd asztalnál egy fiú a szóleleményeivel szórakoztatja közönségét: „kesudiós csigavaj” szól társának, aki félredőlt keresztet állít az agyagtábla közepébe. Eplényi Anna, az egyik művész tanár, 2011 óta a GYIK Műhely vezetője, az agyagba nyomja a keresztet, emlékeztetve az alkotót a feladatára. A 8–11 éves gyerekek Xrix-Xkrax – Absztrakt nevű csoportja a carrarai márványbánya hasított kőtömbjeit mintázó gipszöntvényeit készíti, amikhez agyagból formázzák meg a kiöntőmintát. A lekonyuló kereszt pedig nem minősül a feladat kreatív újraértelmezésének, most azon kellene dolgozni, hogy keményre gyúrják a vizes agyagot. A GYIK Műhely ugyanis nem attól kreatív, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Jól körülhatárolt feladat mentén haladnak a foglalkozások, amibe persze belefér, sőt dicséretes, ha valaki kreatív megoldásokat talál ki.
„Személyes élményeimet meséltem el először a carrarai bányáról – magyarázza Schmidt Gertrúd iparművész, a foglalkozás másik állandó tanára –, majd helyszíni fotókat néztünk, Michelangelo műveiből vetítettünk, így a gyerekek láthatták, hogyan kel életre a márvány.” Megbeszélték, hogy milyen bányászati technikával szabdalják a kőtömböket a badacsonyi bazaltorgonákra emlékeztető felületekre. A csoport tagjai ennek a negatívját készítik el, méghozzá úgy, hogy apró kockákat, csempéket, térbeli formákat nyomkodnak bele az agyagba. Ebbe gipszet öntenek, az agyagot lefejtik, és szépen kiemelkednek a tömbök. Az iparművész tanár körül 4-5 fős állandó mag dolgozik. Mindannyian az Áldás utcai iskolából jöttek. Schmidt Gertrúd rajztanárként ott oktatja a vizuális angol tantárgy vizuális részét. Eredetileg Faragó Lívia angoltanár dolgozta ki a tantárgy módszertanát Sinkó István képzőművész tanárral, a GYIK Műhely előző vezetőjével, arra alapozva, hogy könnyebb megtanulni a szavakat vizuális rásegítéssel. A különböző technikákkal készített tárgyakat lefotózzák, majd a képet lekicsinyítik, végül beragasztják a füzetekbe, és ezekhez kapcsolódva tanulják meg a szaktanárral az angol szavakat, játékos könnyedséggel.
A GYIK Műhely foglalkozásaira korábban a középiskolás korosztályból is szép számmal jöttek. Az utóbbi években azonban a hetedik–nyolcadikosokat túlságosan lefoglalják a gimnáziumi előkészítők. A digitális világ is kihívást jelent az 1990 óta alapítványi formában működő, pályázatokból, szülői támogatásból fenntartott GYIK Műhely számára. „A nagyobbakat az agyagozás, a festés nem érdekli, csak az animáció” – mondja Eplényi Anna. A korosztályi határokat oly módon próbálják kitolni, hogy a Nemzeti Kulturális Alaptól pályázati úton kapott támogatásból reflektort, GoPro sportkamerákat vettek, amivel tudnak víz alatti felvételeket készíteni, alagutakban eszközöket mozgatni, halszemoptikával vizsgálódni. „Alig rajzolnak a gyerekek” – mondja Eplényi Anna, majd hozzáteszi: a különféle eszközökkel és technikákkal megismerkedve összetett kifejezésmódokat használnak. A tanárnő szerint 11–12 éves korig nem kell formakövető, alaktani rajzolást oktatni, ez később elsajátítható. A gyerekek fantáziáját, vizualitását viszont utólag nehéz fejleszteni.
Installáció Szabados Árpádról, a GYIK műhely alapítójáról. Mester és tanítványa
Túry Gergely
„Kalmár István, egykori GYIK-tanárom egyszer azt a feladatot adta, hogy próbáljuk átvilágítani a fejünket, és a gondolatainkat festményben elmondani” – emlékszik vissza Eplényi Anna. Manapság, folytatja, sok gyerek megrökönyödik, ha feladatul kapják: állítsanak elő vihart papírszalagokból. Vannak, akik nehezen szabadulnak a megszokott fa-, ház-, hercegnőrajzok és a Disney-filmek vizuális hatásától, és elkeserednek, hogy nem tudnak szépen rajzolni. A GYIK Műhelyben nem a rajzoláson, pláne nem a szép rajzoláson van a hangsúly. A feladat megfogalmazásakor persze nem lehet teljesen elszakadni a konkrét tárgyaktól. A kiindulás gyakran kapcsolódik egy ismert térbeli vagy tájbéli dologhoz ... jégvilág, cseppkő, hullámvasút, madárfészek ..., de más aspektusai elvonatkoztatnak attól, vagyis a feladat esetleg már csak mint rugaszkodási pontot, szerkezeti elemet őrzi meg az eredeti képet, megnyitva a teret az absztrakció előtt. „Igazán egyedi műalkotás abból születhet, ami elvonatkoztatáson, átértelmezésen alapul” – hangsúlyozza Eplényi Anna.
A gyerekeknek szükségük van inspirációra, hogy alkotásra hangolódjanak. Az óvodásokat mesével, verssel, a nagyobbakat vetített képpel lehet elvarázsolni. A lényeg, hogy megmozdítsa a fantáziát, de ne hívja elő a vizuális sémákat. Inspirációt adhatnak a polcokon felhalmozott, összegyűjtögetett tárgyak, alapanyagok is. Mint egy rendetlen ószeres raktárában, megfér egymással a filmtekercs, a cd, a csontváz felsőtest és a kartonpapír. Egy felső polcról próbababa nyújtogatja merev lábait, míg egy oktató egyszer bele nem lát valami vizuális problémát, és be nem építi a foglalkozásba. A kísérletezéshez kellenek a gyerekek számára szokatlan anyagok, amelyekkel a technikákat kipróbálhatják. A GYIK Műhely nem kézműves szakkör, még kevésbé hiperaktív gyerekeket foglalkoztató terápiás hely, és nem is művészpalánta-képző. Látni tudó, a művészetet befogadni, a maguk környezetét alakítani képes embereket nevel.
