Óriási üzlet a Class FM frekvenciája, de persze nem akárkinek

Egy menedzsernek jutott az a nemtelen feladat, hogy – legalábbis átmenetileg, de – bezárja Simicskáék legendásan jól profitáló médiumát, a Class FM rádiót. Földes Ádám már gyakorlott ebben: az ő kezében némult el a Danubius Rádió, és gyakorlatilag az ő leváltása után zárt be a Neo FM is, mindkét csatorna a frekvenciaosztogatás és médiafinanszírozás buktatóinak sajátosan magyar áldozata volt. A Class FM adása november 19-én biztosan leáll, mert a médiatörvény előírásainak betartásával addig már nem lehet jogerősen kihirdetni a frekvenciára kiírt pályázat győztesét, és szabályosan elindítani az új rádiót. Bár elvileg senkinek sem érdeke, hogy hetekre vagy akár hónapokra elnémuljon az ország leghallgatottabb rádiója, mégis ez fog történni.

A médiahatóság az eddigieknél is nagyobb befolyással és profittermelő képességgel bíró médiahatalmat akar valakinek a kezébe adni. Nem is rejti véka alá, hogy a már eddig is országosnak számító frekvencia vételkörzetét azokra a dimbes-dombos vidékekre is ki akarja terjeszteni, ahol eddig nem szólt a Class FM. Hivatalosan persze nyílt pályázatot terveznek, amelyen bárki indulhat, így az amerikai–német üzletemberpáros, Michael McNutt és Jürg Marquard is, akik néhány hete megvették a halálra ítélt adót Simicska Lajos üzlettársától, Nyerges Zsolttól. Csakhogy rajtuk kívül nem túl sokan hisznek abban, hogy az évente egymilliárd forint tiszta hasznot hozó rádió az övék maradhat. Valójában már hónapokkal ezelőtt elindult Simicskáék kiszorítása a rádiós piacról, és nem csak azzal, hogy az üzletember Orbán Viktort legeciző káromkodása óta egymást érik az addig érinthetetlennek tűnő Simicska-rádiók, a Class FM, a Music FM és a Lánchíd Rádió hatósági elmarasztalásai.

Januártól ugyanis már nem Simicskáék osztják el a hirdetési pénzeket a rádiók között, hanem a Rogán Antal szomszédjaként elhíresült Csetényi Csaba egyik érdekeltsége. A Kod Média gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra lökte ki a bizniszből a Sonitus Mediát, amelynek most lekoppintja az üzleti modelljét. Simicskáék Sonitusán évente 4-5 milliárd forint folyt át, amelyből 120–160 millió forint a tulajdonosok zsebében maradt. Idén már a Kod Média szerződött több tucat, a hirdetési piacon önmagában elveszett rádióval, ami alapján 12 hónap alatt 10–20 millió forint reklámpénzt költ el az adón. Ez a helyi rádiók számára komoly összeg, miközben a műsorukat telenyomják azokkal az állami hirdetésekkel, amelyeknek a kezelésére ugyancsak Csetényiék cégcsoportja szokott megbízást kapni. A híreket már amúgy is a Fidesz-központból kézivezérelt Magyar Távirati Iroda szállítja a rádióknak, így minden adott ahhoz, hogy a zömében igénytelen zeneszámok között az autóban, a boltban és a nagymama rádióján is a kormánypropaganda folyjon.

Kövér László a Karc FM stúdiójában. A kérdező nem biztos

Karc FM

A frekvenciák közül két budapesti már azoké, akik nyíltan a kormány mellé álltak Simicska Lajos médiabirodalmával szemben. A Karc FM mögött a Magyar Időket kiadó Liszkay Gábor áll. Liszkayék rádiójában önálló műsort kapott Orbán Viktor odaadó híve, Bayer Zsolt. A filmügyi kormánybiztos és egyben kaszinótulajdonos Andy Vajna pedig júniusban indította el a Rádió 1-et, amelynek már a beharangozója is revánsot ígért, méghozzá a Csillagok háborújának fordulataival. „De 2012. január 31-én a sötét Simi-birodalom két zenegyilkos rombolója, a Muzsikbogyó és a Klasztalan totális háborút indított, és elhallgattatta az igazi mai slágereket” – utaltak Simicska rádióira, és azt is kilátásba helyezték, hogy a jövőben vidéki frekvenciák elnyerésével terjeszkednek.

Mérés, másként

A médiahatóság átvállalja a rádiók hallgatottságának mérését, pontosabban annak finanszírozását. Eddig a frekvenciák üzemeltetői dobták össze azt az évi 60-70 millió forintot, amennyiért a TNS Hoffmann és a Mediameter szakemberei hónapról hónapra tanulmányozták az azt előfizető rádióadók hallgatói táborát. Az utóbbi időben azonban többen morgolódtak a módszer és a költségek miatt, a közszolgálati csatornák pedig teljesen kivonták magukat a mérés alól. Jelenleg hivatalosan nem is publikálják, mennyien hallgatják a Kossuthot, a Petőfit vagy a Dankó Rádiót. Ekkor dobta be az ötletet a médiahatóság, hogy átvállalja a feladatot. A jelenlegi állás szerint a jövőben az eddiginek a háromszorosát, évente mintegy 200 millió forint közpénzt szánnak arra, hogy tisztában legyenek a hallgatottsággal. A kereskedelmi rádiók ezzel kétségtelenül pénzt spórolnak meg, ám elveszítik megrendelői pozíciójukat.

Egyelőre azonban sem Vajnáék, sem Liszkayék nem pályáztak meg további adókat, úgy tűnik, várnak a tuti üzletre. A piaci szereplők körében több pletyka is kering: egyesek szerint az új rádiótulajdonosok felvásárlással próbálkoznak. Ennek egyik célpontja lehet a szűk félmilliós hallgatói táborral rendelkező Sláger Rádió, amely jelenleg egy román üzletember, Radu Morar birtokában van. Emlegetnek egy győri központú, vidéki hálózatot, az Ozone FM-et is, mint amely kívánatos lehet a Balatont és Miskolcot egyaránt magába foglaló vételkörzetével. Az előbbi a Class FM mellett az egyetlen olyan rádió, amely üzletileg is bejött, tavaly 135 millió forint profitot termelt. A Music FM és a Lánchíd Rádió ugyanakkor 2015-ben már masszívan veszteséges volt, pedig akkor még a Class FM Simicskáéknak vitte a profitot. Éppen ebből tanulva kellhet most a rádiófrekvencia-hullámok új lovasainak az egyetlen bőségesen termő országos kereskedelmi csatorna, ha a Médiatanács – várhatóan néhány héten belül – kiírja a pályázatot.

Kérdés persze, hogy Orbán Viktor mit akar. Ha okul a fejére nőtt gazdasági potentátok, így például Simicska Lajos vagy Spéder Zoltán esetéből (utóbbinak is van rádiós érdekeltsége, az InfoRádió), akkor nem biztos, hogy egy tőle többé-kevésbé független, erős országos kereskedelmi adót szívesen hallgatna. A Petőfi rádió például állami kézben, közszolgálati csatornaként is sikeres tudott lenni, egészen addig, amíg idén tavasszal el nem kezdték megreformálni. A Petőfit két éve még 1,1 millióan hallgatták, és tavaly is második volt 800 ezres táborával. Megpróbálták elvinni populáris irányba, de a kísérlet olyan rosszul sikerült, hogy néhány hónap alatt jelentős számú hallgatót veszített. Ebből indultak ki aztán a találgatások, hogy lenne egy huszárvágása a közmédiát szürke eminenciásként irányító fideszes politikusnak, Várhegyi Attilának: ha már úgyis bezár a Class FM, és ezzel frekvencia nélkül marad a celebek reggeli műsora, a Morning Show, miért ne igazolnák le őket a Petőfi csatornára? Sebestyén Balázsék egyelőre nem cáfolták a szóbeszédet, amelynek valóra váltása csak pénz kérdése. Ha valamivel többször reklámozzák a menekültellenes népszavazást a Petőfin, máris megvan a fedezet. Az pedig a legkevésbé számít, hogy az utóbbi fél évben többször bírságolták meg Sebestyénéket az olykor nyomdafestéket nem tűrő elszólásaikért, mint az azt megelőző években összesen, hiszen a Médiatanács csak azt támasztotta alá a sorozatlövéseivel, hogy a Class FM nem maradhat Simicskáéké. Így lehet, hogy nem is akkora baj, ha egy időre kiesik a Class FM, és addig a Petőfi magához tudja édesgetni a kereskedelmi adó hallgatóinak egy részét.