Egy nép azt mondta: elég volt.” „Megüzentük Brüsszelnek” – hirdetik országszerte az óriásplakátok. Hogy félreértés ne essék: az előbbi 1956 hatvanadik évfordulójára lenne hivatott emlékeztetni, egy – eredendően Márai Sándortól vett, de ebben a szövegösszefüggésben tudatos meghamisítással felérő – idézetben. Utóbbin az érvénytelen kvótanépszavazás kormány által interpretált, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő végeredménye, a „98% nem” felirat olvasható.
A 2016. októberi utcakép jól illusztrálja, hogy Orbán Viktor, aki Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén 1989-ben emlékezetes beszédet mondott, hogyan állítja aktuálpolitikai érdekei szolgálatába 1956-ot. A kormányzati narratívában a forradalom ma már mindössze egyetlen állomás az ország sérelemtörténetében. Ahogy Fókuszban rovatunk történész szerzője, Rainer M. János írja: ebben az olvasatban az olyan mártírok, mint Nagy Imre, csak zavaró tényezők. Ezért lett a forradalom 2016-os hivatalos hőse a géppisztollyal a kezében harcoló „pesti srác”. Ám hiába a megemlékezés címén kiosztott töméntelen pénz, mint a pályázatokról szóló cikkünkből is kiderül, a 13,5 milliárd forintból maradandóra nem futotta. Van helyette a halszagú Magyarországot megéneklő „ötvenhatos himnusz”. A HVG viszont inkább eddig publikálatlan, korabeli fotók felkutatásával készült az emlékezésre; az eredmény rendhagyó képösszeállításunkban látható.
A sajtópiaci átrendeződés legújabb fejleményeinek elemzése mellett a legendássá vált Pasa Park nem kevésbé legendás lakóinak is nyomába eredtünk. Tarlós Istvánnal készült interjúnkban megkérdeztük, hogy a kvótanépszavazáson feltűnő passzivitást mutató budapestieknek tartaniuk kell-e a kormány bosszújától. Ha a főpolgármesternek igaza van, és Orbán Viktor épp hogy a fővárosiak legfőbb pártfogója a kormányban, van ok az aggodalomra. Egyelőre a metróállomások tervezett felújítása marad el, ám a „bűnös város” más ügyekben is szenvedő alanya lehet a központi akaratnak. Nem alap nélküliek a kerületi önkormányzatok összevonásáról szóló hírek sem.
Simicska Lajos ideiglenesen Budapesten állomásozó hirdetőoszlopainak is megszámláltattak a napjai: eltávolításuk nem ment erőből, megy majd a törvénnyel elrendelt bontással. Egy másik valaha volt szövetséges, Spéder Zoltán Gazdaság rovatunkban feldolgozott bukásának a története is jól illusztrálja, hogyan végezhetik, akik az államhatalom védőszárnyai alatt remélnek boldogulást. Hogy miért lesznek széles társadalmi csoportok egy autokratikus rendszer lelkes hívei, még akkor is, ha a kivételezésnek esetleg nem ők a közvetlen haszonélvezői, azt Urbán László elemzi Capitaly rovatunkban. A közgazdász szerint a nemzetállami keretek közé zárkózás csak látszólag nyújt védelmet, hosszabb távon csak a lemaradást fokozza. Amin persze szintén jókat lehet búsongani, például az ötvenhatos megemlékezések ürügyén többmilliós állami támogatásokkal kistafírozott romkocsmákban.
