Lebuzizni – szexuális preferenciáiktól függetlenül –, csak azokat a homofób alakokat lehet, akik helyesnek vélik, ha a politikai közvélemény bünteti azokat, akiket melegnek vél. Helyes, ha elszenvedi ezt a büntetést az, aki helyesli. Helyes, ha homofób politikus és homofób szavazótábor szembekerül egymással, nem erősíti, hanem gyengíti egymást. A vád igazságtartalma közömbös, az sem probléma, ha homofób politikusok egymás kárára hazudnak.

Azért is helyes, ha homofób politikusok verik szét a homofób véleményközösséget, mert nem helyes, ha mások teszik ezt. Aki egy politikus melegségében nem lát politikai problémát, az nem buzizza le az illetőt akkor sem, ha a nyilvánosság előtt melegnek nyilvánítja őt, hiszen a lebuzizás föltételezi a melegellenességet. A nem meleg, de nem is melegellenes lebuzizottnak módjában áll a szavazókhoz fordulni azzal, hogy, ha valakit érdekel, ő speciel nem a vele egyneműekhez vonzódik, de ennek nincs jelentősége, ez a kedves szavazót ne befolyásolja, őt is és a meleg vagy melegnek gondolt kollégáit is a közérdekű ügyekkel kapcsolatos szándékai szerint ítéljék meg. Ezzel a reagálási lehetőséggel azonban sajnos nem szoktak élni.

A melegnek nyilvánítás akkor sem helyes, ha nem párosul negatív értékítélettel. És annak a részéről sem helyes, aki a maga melegségét is nyilvános ténnyé tette. Aki ugyanis nem ért egyet azzal, hogy bárki hátrányt szenvedjen a közéletben szexuális orientációja miatt, az ne akarjon ezzel kárt okozni senkinek, az önmagukat életfogytiglani önmegtagadásra, rejtőzködésre, hazudozásra ítélő homokos-homofób politikusoknak sem. Ungár Klára tehát, amilyen jó példát mutatott önmaga vállalásával, annyira rossz példát mutatott, amikor melegnek nyilvánított embereket, akik nem nyilvánították magukat annak.

Vannak kötelezően nyilvános és választhatóan nyilvános információk. Egy politikus vagyoni helyzetének alakulása, korruptságának ténye, mértéke és minden ezzel kapcsolatban elérhető információ például kötelezően nyilvános. Egy politikus szexuális orientációja és a melegséghez való viszonya viszont olyan információ, amelynek nyilvánosságáról mindenki maga dönthet, és ezt a döntést mindenkinek tiszteletben kell tartania. Aki homofób nézetek hordozójaként vagy a meleg párkapcsolaton alapuló családokat sértő alkotmányszöveg szerzőjeként jelenik meg a nyilvánosság előtt, mint Kocsis Máté vagy Szájer József, azokat csak ebben a minőségükben lehet és helyes támadni. Melegként azokat lehet emlegetni, akik ezt nyilvános ténnyé tették. Vannak és voltak ilyenek szép számmal az érett polgári demokráciákban. Népszerű jobb- és baloldali miniszterek, képviselők francia, brit, német, holland kormányokban és parlamentekben, párizsi, berlini, hamburgi polgármester, izlandi miniszterelnök stb. Klaus Wowereit, akit Berlin főpolgármesterének választottak meg, úgy vélekedett: „a comingoutom hozzájárulhatott ahhoz, hogy népszerű lettem. Sokan értékelik az őszinteséget.”

Minél több az olyan sikeres, népszerű közéleti személyiség, akinek a melegsége nyilvános tény, annál kevésbé lesz ezeknek a tényeknek politikai hatásuk, tehát egyre érdektelenebbek lesznek.

A Fidesz olyan pártnak indult, amelynek ebben a folyamatban fontos és pozitív szerepe lehet, aztán a hatalommaximalizálás szempontját követve fokozatosan önmaga ellentétévé vált, egykori ellenségeivel és rágalmazóival azonosult. A '90-es évek elején még természetes volt, hogy a párt frakciója Szájer mögött áll, amikor tiltakozik a melegek folyóiratának parlamenti diszkriminációja ellen. 1996-ban Szájer József a Fidesz frakcióvezetőjeként és vezérszónokaként még pártja nevében támogatta az MSZP–SZDSZ-kormány által benyújtott törvényjavaslatot, mely lehetővé tette az egynemű párok élettársi kapcsolatának bejegyzését. A párt akkor még ebben a tekintetben a „balliberálisnak” nevezett politikai tömbhöz tartozott, és szemben állt az ellenzék többi pártjával, a kisgazdákkal, az MDF-fel, a MIÉP-pel, amelyek a törvényjavaslatot hevesen elutasították.

Akkor még nem jutott eszébe Kósa Lajosnak, hogy „a családi értékeket relativizálja a bejegyzett homoszexuális élettársi kapcsolat támogatása”. A Fidesz egyértelműen ezt a relativizálást támogatta.

Azóta Orbán Viktor kiverte a fejéből – ha valaha is benne volt egyáltalán – a többnejűséget magától értetődőnek tekintő Ószövetséget és a történelmi tényeket, a homoszexuális kapcsolatokat természetesnek, mi több, üdvösnek tekintő hellenisztikus hagyományt, s azzal traktálta híveit, hogy az a családmodell, amelyet az alaptörvényben rögzítettek, „négyezer éves hagyomány”.

Kétségtelenül ocsmány dolog, amit a Fidesz Vonával művel. De ennek az ocsmány ügynek minden szereplője ugyanazt az ocsmányságot képviseli. A Fidesznek a műfaj legaljára züllesztett revolvertévéje lebuziztatja Vona Gábort azzal a Terry Blackkel, akivel igény szerint bármely pártot le lehet járatni, hiszen már sok éve dicsekszik vele, hogy milyen hosszú listája van neki a homoszexuális képviselőkről. Orbán Viktor azzal, hogy „nem ő szokott más férfiak szoknyája mögött állni”, a legaljasabb sunyisággal csatlakozik a lebuzizókhoz, Kövér László pedig házelnöki trónja magasából leszarja az Országgyűlés méltóságát és képviselőtársa jogait, megtagadván Vonától a válaszadás lehetőségét.

Vona a Facebookon mondta el, amit az Országgyűlésben nem mondhatott: „Ma Orbán Viktor a parlamenti vitánk során lesüllyedt a saját bulvármédiája szintjére. Olyat tett, amit eddig miniszterelnök nem. /.../ Reszkető, bosszúéhes kocsmapolitikussá töpörödött. Sajnáltam és szántam őt, mert egy kiégett, megroggyant embert láttam magam előtt vagdalkozni, aki nagyon félti a hatalmát. A minden alap nélküli homoszexuális vádaskodás úgy tűnik, hogy a kormányfő számára valamilyen rejtélyes okból személyes rögeszmévé vált. Természetesen nem kívánok Orbán Viktornak erre a szintjére lesüllyedni.” Vona Gábornak önérzeteskedését a világon semmi sem hitelesíti. Az általa vezetett párt szintje alá ugyanis még Orbán Viktor sem tud lesüllyedni.

Az egyéni lebuzizás csekélység a kollektív lebuzizáshoz képest. Márpedig Orbán Viktor és társai csakúgy, mint a Jobbik politikusai kollektíve lebuziznak minden politikai közösséget, pártot és civil szervezetet, mely kiáll – mint egykoron a Fidesz – a melegek, leszbikusok, transzneműek stb. jogi és társadalmi emancipációja mellett. Ugyanazzal a logikával, amellyel a zsidó emancipáció liberális  táborát zsidózták vagy zsidóbérencezték le a régi szép időkben.

Orbán maga ugyanolyan sunyi módon „rózsaszínezte” le az SZDSZ egészét annak idején, mint Vonát most. Semjén Zsolt pedig, akit Orbán akkor is, azóta is tábora ideológiai tartópillérének tekint, azt nyilatkozta, hogy az szavazzon a liberálisokra, aki azt szeretné, hogy „a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze".

A Jobbik politikusai ezt a kollektív lebuzizást még sokkal durvább formában művelik:

„A Jobbik Magyarországért mozgalom kénytelen feltenni a kérdést, hogy most épp homoszexuális vagy épp valamilyen zsidó lobbi az, aminek most engedelmeskedik a kormányzat, amikor Alföldi Róbert számára több száz millió forintot készül biztosítani, hogy ez a provokátor folytathassa a sok esetben magyar- és keresztényellenes színjátszást? /.../Nemcsak az önérzetünket sérti, hogy különböző zsidószervezetek ilyen elképesztő módon beavatkoznak a belügyeinkbe, nemcsak az ízlésünket sérti az, hogy különböző homoszexuális, provokatív megnyilvánulásokkal borzolják a kedélyünket, hanem ez már bizony nemzetbiztonsági kockázat is.” Ezt mondta Novák Előd Vona Gábor pártjának brutális Alföldi Róbert-ellenes kampányában.

„Gondolom az Önöknek sem jelent semmiféle problémát, hogy valaki ilyen felvonuláson, mint az állatkertben, már elnézést, az állatkertben is szoktak odaállni mindenféle állatok mellé, épületek mellé is szoktak állni, és gondolom híres emberek mellé is azért állnak, mert valamiért ez érdekességet képez, valószínűleg ő ilyen megfontolásból állt oda.” Ezzel reagált Zentai Plajner Zsolt a Jobbik szóvivője által a melegfelvonulásról készített felvételekre.

„A Jobbik idén nemcsak hagyományos tiltakozással, hanem az ellendemonstráció keretében belül (...) a nyilvánosság fegyverét is segítségül hívva kíván tenni gyermekeink védelmében és közösségünk egészséges fejlődésének biztosítása érdekében.” (Jónás Levente)

„Tudjuk, hogy »a gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak«. Jöjjön hát mindenki, akinek még jelentenek valamit a hagyományos, normális értékek, akiknek még szent a társadalom legszilárdabb közössége, a család, amely természetszerűen egy apából, egy anyából és közös gyermekekből áll össze egy egésszé! Ezen a héten ismét Nemzetünk legalapvetőbb pilléreit támadja a sötét háttérhatalom. (…) Álljunk ellen a sátáni erőknek, mutassuk meg, hogy még itt vagyunk!” (Toroczkai László)

„Budapest jelenleg nem a magyar nemzet fővárosa, hanem a Magyarországon fellelhető összes deviancia fellegvára; maffiózók, drogosok, homoszexuálisok paradicsoma.” (Szegedi Csanád)

„Ez nem más, mint a deviánsok jogainak támogatása és a betegség terjesztése a magyar nemzeten belül.(...) A Jobbik elvárja, hogy Sólyom László köztársasági elnök ítélje el erkölcsi alapon a homoszexuálisok felvonulását és az SZDSZ szélsőséges megnyilvánulását. Ez nem más, mint a deviánsok jogainak támogatása és a betegség terjesztése a magyar nemzeten belül.(...)” (Tóth Péter)

(A melegeket érintő idézetek bőséges gyűjteményét itt találja a kedves olvasó.)

Ez Vona Gábor pártjának a hangja. Ha nem az lesz, majd szól. Most például lett volna rá alkalma, ha lenne ilyen szándéka. De ennek semmi jele.

Imrédy Bélát 1944-ben súlyos méltánytalanságok érték. Horthy Miklós is, Szálasi Ferenc is lezsidózta őt. Éppen őt, éppen akkor, amikor ő sürgette leghevesebben a zsidók kipusztítását az országból.