A nyitott társadalom ellen rendezett konferenciát az Identitárius Egyetemisták Szövetsége, a nagyjából szélsőjobbként ismert irányzat legújabb startupja. Kiderült, hogy fordított rasszizmus áldozatának tartják magukat, illetve hogy nem tanultak meg rendesen angolul. De rendesen bezárt társadalmakban arra nincs is szükség.

A Hatvannégy Vármegye alelnöke, Incze Béla hosszan kitért a konferenciára szerinte „nem jó szándékkal” érkező „liberális újságírókra”, és ebbe valószínűleg beleértette a baloldali újságírókat is, meg azokat az aktivistákat, akikkel így összesen legalább a közönség egyharmadát alkották. Incze szerint ha ezek az emberek eltávolodnának a politikai korrektségtől, „akkor a valóság gyorsvonatként száguldana bele az arcukba”. Mindezt egy STOP Operation Soros felirat alatt, ami magyarul annyit tesz: állítsuk meg a Soros-hadműveletet.

Operation Crazypants: a Futóbolond hadművelet

Nick Griffin, a Brit Nemzeti Párt volt vezetője elmondta, hogy Soros György valószínűleg nem is élte át a holokausztot, mert a náci megszállás idején mindössze 13 éves volt, és ilyen fiatalon nemigen tanúsíthatott ellenállást. Beszédéből azt lehetett sejteni, hogy Papa Soros talán jelen sem volt, Griffin szerint legalábbis gyanús, hogy sohasem fejtette ki részletesebben akkori élményeit. Majd felelevenítette Soros angol font elleni spekulációit, és kifejtette, hogy az általa „mocskos öregemberként” emlegetett tőzsdeguru az akkori pénzpiaci manőverekből szerzett milliárdjaiból finanszírozza a „perverzió” és „aberráció” terjesztését világszerte.

Ezután az Identitesz (leánykori nevén: Antanténusz Szórakaténusz gobleinhímző- és makramészakkör) elnöke, a különösen feldúlt hangon beszélő László Balázs felhívta a hallgatók figyelmét arra, hogy „nem Soros György veszi el a magzatokat” és más hasonló aljasságokat sem saját kezűleg hajt végre az öregúr, de pénzeli és segíti a nemzetrontást, ezért ő „a legfőbb látható pusztító”.

László Balázs ösztöntudatos térfoglalókról beszélt, akik meg akarják hódítani Európát, és a megoldást az európai kultúra európai hegemóniájában jelölte meg. Elmondta, hogy ideje felébrednünk és a saját lábunkra állnunk végre, amit a tolmács sajátos módon úgy fordított, hogy „step on our feet”, ami magyarul azt jelenti: rálépnek a lábunkra. Orbán Ráhel és Vajna Timi országában, ahol a saját láb az új bikinihíd, a lábunkra lépés már-már kötelező költői kép.

Elcseszett jelentés

Az eseményt minden kétséget kizáróan dominálta a tolmácsolás sajátos jelensége: a megszólalók mind nagyon határozottan, néha már-már sodróan beszélték el dörgedelmeiket, amit aztán két-három mondatonként felfüggesztettek, hogy a tolmácsaik ott helyben fordítsák azt magyarról angolra vagy vissza, ami eleve szokatlan jelenség egy konferencián, legfeljebb diplomáciai helyzetben szokás konzekutív tolmácsot pódiumra állítani. Sajnos azonban egyik kijelölt tolmács sem tudott eléggé angolul egy ekkora feladathoz. Emiatt aztán a fentihez hasonló félrefordítások tömkelege mellett több olyan kínos alkalom is volt, amikor szegény fordítók, akik szemmel láthatóan lelkes hívei voltak a szónokoknak, hosszan és kínosan hallgattak, míg keresték a megfelelő szót, amit rendre nem találtak meg.

Ez egészen különleges ritmust kölcsönzött az előadásoknak, mintha valamiféle ellenpontozó zenei játék lett volna egyre emelkedő hangú szónokokkal és egyre zavartabb fordítókkal. Az alábbi videón látható egy ilyen szekvencia László Balázs beszédéből:

Incze Béla megjegyezte, hogy nem a Fidesz-kormány emelte rendszerszintre a korrupciót, csak éppen ők látványosabban csinálják, mint az elődeik. Több felszólaló is kritizálta a kapitalizmust, amelyet a liberalizmussal és a demokráciával azonosítottak. Ez nagyjából meg is egyezik azzal, amit a kapitalizmus liberális apologétái mondanak. Baloldali olvasóknak, akik értesültek arról, hogy a kapitalizmus többféle elnyomás, például éppen fasizmus idején is jól érzi magát, megakadhat a szeme ezeken a sorokon. Úgy tűnik ugyanis, hogy ezek a szigorú zakójú, pompadúrfrizurás nemzeti ficsúrok bizonyos részeit érzékelik a kinti világnak. Csak éppen, ahogyan az már rendesen a szélsőjobboldalon lenni szokott, a lehető legrosszabb válaszokat adják rá. És a saját lábukra lépnek, miközben rá akarnak állni.