A propaganda működése, az erotikus álmok titka és Lucas háborúi: a HVG nagy nyári könyvajánlója 1. rész
Idén is összegyűjtöttük azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
Nem találtak eddig fogást a inkognitóban kihelyezett, és a Jobbikéra erősen hajazó üzenetet közvetítő plakátokon a Lázár János utasítására létrejött kormányhivatali plakátkommandók. A Miniszterelnökség vezetője – ahogy arról beszámoltunk – egy augusztusi, a településkép védelmi törvény (vagyis a plakáttörvény) betartására hivatkozó utasításában írta elő, hogy a kormányhivatalok haladéktalanul mérjék fel és rögzítsék adatbázisba az illetékességi területükön elhelyezett reklámhordozókat.
A feladat koordinálására és a végrehajtás megszervezésére a hivataloknak külön munkacsoportot kellett felállítaniuk, ha pedig erre esetleg nem lett volna elegendő emberük, akkor „hivatali érdekből” más területen dolgozó állami tisztviselőket kellett átrendelniük a feladatra.
Lázár János persze nem véletlenül adott pont a nyári szabadságolások idején efféle különmunkát a hivataloknak: a rendelet megjelenésekor a kormánypártok már bő egy hónapja törték a fejüket, miként vehetnék elejét, hogy a Jobbik üzeneit közvetítő hirdető büntetlenül szórja tele az országot a plakáttörvényt kijátszó hirdetésekkel. Hiába vágta ugyanis éppen ketté a költségvetési pénzből működő szervezetek listaár alatti hirdetéseit megtiltó, botrányosan megszavazott törvény a Jobbik tavasz óta zajló kormányellenes kampányát, pár napon belül „A nép nem betiltható, de a kormány leváltható” üzenetek lepték el az országot - ugyanazokon a felüléeteken, ahol korábban a Jobbik hirdetései álltak. Az ellenzéki párttal bevallottan szimpatizáló Simicska Lajoshoz hirdetőcége, a Mahir, valamint a szintén az érdekeltségébe tartozó Publimont felületein megjelent hirdetéseken nem volt feltüntetve a megrendelő, így nemcsak a plakáttörvényt játszhatták ki könnyen, de politikai hirdetésnek sem számítanak. A Mahir is rendre azt mondta ezekről, hogy „magánmegrendelő megbízásából közzétett társadalmi célú üzenetek”.
Előtérben az eredeti plakát, mögötte a megrongált verzió
Túry Gergely
Már a törvényt meghekkelő első plakáthullámnál megindultak a találgatások, hogy vajon meddig tűri a kormány a szabályozásból gúnyt űző hirdetésözönt, de augusztus elején feltűntek az újabb, immár nyíltan a Jobbik által is hangoztatott béruniós kezdeményezést népszerűsítő szlogenek, majd azóta már azok folytatása is.
Bár az atv.hu már két hónapja arról írt, hogy Orbán Viktor dühös a plakáttörvény kijátszása miatt és már vizsgálják, miként lehetne bezárni a törvényben maradt kiskapukat, újabb törvénymódosítás jelei egyelőre nem látszottak-látszanak. Az egyetlen utalás a szigorításra Halász János, a Fidesz-frakció szóvivőjének a kifakadása volt, aki július végén azt mondta: ha felmerül, hogy kiskapuk maradtak, akkor azokat be kell zárni, és akkori állítása szerint a szeptemberi frakcióülésen foglalkoznak is majd a jelenséggel. A Fidesz frakcióvezetője ehhez képest a hvg.hu-nak augusztusban saját szóvivőjét is cáfolva azt mondta: nem érdekli őket a plakáttörvény-hekkelés, és – mivel a hülyeség sem betiltható – a törvényt sincs értelme módosítani.
Kósa Lajos lapunknak múlt héten is gyakorlatilag ugyanezt ismételte meg, két dologgal kiegészítve: az egyik, hogy a Fidesz időközben közvélemény-kutatást készíttetett a jelölés nélküli plakátokról, amelyből a frakcióvezető állítása szerint az derült ki, az emberek mindössze egyharmada észlelte a „Nép nem leváltható”-kezdetű és a béruniós hirdetéseket, de e csoporton belül is csak egyharmad volt szerinte azok aránya, akik azt gyanították, hogy a Jobbik áll névtelen plakátok mögött. Kósa Lajos másik érve az volt, hogy mivel mindkét hirdetés mögött „egyértelműen azonosítható a politikai szándék”, mindenképp politikai hirdetésnek és a plakátörvény alá tartozónak számítanak.
Ez azonban nincs így: a júniusban áterőltetett törvény ugyanis csak a költségvetési pénzből gazdálkodó szervezeteknek tiltotta meg a listaár alatti hirdetést, a jelöltelen plakátokat viszont magánszemély helyeztette ki.
Túry Gergely
Sejthetően erre jutottak a fent említett kormányhivatali plakátkommandók is: bár egyes hivataloknál - a miniszteri utasítást messze megelőzve - már július közepén kiadták a dolgozóknak, hogy fotózzák le és írják össze az óriásplakátokat, úgy tudjuk, máig egyetlen mahiros vagy publimontos hirdetést sem találtak jogsértőnek. Pedig a rendelet nagyon igyekezett megkönnyíteni a szabálytalankodóval szembeni fellépést: az ukáz szerint például a jogsértő plakátok miatt induló eljárásokban kizárólag a médiahirdetésifelület-értékesítőt, vagyis a hirdetések közzétevőjét – a gyakorlatban a Mahirt –, nem pedig a megrendelőt kell ügyfélnek tekinteni, őt sújtja tehát a példányonként 150 ezer forintos büntetés. A plakátokat pedig a jogsértés megállapítása után "haladéktalanul", a közzétevő értesítése nélkül, akár rendőri közreműködéssel el kell távolítani.
Múlt héten mind a 19 megyei kormányhivatalnak elküldtük a kérdést, hogy az utasítás megjelenése óta távolíttattak-e már el jogsértő plakátokat, és szabtak-e már ki utánuk közigazgatási bírságot. A hivatalok helyett kedden végül is a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkársága válaszolt. Eszerint a kormányhivatalok – a kerületi és járási hivatalokkal együttműködve – elvégezték a reklámhordozók felmérését, és az előzetes-utólagos ellenőrzéseket. Ezek alapján pedig - mint írták - országosan mindössze 105 jogsértően elhelyezett plakát eltávolítását rendelték el a hivatalok, bírságot azonban egy esetben sem szabtak ki.
A válasz után megkerestük Simicska Lajos hirdetőcégeit, hogy a 105 eltávolíttatott plakátból mennyi volt az ő hirdetésük, de hivatalosan nem akartak válaszolni. Más forrásból viszont úgy tudjuk, összesen körülbelül tucatnyi mahiros vagy publimontos plakátot szedettek le a hivatalok, de ezek mind hónapokkal korábbról kint maradt reklámok voltak, nem a „magánmegrendelő megbízásából közzétett társadalmi célú üzenetek”.
Pedig Simicska Lajos cégeinél információink szerint nagyon is próbálkoztak a kormányhivatalok: több megyéből is adatokat, dokumentumokat kértek be az inkognito-kampányról, különösképpen a titokzatos megrendelőről. A Mahir és a Publimont pedig már hetekkel korábbi válaszában meg is nevezte az illetőt - emlékeztetve azért a hivatalokat, hogy a betarttatni kívánt törvény csak a költségvetési pénzből gazdálkodó szervezetekre vonatkozik, magánhirdetőkre nem.
Ezzel együtt rejtély, hogy ha a kormányhivataloknál már hetek óta ott van az információ, hogy ki áll a kormány orra alá borsot törő bújtatott hirdetések mögött, akkor miért nem olvashattunk még leleplező cikket a strómanról valamely kormányközeli orgánumban, vagy miért nem közölt róla lejárató anyagot a műfajt amúgy csúcsra járató Origo vagy a TV2.
