Egy debreceni polgár megtudta, hogy a szomszéd telken vegyi üzemet akarnak építeni, és úgy gondolta, hogy ez az ő érdekeit sérti, mert az egészségre veszélyes, és a közlekedés nagy zajjal fog járni. Kérte, hogy ügyfélként vonják be a telekalakítási eljárásba, vagyis hivatalosan hallgassák meg a kifogásait. Ezt a hivatalok több menetben elutasították, és ezt tette a bíróság is. Arra hivatkoztak, hogy egy kormányrendelet felsorolja, kik adhatnak be „telekalakítás engedélyezése iránti kérelmet”, és ezek között nem szerepel a telekszomszéd. Ezután fordult az érintett az Alkotmánybírósághoz.

A testület öttagú tanácsa egyetértett vele, és meglepően egyszerű érvekkel döntötte meg a kormányhivatalok és a bíróság érvelését. Előszöris a panaszos nem engedélyt kért, amire a rendelet felsorolása vonatkozik, hanem a szomszéd által kért engedély megadását megelőző eljárásba kívánt ügyfélként beleszólni. De ennél is fontosabb, hogy létezik egy közigazgatási eljárási törvény, amely világosan kimondja: „ügyfél az, …akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti”. És a panaszos egyértelműen ilyen. Márpedig egy kormányrendelet nem lehet ellentétes a magasabb jogszabállyal, a törvénnyel, vagyis még ha a kormányrendelet tényleg kizárná is a szomszédot a lehetséges ügyfelek közül, akkor is a törvény lenne az erősebb. Ráadásul mindezt egy hasonló ügyben már két éve kimondta az Ab, csak oda kellett volna rá figyelni.

A határozat szövege arra utal, hogy az ügy elhúzódása miatt talán már elkésett az igazságtétel, vagyis lehet, hogy a kifogásolt üzem már felépült anélkül, hogy meghallgatták volna a szomszéd ellenvetéseit. De a jövőre nézve – főleg mivel már másodszor mondta ki az Ab – még lehet hatása.