A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Ha valaki alkalmazottként, a munkáját végezve képvisel a bíróság előtt egy közhatalmi szervet, attól nem válik maga is közhatalom gyakorlójává, tehát engedélye nélkül nem lehet róla képfelvételt bemutatni – ezzel az indokkal utasította el az Alkotmánybíróság Gaudi-Nagy Tamás egykori Jobbik-képviselő alkotmányjogi panaszát.
A jogász Gaudi-Nagy 2014-ben egy bírósági tárgyaláson képviselt valakit a 2006 őszi események során eljárt rendőrökkel szemben, és felháborította az az érvelés, amellyel a rendőrség jogtanácsosai védték a perbe fogottakat. Ezért ügyfele – az érintettek és a bíró tilalma ellenére – felvételt készített róluk, amelyet nevükkel és az őket élesen bíráló megjegyzéssel együtt látni lehetett a Youtube-on és a Facebook-on. Erre viszont a két jogász perelte be Gaudi-Nagyékat, akit a bíróságok bocsánatkérésre és sérelmi díj fizetésére köteleztek, és ezt a Kúria is jóváhagyta. (Cikkünk korábbi verziójában tévesen írtuk azt, hogy a felvételt az ügyvéd készítette - a szerk.)
Ezután fordult Gaudi-Nagy Tamás az Alkotmánybírósághoz, hivatkozva azokra az Ab-határozatokra, amelyek több évi vita után megengedték a hivatalosan fellépő rendőrök arcának megmutatását. Úgy érvelt, hogy tudósításnak elsőbbséget kellett volna élveznie a képmáshoz való joggal szemben, hiszen egy jogsértett magánszemélynek a közhatalmi szervvel szembeni jogvitájáról szólt.
Az Ab szerint ez tévedés. Az említett határozatok ugyanis abban az esetben adtak elsőbbséget a sajtószabadságnak, amikor a rendőrök nyilvánosan, szolgálati feladatuk ellátása érdekében, közhatalom gyakorlójaként szerepeltek. Ekkor – ellentétben több korábbi bírói ítélettel – engedélyük nélkül is meg lehet mutatni az arcukat, nem kell „kikockázni”.
De a bírósági tárgyalásra, még ha nyilvános is, ez nem vonatkozik. Ott a bírón és az ügyészen kívül csak azt szabad arccal mutatni, aki ehhez hozzájárul, és ez a rendőrség jogászára is igaz, aki ott nem közhatalmat gyakorol, hanem a munkaköri kötelezettségét teljesíti. Vagyis Gaudi-Nagyék elmarasztalása jogos volt.
Az öt tagú tanácsból ezzel egyedül Pokol Béla alkotmánybíró nem értett egyet. Szerinte ha „a minden önálló döntési lehetőség nélküli, kivezényelt ’kisrendőrt’” közszereplőnek tekintik, akkor a bíróságra küldött rendőrségi jogtanácsos is az.
