Hatalmas üzletet nyer és hatalmas kockázatot vállal a 4iG a magyar hadiipari privatizációval
Mi volt a baj az állami tulajdonú hadiiparral és mit tud vele kezdeni az 4iG? És hol mond ellen Orbánnak Nagy Márton minisztériuma?
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy, a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter. Úgy hívták, Süli János. Ment-ment Süli János a nagy kerek erdőben, és egyszer csak elért Magyarkeszire. Hát, ha már itt vagyok, gondolta, betérek a helyi korcsmába.
Hej, lett ott nagy sürgés-forgás, hát itt van a miniszter, kiáltották egymásnak a helyiek, nosza, hozzatok gyorsan töltött pávát, kandírozott medvét, vaddisznóteát. De nem, Süli János nem kért a pompázatos terülj-terülj asztalkámból, csak leült a helyiekkel, hogy megigya az áldomást.
A magyarkesziek pedig elámultak Süli János emberségén, és kiöntötték neki a szívüket.
Süli János végighallgatta őket, egytől egyig, mindenkihez volt egy-egy jó szava:
"Megtapasztaltuk, a magyar falusi kocsma – kedden este legalábbis – csendes. Munkáról, lehetőségről beszélgetnek. Elmondtam: kinek-kinek elérhető célokat kell maga elé tűznie. Aki úgy érzi, tanuljon, amíg teheti. De nem kell mindenkinek egyetemet végezni. Egy jó szakma – az életkereseteket tekintve is – felér egy diplomával. Az a fontos, hogy boldog legyen az ember, bármit is csinál!"
A magyarkeszi emberek egy életre elraktározták szívükben ezeket a szavakat, majd hazaballagtak, és megnézték a pjongcsangi sífutóversenyek összefoglalóját.
A miniszter pedig visszaült orosz fűtőelemek illatát sugárzó hintajába, és visszarepült az orosz hitelekkel és izotópokkal tarkított univerzumába. A magyarkeszi úton a helyi kölkek még most is nézik kocsikerekeinek nyomdokát.
Talán emléktábla is lesz róla.
