Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Az első kérdés az volt a listavezetőkhöz (kiegészülve Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológussal, az MTA főmunkatársával, valamint Kormos Krisztiánnal, a Független Diákparlament tagjával), hogy mi az oktatás célja.
A Jobbik elnöke azzal kezdte, hogy büszke a fiatalokra, majd jelzésértékűnek tekintette, hogy ki az, aki itt van és ki az, aki megint nem állt ki vitázni. A kérdésre válaszolva Vona elmondta, szerinte az oktatás célja a gyermek, az, hogy egyénileg és közösségben is sikeres, boldog emberek kerüljenek ki a rendszerből. „A cél az, hogy XXI. századi tudást adjunk át. De ez most nincs így, a ma iskolája a múltra készít fel, nem a jövőre.” Vona hozzátette, a mai oktatási rendszernek mindenki csak áldozata, a gyermek ugyanúgy, mint a tanár és a szülő.
Karácsony Gergely azzal kezdte, hogy meglátása szerint a Jobbik oktatáspolitikai hozzáállásából nem olvasható ki a XXI. század, náluk szerepelt először a tankönyvpiac államosítása és a kötelező hit- és erkölcstan bevezetése. „A Fidesz nem csinált mást, csak megvalósította a Jobbik programját.” Az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje azonban úgy látja, az iskola feladata, hogy a kíváncsi gyerekekből kíváncsi felnőtteket neveljenek. A II. világháborúhoz és a Don-kanyarban elszenvedett vereséghez hasonlította azt, ha Magyarország nem zárkózik fel, hanem lemarad a negyedik ipari forradalomban, ahol a tudás a legfontosabb.
Ma nincs fontosabb nemzeti ügy a tudásnál.
Az LMP társelnöke pártja idevágó programpontját ismertette, miszerint 100 költségvetési forintból 20-at az oktatásra költene, egy kis Svájcot hozna létre. Ugyanakkor szerinte – és itt Karácsony Gergelyhez fordult, neki volt a legtöbb köze az MSZP-hez – a züllés nem 2010-ben kezdődött. Véleménye szerint élményközpontú oktatás kellene, most nagyon sok a stressz.
A szakértő is megszólalt a vitablokk végén, Gyarmathy szerint az oktatásnak úgy kellene működnie, hogy a diák tanuljon, felejtsen, majd újra tanuljon. „Ma az iskola azzal árt, hogy minél többet akar tanítani, a diák annál kevesebbet tanul.”
Szóba került az is, hogy milyen konkrét intézkedéseket vezetnének be a miniszterelnök-jelöltek, ha kormányt alakíthatnának.
- Karácsony negyedével csökkentené a tananyagot és bért emelne, valamint visszaadná a tanítás szabadságát, továbbá nyolcévente egy év átképzésre küldené a tanárokat.
- Szél új alaptantervet, több autonómiát és pénzt tenne a rendszerbe.
- Vona a terheket, az óraszámot és az osztálylétszámot csökkentené, növelné a diákönkormányzatok szerepét és ő is béreket emelne.
Téma volt az is, hogyan kellene működni egy modern oktatási rendszernek. Itt sem volt nagy különbség a vitázó felek között (több szakember, kevesebb diák, nem tankönyvi ismeretek biflázása, kooperáció), Szél Bernadett azonban hozzátette, szerinte
Orbán ott hibázott, hogy csak két dologban nem bízott. A tanárban és a diákban.
Szerinte Orbánék oktatási rendszere azért nem demokratikus, mert az országot sem demokratikusan vezetik. A diákok azonban képesek forradalmat csinálni, ahogy ezt már bizonyították is. „Április 8-án is erre van szükség, meg kell szerveződni.” Vona Gábor pedig már annyira néppártosodott, hogy Vekerdy Tamást idézve azt mondta, nem a tananyagot kellene tanítani, hanem a gyerekeket.
A felek hosszan időztek az integráció kontra szegregáció kérdésnél, amikor az került szóba, hogyan lehetne csökkenteni a diákok közti esélykülönbségeket. Karácsony Gergely itt arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte a Jobbik azért nem írta alá a minden más ellenzéki párt által szignózott Oktatási Minimumot, mert abban az integrált oktatás mellett tesznek hitet. Vona Gábor erre azt mondta, a Jobbik szerint is fontos az integráció, csak a hogyannal nem értenek egyet. A Jobbik elnöke szerint káros a szegregáció, de a dogmatikus integráció spontán szegregációhoz vezet. Amíg Karácsony szerint szakmai konszenzus van abban, hogy az integrált oktatás a jó, Vona csak annyit mondott, a társadalmi integráció szent cél, de nem eszköz. Mivel itt véleménykülönbség alakult ki, a Jobbik elnöke azzal poénkodott:
Talán mégsem akarjuk együtt lebontani a kerítést, ha ilyen vitákat folytatunk egymással.
Szerinte a differenciált oktatás az út az integrációhoz.
Szél beszélt még arról, hogy a tankötelezettséget 18 évre emelné vissza, de a szavazójog korhatárát 16 évre csökkentené, amivel Karácsony is egyetértett, majd odaszúrt a Jobbik elnökének, hogy a ma Vona Gáborával egyetért, de két éve a Jobbik-elnök még nem ilyeneket mondott.
Vona erre azt mondta, Orbán elmúlt nyolc éve megtanította a belülről jövő demokráciatiszteletre, ő párton belül, Karácsony pártokon át változott, amire Karácsony csak annyit felelt, ő elvhű, nem párthű.
Szél nem szállt be az adok-kapokba, igaz, nem is lett radikálisból néppárti és nem is vándorolt pártról pártra, inkább a diákokhoz fordult és azt mondta, követeljék ki a demokráciát, vigyék el magukkal szavazni az egész iskolát.
