Elisabeth Kübler-Ross, a neves pszichiáter szerint a gyász öt fázisa a következő:

• Tagadás
• Düh
• Alkudozás
• Depresszió
• Beletörődés

A baloldali ellenzék az első fázisig jutott el négy nappal a választások után. Ugyan súlyos demokráciadeficitet mutat az, ha több olyan szavazókör is volt az országban, ahol ellenzéki pártok listán egyetlen szavazatot sem kaptak, miközben egyéniben ikszeltek az adott párt jelöltjére (erről részletes cikket is olvashat a hvg.hu oldalán), a szavazólapokkal elkövetett tömeges csalásról ezzel együtt mégsem érdemes beszélni, a választás megismétlését követelni nem indokolt. Azzal együtt, hogy voltak és vannak is szoros választókerületek (a dolgok jelenlegi állása szerint Szél Bernadett egyéniben alig 800 szavazattal van a Fidesz jelöltje mögött, egy másik helyen pedig Szatmáry Kristóf és a Fidesz nem egész ezer vokssal vezet).

A szabad, tisztességes és transzparens választás, illetve a választási eredmények megismerésének lehetősége egy demokratikus államberendezkedés esetén alapkövetelmény, ennek érdekében felszólalni legitim. Igen, kell arról beszélni, hogy a rendszer lehetővé tette, hogy mindenki szavazata épp úgy számítson, mint másoké. De amikor az ellenzék zászlajára tűzi a csalásvádat, akkor 2014 után 2018-ban is próbálja megúszni saját, demokratikus elszámoltatásukat a kudarc miatt.

Orbán Viktor az eredményvárón

Túry Gergely

A négy éve csúfos vereséget szenvedett baloldali összefogást az érintett politikusok szerint a polgárok követelték ki azzal, hogy 2013. október 23-án nem hagyták szóhoz jutni Mesterházy Attilát „összefogást”, „összefogást” skandálással. Mesterházy ettől olyan jámborrá és alázatossá vált, hogy erőből lenyomta Bajnai Gordon torkán, hogy a volt kormányfő asszisztáljon neki a remélt választási győzelemhez. Lett is belőle bukás, utána a szembenézés annyiból állt, hogy Bajnai Gordon távozott a közéletből, Mesterházy két bebukott nekifutás után hátrébb sorolt (hogy valamikor visszatérhessen), és közösen jó mélyre temették a közös listás megmérettetést.

Így alakult ki 2018-ra a koordináció, ez annyit tesz, hogy a választókerületi szinten visszaléptek egymás javára bizonyos pártok jelöltjei. A négy éve összefogók megtették ezt hónapokkal a szavazás előtt, a többiek igyekeztek az egészet elsunnyogni, ha pedig léptek, akkor azt is csak az utolsó pillanatban. Az egymástól viszolygó ellenzéki pártoknak valójában nagyon is jól jött az NVI, Pálffy Ilona és a helyi választási irodát vezetők április 8-i szerencsétlenkedése, mert – amíg a választások előtt még kormányváltást vizionáltak – most lehet azt harsogni:

csalással szerzett újra, harmadjára kétharmadot a Fidesz.

A helyzet azonban az, hogy a valódi csalás a rendszerben van, és nagyon bonyolult elmagyarázni. A szavazólapokkal való csalás viszont rettentő nehézkes, és tömegesen nem is kivitelezhető. De a vádját könnyű az éterbe harsogni. Ennek rövid távú politikai haszna csekély lesz. A sok sajtótájékoztató mindössze a vereség feldolgozását akadályozza. A Fidesz szavazóit nem győzik majd meg a vádak, a vasárnap keserű könnyeket hullatók pedig eleve csalásnak érezték az egészet. Az intézmények mindenesetre stabilan állnak, hogy minden támadást Orbán védelmében visszaverjenek.

A vesztesek közül egyedül a Jobbik vezetője nézett szembe azzal, hogy csekély értelme van a folytatásnak, lemondott és a parlamenti mandátumát sem veszi át, átmeneti visszavonulása mögött azonban komoly taktikai megfontolások húzódhatnak.

Vona Gábor a Jobbik eredményváróján

Fazekas István

Az MSZP-nél már most többen rárepültek a koncra, ugyan Molnár Gyula lemondott, de hosszú évek kihagyása után újra parlamenti politikus lesz, sőt már most olyan víziót vázolt elnagyolt ecsetvonásokkal, hogy mozgalom kell, és Karácsony Gergelyre kell építkezni (ő közben húz vissza Zuglóba). A nyárra tervezett tisztújításig hetente fogunk neveket hallani, hogy most éppen ki tartja képesnek magát arra, hogy vezesse pártját. Lesz, aki teljesen balra tekerné a pártot, lesz, aki a Karácsony Gergely-i utat folytatná és lesznek kalapból előhúzott bohócok is.

Karácsony Gergely és Molnár Gyula április 8-án

Reviczky Zsolt

A DK-nál egyelőre semmi nem lesz, Gyurcsánynak nincs alternatívája, ő magát továbbra is Orbán kérlelhetetlen ellenzékének fogja nevezni. Marad minden második szava tolvajozás, maffiázás, köztörvényes bűnözőzés. Van azonban egy probléma, amit nem gondoltak át: Gyurcsány tábora épp úgy elöregedik, mint a jelek szerint a Fideszé. Orbán hatalmas bázisból merítkezik, Gyurcsány viszont alig jutott a küszöb fölé. Egy további demográfiai lemorzsolódást ez a párt nem él túl. (Azért következmények vannak: a párt egyik alelnöke, vidékpolitikusa, Nagy-Huszein Tibor lemondott a Fidesz vidéki előretörése miatt.)

Gyurcsány Ferenc eredményt hirdet

Asszonyi Eszter

Az LMP-nek nem csak a jelene, de a jövője is rejtély. Már a választások előtt megtelt a bili, amit csak a választások után borítottak. Volt minden: később nyertes jelöltek javára visszalépők, különutasok, SRB-k, Hadházyk és Schifferek estek egymásnak, miközben egyik elnökségi tagjuk, újdonsült képviselőjük a volt Simicska-médiabirodalom megvásárlását fontolgatja. Az alternatívák szűkössége hozott ugyan 350 ezer embert, de a párt nem véletlenül felejtett el ünnepelni: választóik jó része is megundorodott tőlük másnapra.

Szél Bernadett az LMP eredményváróján

Fülöp Máté

A választási csalás vádja tehát rövid távú politikai érdek, és nem alkalmas arra, amire kitalálták. De a Fidesz számára mégsem veszélytelen. Mert az ellenzéki szavazók számára az volt igazán letaglózó a vasárnapi eredményben, hogy a magas részvétel és a 49 százalékos fideszes győzelem legitimitást adott az országdúláshoz. Ha most sikerül a csalás legendáját megalapozni, ez abban az esetben még egyszer kellemetlenné válhat Orbán számára, amikor a kormányzása nehéz szakaszhoz ér. Ha egy külső gazdasági válság hatására népszerűtlen intézkedéseket kell tenni, akkor nagyon nem lesz mindegy, hány ember asszociál majd rájuk csalóként.

A mostani vita tehát nem a rendszer korrekcióját célozza, vagy az igazságot keresi, hanem politikai fegyvernek építik. Mindenki mindenki ellen. Ugyanakkor amíg az, hogy a szavazók csalást kiabálnak, mert követelik magunkak a gyászt, a pártoknak nem ebben kellene partnernek lenni, hanem vállalni a felelősséget.

*

Tordai Csaba, az Átlátszó ügyvédje is kifejtette, szerinte miért nem történt választási csalás. Három pontot említ:

„1) A szavazatszámláló bizottságokban rendszerszinten és tömegesen a lehetetlenséggel határos csalni. Ötvenezer embert kellene beavatni a csalásba, ami pedig garantálja azt, hogy a dolog kiderül.

2) A szavazatszámlálásról készített jegyzőkönyv informatikai feldolgozása során elvileg előfordulhat csalás, nem is kell hozzá széles körben beavatni embereket. Ami ezt valószerűtlenné teszi, hogy könnyű lebukni: a papíralapú jegyzőkönyvekkel összevethetőek az informatikai rendszerben rögzített adatok, és ha eltérés van, az kibukik menthetetlenül.

3) Az informatikai rendszerben rögzített szavazóköri adatok nyilvánosak, azok alapján bárki képes legenerálni az eredményt, így azzal sem igazán lehet csalni.”

Miközben most mindenki mozgalmakat indít, még egyszer fontosnak tartjuk leszögezni, a csalásgyanú, de még inkább a csalás árnyékként megjelentetett képe szürkébbre festi Magyarországot, de igaza lehetett abban Orbán Viktornak, hogy ellenzékváltó hangulat van az országban – ez magas részvétel mellett be is bizonyosodott.