A közelmúltban a 2018-as oroszországi elnökválasztást is nagy fölénnyel nyerő Vlagyimir Putyinról egy rövid videó járta be a közösségi médiát, ebben az elnököt egy futóverseny elsőként célba érkező résztvevőjeként ábrázolják. (Futás közben az örökös elnök sajnálatos módon a többi versenyzőt lepuffantja.) Most Orbán Viktor tűnik fel egy hasonló videóban, akinek pártja(i) ugyan az elmúlt két alkalommal nem tudták megszerezni a szavazatok többségét, mégis, a választási rendszer szinte tökéletes testre szabásával mindkét esetben a parlamenti székek kétharmadához jutottak. Utóbbi esetben a vetélytársaknak a futópályáról való eltávolítását (szerencsére) átvitt értelemben kell felfogni (gondoljunk csak a konkurencia médiamegjelenéstől való elzárására és/vagy egzisztenciális ellehetetlenítésére).

Már a választások előtt sok szó esett a magyarországi közjogi-politikai rendszer mélyreható és jogilag kódolt problémáiról, melynek legszembetűnőbb példáit épp a választások szabályai és környezete illusztrálja (média, állami intézmények). Ilyen a kormányzat elképesztő túlhatalma a médiában: a vidéki lapok felvásárlása és egyben a vidéki sajtópluralizmus felszámolása, a rádióban és televízióban látható nyílt propaganda, a Népszabadság megszüntetése, a közszolgálati média kormánymédiává züllesztése. Vagy említhetjük a választókerületek manipulatív átrajzolását és a tisztességes felülvizsgálati eljárás kialakításának hiányát, vagy a győztes-kompenzáció bevezetését is, utóbbi csak annak juthat eszébe, aki azt gondolja, hogy a relatív többség mindig nála lesz, és fél attól, hogy 2/3-a nem lesz. Sokat írtak a határon túli magyarok szavazásánál rendszerszinten kódolt visszaélésekről, például a levélszavazatoknak a kormányzat politikai szövetségesei által való összegyűjtéséről, a szavazólap kitöltésében való segédkezésről, a nyílt szavazásról, illetve a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők névjegyzékével kapcsolatos visszaélési lehetőségekről. Alaposan elemzett téma az is, hogy a határon túli magyarokkal szemben a kivándorolt – és a szövetséges politikai pártokon, valamint a honosítási intézményeken keresztül nem befolyásolható – magyarországiak elé a rendszer milyen akadályokat gördít a szavazatuk leadásánál. Szembeötlő az intézmények, így különösen az Alkotmánybíróság cinikus közreműködése e diszkriminatív állapot fenntartásában. A választások előtt cikkeztek a kormányzatnak egy korábbi, de erre a választásokra élesített fegyveréről, nevezetesen, hogy a mindenkori hatalomtól függésben tartott kisebbségi önkormányzati rendszert felhasználva kedvezményes mandátummal nemzetiségi képviselőket lehet bejuttatni a Parlamentbe.

Ráadásul, ahogy más területeken, úgy itt is megtörtént a fontos pozícióknak a hatalom számára megbízható emberekkel való feltöltése. Gondolhatunk például a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elnökére, aki egy személyben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora is, és a testület ügyrendje alapján, több területen túlhatalommal lett felruházva. Az Állami Számvevőszék tavalyi, kizárólag ellenzéki pártokat sújtó büntetési hadjárata szintén számos kérdést vet fel az intézmény politikai függetlenségével kapcsolatban.

A választási rendszert is jellemzik tehát azok a szabályok, amiket gyakran „a máshol is van ilyen” érvvel szoktak elintézni, de ebben a rendszerben különösen igazságtalannak tűnnek. Ilyen például, hogy a kampányt végigvivő, de a közszolgálatinak mondott, országos médiafelületektől elzárt párt, ha nem éri el az 1 %-ot a kampányra kapott és elköltött pénzt köteles visszafizetni, ami komoly egzisztenciális fenyegetést jelent például az újonnan induló pártok vezetőinek. Mindeközben az állampárt közpénzből (adóforintjainkból) tízmilliárdokat költhet rasszista plakátkampányra, és jól bejáratott autokráciákat megszégyenítő módon csúszik egybe a kormányzati és a pártreklám, holott a nemzetközi választási megfigyelők ezt a gyakorlatot már 2014-ben is súlyos kritikával illették. A politikai pedofilia (óvodásokkal, iskolásokkal való kampányolást) szintén a Fidesz–KDNP kampányának lényegi eleme volt.

A választások után a diskurzus egy új fejezettel is gazdagodott, hogy esetleg a határon túli szavazatokkal való visszaélések mellett a kormányzó pártszövetség a határokon belül sem tartotta be a saját magára írt szabályait, és ehhez felhasználta az általa kialakított intézményrendszert, esetleg a választási szoftvert is manipulálták. A vita olyan kérdésekről folyik, hogy a Nemzeti Választási Iroda (NVI) honlapja miért pont a választások napján robbant le, elérhetetlenné téve számos érdemi információt, vagy hogy az NVI-től a választópolgárok miért nem kapnak este 11-ig adatot, amikor végül megtudhatták, hogy meglesz a Fidesz–KDNP 2/3-a. A változó részvételi és névjegyzéki adatokra vonatkozó, közérthető és elfogadható indokolás hiánya, a százas nagyságrendben rosszul rögzített szavazóköri adatok, a máig magyarázat nélkül hagyott történetek szavazókörbe bezárt szavazatszámláló bizottságokról, az eljárási törvénnyel szembemenő, a jegyzőkönyv azonnali leadását késleltető helyi választási irodákból érkező utasításokról bizonyosan nem a választási eljárás tisztességének érzetét erősítik a polgárokban. Soha korábbi választáson nem találkozhattunk ilyen mennyiségben az online nyilvánosságban szavazatszámlálók kétségbeesett beszámolóival.

Mindemellett az NVI meg sem próbálja a közbizalmat visszaszerezni. Miközben a tisztességes tájékoztatáshoz – a választási eljárási törvényben is rögzítve – hozzátartozik a választási szerv honlapjának működtetése, az NVI-t láthatóan nem zavarja, ha napokra elérhetetlenné válnak a legalapvetőbb információk. Amikor e sorokat írjuk, a valasztas.hu honlapon még mindig csak egy pdf-fájl található a helyi választási bizottságok elérhetőségével, az NVI elérhetőségeit pedig továbbra is csak a Google valasztas.hu oldalról készült tárolt változatában láthatjuk. Jól illusztrálja az NVI vezetőjének cinizmusát, hogy szerinte a panasztétellel kapcsolatos jogszabályok, iránymutatások és tájékoztatók elérhetetlensége nem probléma, hiszen aki panaszt akar tenni, az nyilván a jogszabályi rendelkezéseket is ismeri. Mindeközben a 2013-ban elfogadott választási eljárási törvény – a nemzetközileg sztenderdekkel és garanciákkal szembemenve – olyan felesleges formai feltételeket ír elő, ami a jogállamiságot sértő módon, indokolatlanul korlátozza a hatékony jogorvoslati eljárást. Emlékezzünk: 2014-ben a benyújtott panaszok és fellebbezések 65%-át utasította el az NVB pusztán formai okok miatt, minden érdemi, tartalmi vizsgálódás nélkül, és e téren a mostani választás is hasonló képet mutat.

Úgy gondoljuk, téved, aki mindezeket a történéseket jogállami kontextusba próbálja helyezni és azt állítja, hogy ha van is visszaélés, akkor az úgyis napvilágra kerül, hiszen az intézmények még működnek. A fentieket figyelembe véve, indokoltabb arra a következtetésre jutni, hogy az intézményrendszer diszfunkcionalitása és a többpárti, de nem tisztességes, egyenlőtlen feltételek mentén, elfogult médiakörnyezetben, nem semleges állami szervek közreműködésével lebonyolított választás álcázóhálója mögötti jogintézmények és gyakorlat egy „fontosabb” cél szolgálatába vannak állítva: ez pedig a kormányzat hatalmon tartása. Közben van is választás, meg nincs is.

A választás rendes körülmények nem élet-halál harc, hanem arra az elvre épül, hogy elfogadjuk a másik létezését, és olyan környezetet alakítunk ki, mely minden szereplő számára elfogadható kereteket biztosít. A tragédia az, hogy a Fidesz–KDNP úgy hozott létre egy új közjogi, választási és igazgatási rendszert, hogy egy percig nem volt kíváncsi a többi szereplő véleményére. „Egyszerűen senkik vagytok”, üzente büszkén, gátlás nélkül a kormánypárt egyik helyi vezetője az országnak a vasárnapi győzelem mámorában, plasztikusan megfogalmazva ezzel a NER lényegét. Egy ilyen környezetben lezajló választás tehát se nem szabad, se nem tisztességes; a verseny több ponton is korlátozott, és a demokratikus hatalomváltás feltételeinek megléte kétséges. És pont ez az, amiről a választási autokráciák szólnak: a demokratikus álarc mögül a hatalom önkénye néz ránk.

Majtényi Balázs, Unger Anna, Ziegler Dezső Tamás