Egy hajóút, amely megváltoztatta Kína történelmét, és a hajón egy magyar tudós, Kornai János. Persze nem egyedül, ám fölöttébb illusztris társaságban: világhírű tudósokkal, kínai közgazdászokkal, pártemberekkel. Őket előbb a miniszterelnök, Csao Ce-jang személyesen is fogadta, hosszasan elbeszélgetett a meghívottakkal. Az időpont: 1985 nyara. A történelmi helyzet: Mao Ce-tung halála után a kínai pártvezetők azon töprengenek, merre induljanak el a mély válságból, a nagy szegénységből. A helyszín: a Jangce.

De adjuk át a szót a koronatanúnak:

„Házigazdáink keményen megdolgoztattak bennünket. Mindegyik külföldi vendégre egy félnapos tanácskozás jutott. Ez a meghívott szakértők előadásával kezdődött, majd a kínai kollégák kérdéseket tettek fel. Az ülést Csang Jin-fu, az Államtanács tagja, a kínai gazdaság egyik legfőbb irányítója vezette. Mindvégig jelen volt, jegyzetelgetett, de azon kívül, hogy megadta a szót annak, aki beszélni kívánt, egyetlen hang sem hagyta el az ajkát. Néhány vezető kínai közgazdász sűrűn tett fel szakszerű kérdéseket, de ők sem kívántak nyilvánosan állást foglalni. Tanulni jöttek és nem vitatkozni” – idézi fel a napirendet Kornai A gondolat erejével című könyvében.

Kornai Jánost díjazza a CEU

Az egykori kommunista társadalmak gazdasági átalakulását ösztönző munkája elismeréseként a kiváló magyar közgazdász kapja idén a Közép-európai Egyetem legmagasabb kitüntetését, a Nyílt Társadalom díjat.

Azóta sok víz lefolyt a Jangcén, és a konferencia része a kínai gazdaságtörténetnek. Olyannyira, hogy egy ifjú harvardi társadalomtudós, Julian Baird Gewirtz külön is megemlékezik az eseményről.

„Kornai eredeti témája az volt, hogy „a nyugati szabályozó eszközök lehetnek-e hatékonyak egy szocialista gazdaságban.” De hallva, hogy a kínaiaknak még nincs megfogalmazott céljuk a reformjaikkal, úgy döntött, egy sokkal nagyobb kérdést fog megválaszolni: milyen utat kellene választania Kínának? Kornai azzal érvelt, hogy a szocializmusból történő bukott transzmissziós tapasztalatok világszerte azt sugallják, hogy Kínának piaci koordinációra és makroökonómiai kontrollra kellene törekednie. (…) A többi vendég közgazdász vehemensen fejezte ki egyetértését a karizmatikus magyarral, de a kínaiak visszafogottan reagáltak (…) egy csoportjuk izgatottan kereste fel Kornait azzal a határozott szándékukkal, hogy kezdeményezzenek egy hivatalos kínai fordítást A hiányból” – írja a Foreign Affairs 2016. november–decemberi számában Gewirtz (magyarul a Köz-gazdász 2018. januári számában olvasható). A kínai reformok kezdeteiről szóló könyvét tavaly adta ki a Harvard Egyetemi Nyomda.

Annak idején Kína nyitott volt az új gondolatokra, a külföldi tudósokkal történt konzultációk után a pártvezetés eldöntötte azt az irányt, amelyet később, a híres 13. pártkongresszuson, 1987-ben így fogalmaztak meg: az állam menedzseli a piacot, a piac mozgatja a vállalatokat – fűzte hozzá szóban Gewirtz, aki kedden előadást tartott a Budapesti Corvinus Egyetemen Kornai János hatása a kínai gazdaság átalakulására címmel. „Kornai mellett szólt, hogy az intellektuális kritikát olyasvalaki taglalta, aki a szocializmus világából jött, de a nyugati világot is ismeri” – fűzte hozzá. A vele készült interjú a HVG jövő héten megjelenő számában olvasható.

Kornai Jánossal pedig szombaton a Vörösmarty téren, az Ünnepi Könyvhéten lehet találkozni, a HVG standjánál 17.00 és 17.30 között dedikálja legutóbbi, hat tanulmányt tartalmazó, Látlelet című kötetét. Egyik fejezetének a címe: Példaképünk, Kína? És máris felvettük a történelmi folytonosságot. Bizonyíték gyanánt álljon itt egyetlen gondolat: „A demokrácia, az emberi jogok tisztelete, a jogbiztonság nem áldozható fel más értékek oltárán”. A kötet öt további tanulmánya ebből a nézőpontból elemzi a magyar állapotokat.